II.

Szeptember 1. Csütörtök

Pirulás, vigyorgás és marha sok gondolkodás, na meg az 1/5 és 4/5 elosztás. Így tudnám jellemezni a mai napomat.
Na de kezdjük az elején. Anyu reggel korán ment dolgozni, de tegnap már összeállította nekem a mai ruházatomat. Anyu divattervező, úgyhogy nem okozott neki nagy fejtörést, hogy a matrózblúzomhoz valami jó összeállítást találjon a cipőim és szoknyáim között. Tehát a ruhám miatt nem szégyenkezhettem. Viszont így a sminkelés rám maradt, és mivel nem az erősségem, ezért nem hoztam ki belőle sokat, mégis addig szórakoztam vele, hogy már késben voltam. Apunak később kellett bemennie dolgozni,ezért felajánlotta hogy elvisz. Természetesen örömmel fogadtam apu ajánlatát. Ki ne akarna egy lamborghini aventadorral suliba menni? Így apu vitt a suliba. Út közben mondta, hogy ne izguljak, meg, hogy majd biztos sok barátom lesz.” Hát ha ilyen kocsival fogok járni- gondoltam magamban- akkor biztosan sok barátom lesz, csak nem biztos, hogy igaz barátok.”
A suliba érkezve, igazából mindenki felfigyelt rám, úgy 2 percig, aztán mindenki folytatta azt amit addig csinált. Bandákba verődve hülyültek, meg beszélgettek. Bementem a főkapun. Az előtérben a büfé volt. A büfével szemben egy nagy oszlop, amire kifüggesztették, hogy melyik osztálynak melyik a terme. A mi termünk a 2. emeleten volt. Felbotorkáltam a 2.-ra és megkerestem a 10-es termet. Mikor benyitottam, páran már voltak a teremben. Halkan köszöntem, de mindenki meghallotta és lelkesen üdvözöltek.
A terem nem volt olyan nagy. Két padsor volt benne (egy padsor 5 db kétszemélyes padból állt).  Én gyorsan leraktam a táskám az ablak felöli padsor 3. padjába, mert az pont az ablakmellet volt.
Egyre többen lettünk a teremben. Mire bejött értünk az osztályfőnök, mindenki megjött. Vagyis majdnem mindenki, de az ofő azt mondta, hogy a hiányzó diák, majd csak holnap tud jönni. Így elindultunk a kinti sportpályára, ahol az évnyitót tartották. Először a megszokott 9-esköszöntő volt. Aztán….aztán olyan történt, amire nem is számítottam. Apu munkatársai mindig kérdezgették, hogy van-e fiú az osztályban aki tetszik vagy ilyesmi. A megszokott válaszom, hogy nincs. Hát ez most is igaz,mert az osztályban nincs, de amikor megláttam azt a srácot, aki nekiállt gitározni. Egyszerre görcsberándult a gyomrom. Nem tudtam nem vigyorogni. Amikor abbahagyta,bemondták a nevét, de a mögöttem álló két lány vihogásától nem értettem. Csak annyit hallottam, hogy 11. s-es. Ezután megkérték a végzős diákokat, hogy adjanak oda nekünk egy-egy kitűzőt. A kitűző szélén keretként rajta volt, hogy Bodó Gábor Alapítványi Gimnázium, a belsejében pedig az iskola címere volt.
Az évnyitó végén minden osztály felment a saját termébe, és következhetett a 4 osztályfőnöki óra.
Az 1. órán bemutatkozott az osztályfőnök, majd közölte, hogy először lediktálja az órarendet, és utána majd mi is bemutatkozhatunk. A bemutatkozás alapján leírtam az ülésrendet. Aztán annyira hamar elment az idő, hogy az ofő már csak nagyvonalakban elmondta, hogy miről fog szólni a Mazsola napok. Aztán elengedett minket.
A folyosón menet, velem szembe jött az a 11-es srác. Rám mosolygott,a gyomrom pedig ismét görcsbe rándult. A mosoly megint az arcomra telepedett, és éreztem, hogy tiszta vörös lett a fejem. 
Amikor hazaértem,beültem a laptopom elé, és megkerestem facebook-on az osztálytársaimat. De nem jelöltem be őket, gondoltam majd ha akarnak akkor úgyis bejelölnek.
Nem sokára anyu és apu is hazaért,úgyhogy lementem a nappaliba,és egy dolgot kihagyva a mai napból, mindent részletesen elmeséltem. Kicsit beszélgettünk,aztán felmentem a szobámba és egészen vacsoráig gondolkodtam. Vacsora után anyutanácsára elmentem fürdeni, és most igazából már aludnom kéne,de gondoltam ezt mégmegírom.

Mai napom:
10/9: Áááá..az a srác.<3 De az osztálytársaim nem nagyon jelölgetnek.

Az ülésrend Tanári asztal    Hársfalvi Dávid     |     Hársfalvi Mátyás

Vass Tibor         |    Császár Bendegúz

Takács Aliz(én)  |    Farkas Rebeka

Bencsik Róbert     |    Horváth Balázs

Fazekas Botond      |       Balogh Tamás

Szakács Péter     |     Varga Zoltán

Zsigovits Dániel    |     Bókony Gábor

Hombolygó Ákos     |      Németh Marcell

Gerbovits Olivér   |      Sánta Levente

Simon Dominika      |      Mészáros Evelin

I.

Augusztus 31. szerda

El sem hiszem! Én naplót írok? Mikor egész eddig hülyeségnek tartottam! Hihetetlen… Na  de nem baj. Azt sem tudom, hogy álljak neki. Első gondolatom az volt, hogy bemutatkozom, de milyen hülyén néz ki hogy a saját naplóm elejébe beleírom hogy:”Engem Takács Aliznak hívnak.”.Valaki beleolvasna egyből hülyének nézne. Úgyhogy ezt a gondolatot hamar elhessegettem.
Na szóval. Holnap évnyitó van. Kicsit félek, hogy milyen lesz az első napom a Bodó Gábor Alapítványi Gimnáziumban. 9s-es leszek. Ez a gimi sport tagozata. Azok után, hogy óvodás korom óta táncolok és röplabdázom,más szóba se jöhetett.
  Anyu tegnap találkozott az osztályfőnökömmel, meg néhány osztálytársam szüleivel. Neki nagyon szimpatikusak voltak. De sajnos ha anyunak valakik szimpik, azok nekem biztos, hogy nem lesznek azok. Úgyhogy emiatt egy picit parázok a holnap miatt. Ugyanis általánosban nem nagyon voltak barátaim, és nem szeretném végig szenvedni a gimnáziumot ugyanezek miatt az okok miatt.
Ma még elmentem megvenni a hiányzó cuccokat a suli kezdéshez. Miután haza értem ( anyu még nem volt otthon), bekötöttem a könyveim,és felpróbáltam a matrózblúzom. A suliban nem lesz egyenruha, de az ünnepségeken kötelező a sötét szoknya(természetesen lányoknak) és a matrózblúz.
 Mikor apa hazajött a szerkesztőségből (a Nők Lapja magazin egyik főszerkesztője),megjegyezte, hogy ha most jönne egy fotós tuti címlapra kerülnék. Nem értem. A szülők miért ilyen elfogultak?? Nagyon máshogy látják a dolgot mint én. Szerintem nem áll jól a matrózblúz. Mintha kövérítene. De apu meg állítja, hogy hülyeségeket beszélek.
Visszamentem a szobámba,és átöltöztem. Mire lementem a nappaliba, már anya is hazaért. Faggatni kezdet,hogy hogyan telt a napom. Ilyenkor legszívesebben azt mondanám, hogy semmi sem történt, de akkor anya mindig hosszúokfejtésbe kezd, hogy miért nem lehetséges hogy semmi se történjen.
Mikor végeztem a meséléssel leültünk vacsizni (mivel anyu sokáig dolgozott csak szendvics volt a vacsora).
Egyszer csak megszólalt a csengő. Én pedig hirtelen észbe kaptam. Ma 31-e van. Ami azt jelenti, hogy Viki (az egyetlen barátnőm) ma fog elköltözni,mert az anyukája munkát kapott az Alföldön. Gyorsan félretoltam a tányéram, és már futottam is, hogy ajtót nyissak. Nem lepett meg,hogy az ajtóban Viki állt. Anyukájával és húgával együtt bejöttek, és leültek a nappaliban lévő kanapéra. Kb. másfélórát voltak nálunk. Nagyon nehéz volt elengednem Vikit, hiszen a legjobb barátnőm. De megegyeztünk,hogy az őszi szünetben majd eljön hozzánk.
Fájó szívvel felbaktattam a lépcsőn, és lehuppantam az ágyamra. Azon gondolkoztam, hogy most mi is lesz velem. Hiába kaphatok meg bármit amit szeretnék, ha nincs egy barátom se akivel mindezt megoszthatnám. Hát így arra az elhatározásra jutottam, hogy nekiállok naplót írni. És most itt ülök, írom a gondolataimat, de közben hallom, hogy valaki jön fel a lépcsőn. Biztos anya lesz, hogy késő van, és menjek fürdeni. Úgyhogy én most elmegyek készülődni.


Mai napom összegzése:
Ha 1-10-es skálán pontoznom kéne 10/3 lenne. Indoklásom: Elment a legjobb barátnőm, és görcsölök a holnapi napmiatt.

A történet...:)

A történet egy gimnazista lány mindennapjairól szól, amit naplójából tudhatunk meg.

Az ihletet Leiner Laura: Szent Johanna Gimi című könyve adta. És így kezdtem/kezdtünk el írni egy történetet Lizről.(:

Szóval.. Liza.. vagyis Takács Alíz egy tizenéves gimnazista, akinek a mindennapjaiba láthatunk bele. Amúgy, utálja az Alízt... inkább Liz vagy Liza.:) De szülei gyakran szólítják Lizzinek is. Kiskorában ezt mondta magáról, és így maradt rajta a név.

Na ennyit előre.:)

Nem ígérem/ígérjük, hogy minden nap lesz rész, de a heti 1 valószínű.;)