I.

Augusztus 31. szerda

El sem hiszem! Én naplót írok? Mikor egész eddig hülyeségnek tartottam! Hihetetlen… Na  de nem baj. Azt sem tudom, hogy álljak neki. Első gondolatom az volt, hogy bemutatkozom, de milyen hülyén néz ki hogy a saját naplóm elejébe beleírom hogy:”Engem Takács Aliznak hívnak.”.Valaki beleolvasna egyből hülyének nézne. Úgyhogy ezt a gondolatot hamar elhessegettem.
Na szóval. Holnap évnyitó van. Kicsit félek, hogy milyen lesz az első napom a Bodó Gábor Alapítványi Gimnáziumban. 9s-es leszek. Ez a gimi sport tagozata. Azok után, hogy óvodás korom óta táncolok és röplabdázom,más szóba se jöhetett.
  Anyu tegnap találkozott az osztályfőnökömmel, meg néhány osztálytársam szüleivel. Neki nagyon szimpatikusak voltak. De sajnos ha anyunak valakik szimpik, azok nekem biztos, hogy nem lesznek azok. Úgyhogy emiatt egy picit parázok a holnap miatt. Ugyanis általánosban nem nagyon voltak barátaim, és nem szeretném végig szenvedni a gimnáziumot ugyanezek miatt az okok miatt.
Ma még elmentem megvenni a hiányzó cuccokat a suli kezdéshez. Miután haza értem ( anyu még nem volt otthon), bekötöttem a könyveim,és felpróbáltam a matrózblúzom. A suliban nem lesz egyenruha, de az ünnepségeken kötelező a sötét szoknya(természetesen lányoknak) és a matrózblúz.
 Mikor apa hazajött a szerkesztőségből (a Nők Lapja magazin egyik főszerkesztője),megjegyezte, hogy ha most jönne egy fotós tuti címlapra kerülnék. Nem értem. A szülők miért ilyen elfogultak?? Nagyon máshogy látják a dolgot mint én. Szerintem nem áll jól a matrózblúz. Mintha kövérítene. De apu meg állítja, hogy hülyeségeket beszélek.
Visszamentem a szobámba,és átöltöztem. Mire lementem a nappaliba, már anya is hazaért. Faggatni kezdet,hogy hogyan telt a napom. Ilyenkor legszívesebben azt mondanám, hogy semmi sem történt, de akkor anya mindig hosszúokfejtésbe kezd, hogy miért nem lehetséges hogy semmi se történjen.
Mikor végeztem a meséléssel leültünk vacsizni (mivel anyu sokáig dolgozott csak szendvics volt a vacsora).
Egyszer csak megszólalt a csengő. Én pedig hirtelen észbe kaptam. Ma 31-e van. Ami azt jelenti, hogy Viki (az egyetlen barátnőm) ma fog elköltözni,mert az anyukája munkát kapott az Alföldön. Gyorsan félretoltam a tányéram, és már futottam is, hogy ajtót nyissak. Nem lepett meg,hogy az ajtóban Viki állt. Anyukájával és húgával együtt bejöttek, és leültek a nappaliban lévő kanapéra. Kb. másfélórát voltak nálunk. Nagyon nehéz volt elengednem Vikit, hiszen a legjobb barátnőm. De megegyeztünk,hogy az őszi szünetben majd eljön hozzánk.
Fájó szívvel felbaktattam a lépcsőn, és lehuppantam az ágyamra. Azon gondolkoztam, hogy most mi is lesz velem. Hiába kaphatok meg bármit amit szeretnék, ha nincs egy barátom se akivel mindezt megoszthatnám. Hát így arra az elhatározásra jutottam, hogy nekiállok naplót írni. És most itt ülök, írom a gondolataimat, de közben hallom, hogy valaki jön fel a lépcsőn. Biztos anya lesz, hogy késő van, és menjek fürdeni. Úgyhogy én most elmegyek készülődni.


Mai napom összegzése:
Ha 1-10-es skálán pontoznom kéne 10/3 lenne. Indoklásom: Elment a legjobb barátnőm, és görcsölök a holnapi napmiatt.