XXIII.

Október 16. Vasárnap
Hú a hétvégém viszonylag klasszul telt. Szombaton délelőtt anyával megcsináltuk az ebédet. Töltött csirkemell, hasáb krumpli (olyan Takács módra: vegetával ízesítve) meg paradicsomsaláta. Ja meg persze leves. Daragombóc leves! Nyami. :)
Ebédre meg jött Rebi is. Anya megbeszélte az anyukájával, hogy nálunk alszik, így a szombat nagy részét már nálunk töltötte. Ebédre Rebi szülei is maradtak. Sokat beszélgettek anyáékkal, és anyuék ennek nagyon örültek. Ugye mondtam már, hogy általánosban egy barátnőm volt (Viki, aki a családjával együtt az Alföldre költözött), és ha ő átjött, a szülei nem nagyon beszélgettek anyuékkal. Csak elhozták hozzánk Vikit, elmondták anyának, hogy mire kell hazamennie, és már mentek is.
Apropó, Viki. Tegnap kaptam egy levelet. Persze Vikitől.
„ Szia Lizi,
nagyon nagyon meg szerettem itt lenni. Remélem otthon minden rendben. Képzeld, a suliban most nagyon sok barátom lett. Elég jó tanuló vagyok, még mindig, és anya azt mondta, hogy a karácsonyi szünetben majd elmehetek hozzád. (Persze csak ha anyukádék is megengedik.)
Amúgy, milyen a Bodó Gábor Gimi? Vannak helyes srácok? :O Na jó, csak vicceltem, de azért néha megdobhatnál egy e-mail-lel. Remélem azért, még mindig én vagyok a legjobb barátnőd! :)
Ja, és vedd ki a levélből a zacskót. Amit benne találsz, azt a sétálóutcán, és mikor megláttam a kirakatban, egyből te jutottál eszembe, úgyhogy megvettem.
Következő kérdés! :) Milyen nélkülem a röpi? Hiányzom mi?
Na, hát akkor, várom majd a válaszod, amit remélem, minél előbb megkapok.
Üdvözlettel barátnőd:
                                      Vikii.^^”

Délelőtt még voltam a postán is, mert elküldtem neki a választ is.

„ Szia Viki,
nagyon örülök, hogy írtál, és annak is, hogy jól érzed magad. Itt minden rendben, és nagyon jól ráéreztél arra, hogy vannak helyes fiúk. Majd fészen keress rá az ismerőseim között Megyesi Ádámra. Aztán majd a következő leveledben véleményt kérek. Hm, ha már amúgy is keresgélsz, akkor keress rá Sánta Leventére, Farkas Rebekára, Hombolygó Ákosra, Hársfalvi Dávidra és Hársfalvi Mátyásra. Ők a legjobb barátaim. Fú, meg akkor már keress rá Simon Dominikára és Mészáros Evelinre is. Majd mindenkiről írd ám le a véleményed. A gimi nagyon jó. Van egy csomó fura tanár. Meg van egy ilyen tánccsoport. Nagyon szeretek ide járni. Nem úgy, mint általánosba. Röpin egy csomó új emberke van, és hát, nem olyan jó most az edzések. Alapok alapok hátán. UNALMAS!
Nálatok milyenek a tanárok? Na és a barátaid? Meg valami kiszemelt féleség? :) Ahogy téged ismerlek, tuti hogy van.
És igen, a legeslegjobb barátnőm még mindig te vagy. Bár, Levi a legjobb barátom, meg Rebi.
Megkérdeztem anyát, hogy jöhetsz-e, és azt mondta, hogy te bármikor jöhetsz. :)
Majd bemutatom a barátaimat, de remélem, majd én is mehetek hozzátok. Még sohasem voltam az Alföldön.
Várom a válaszod!
                                               Lizi
Ui.: Az itteni barátaim Liz-nek hívnak. :)”

Na de térjünk vissza a hétvégéhez.
Miután Rebi szülei elmentek, kimentünk a kertbe. A kertünkben elég dús pázsit van, és a kinti bútorok sok mindenben hasonlítanak a bentiekre. A kert elején van egy teraszos rész, aminek az egyik fele fölött van tető.  Itt vannak igazából, az anya által választott kinti bútorok. Ugyan olyan fa keretes fotelek vannak, mint bent. Maga az alakja azonban más. A fa keret, a fejünk fölé emelkedik. Ilyenből van 5db. Elég jók, mert mikor süt a nap, akkor nem kapunk napszúrást. Ha esik az eső, akkor a fedett rész alá tesszük a bútorokat, és így nem lesz semmi bajuk.
A teraszos rét után egy lépcső vezet le. Anyának van egy sziklakertje. Itt szokott ügyködni szabadidejében.
Aztán a kert hátuljában van egy fás rész. Ide rakattam magamnak függőágyakat, és nyáron, ha meleg van, akkor ott szoktam ücsörögni.
Mi most a teraszos résznél voltunk. Ott ültünk a fotelokban, és beszélgettünk. Egyszer csak apa felállt, bement, és pár perc múlva kockás rövidnadrágban és drapp színű felsőben, metszőollóval a kezében jött vissza.
- Nem akartok segíteni lányok? – kérdezte.
- De hát apa, október van! – jelentettem ki. Minek metszi meg azt a 3 bokrot, mikor még csak október van?
- Az lehet, de szúrja a szemem, az a jó pár elálló ág. Meg, ha ilyen marad az idő, akkor nem mindegy?
Rebire néztem, aki bólogatott.
- Jó. Segítünk.
Így a délutánt a sziklakertben töltöttük. A bokrokat gömb alakúra kellett volna nyírni, de szerintem inkább oválisra sikerültek. Sokat hülyéskedtünk, anya meg csak ott ült, és nevetett rajtunk. Mi meg magunkon úgyhogy…
Este simseztünk, meg sokat beszélgettünk. Talán hajnali egykor aludtunk el.
Másnap dél környékén keltünk fel. Megebédeltünk, aztán kicsit tanultunk. Nem olyan sokat. A délután nagy részét a kertben az udvaron töltöttük. Megmutattam neki „az én részem” és meséltem neki, hogy majd szeretnék egy kutyust. Van egy ekkora udvarunk, de nem tarthatok kutyát. Anya szerint szétszedné a sziklakertet.
- De hát, ide építetek egy kerítést, és máris meg van oldva a probléma – mondta Rebi.
- Majd megmondom anyának. Csak most nem merem szóbahozni a kutyát, mert tavaly annyit nyafogtam miatta, hogy anyu teljesen kiakadt.
- El tudom képzelni, ahogy minden alkalommal, mikor kijössz a szobádból, megszólalsz, hogy „Anya, nekem kell egy kutya!” .
És tényleg el tudta képzelni, mert nevetni kezdett.
- Jó igen, elég vicces volt – mondtam mikor kezdett elegem lenni a nevetésből.
- Hát az lehetett.
- De tényleg szeretnék egy kutyát. Husky-t vagy malamutot. Azok olyan szépek – mondtam elgondolkodva.
- Nekem golden retriever kéne – mosolygott Rebi.
- Nekem nem. Az most egy csomó embernek van.
- Az lehet, de nagyon szép a szőre. Meg maga az egész kutya szép.
Estefelé mentünk be. Megvacsoráztunk, és felmentünk a szobába összepakolni. 9 körül jöttek Rebiért, aztán meg igazából semmi sem történt. Fürödtem, felmentem facebook-ra, tanultam még egy kicsit, aztán lementem anyáékhoz.
- Nézünk valami filmet? – kérdeztem anyut.
- Mit szeretnél nézni? – kérdezte apa.
- Igazából nem tudom – mondtam.
- Mi lenne, ha keresnénk valami vígjátékot? – kérdezte anya.
- Nekem jó – mosolyodtam el.
- Kidobós? – nézett rám apa, mire kitört belőlem a nevetés.
- Most mi az? – fürkészte apa az arcomat.
- Azt ne nézzünk – nevettem tovább.
- Mert?
- Mert amikor itt voltak a barátaim, akkor is azt néztük.
- Akkor mentalista vagyok – nevetett apa.
- Akkor találd ki, mit akarok nézni – nevettem.
- Horrorra akadva? – szólt közbe anya.
- Az jó – jelentettem ki.
- Nóri, én is azt akartam mondani.
- Na, akkor ki is a mentalista? – nevetett fel anya.
 Megkerestem a DVD-t és már kezdődött is a filmezés.
Mai nap: 10/7… Dominikáék miatt amúgy is rossz a kedvem, de most hogy itt volt a Rebi, már nem annyira rossz. Megbeszéltük a dolgot.
Anyáékkal a DVD-zés meg fantasztikus volt. :)

XXII.

Október 14. Péntek
Na már tudom miért volt olyan eseménytelen a tegnapom! Igazából még csak gondolni se mertem semmit azzal kapcsolatban, hogy amíg nekem táncom van, Ádám Dominikával moziba fog menni.
Dominika tegnap igazából úgy viselkedett, ahogy szokott. Nagyképűen, bunkón stb.
Ma, ma viszont egyszerűen felháborító volt. Ahogy reggel beléptem az osztályba, egyből a gúnyos mosolya fogadott. A haja copfba volt kötve, fel, a feje tetejére. Magas sarkúban, cicanaciban és egy pink toppban, magabiztosan ücsörgött a helyén. Ahogy ránéztem, hírtelen minden életkedvem elment. Mégis mosolyt erőltettem az arcomra.
Ma nem maradtam kint a többiekkel, de ezt meg is bántam. Egy kínszenvedés volt az az idő, mialatt a többiek még nem voltak bent. Kinéztem az ablakon. Az idő borús volt, de olyan kellemes volt az idő. Gondolkoztam. Elbambultam.
- Hé, Liza, beengedsz?
Hirtelen feleszméltem, és rámosolyogtam Rebire.
- Persze.
Felálltam, kilétem a padból és szembekerültem Dominika gúnyos mosolyával. Lesokkolódtam.
- Már leülhetsz – zökkentett ki Rebi a sokkból.
Leültem, és lehajtottam a fejem a padra.
- Valami baj van? – kérdezte Rebi.
- Ja, nem. Nincs semmi – mondtam ki erőtlenül.
- Na, ezt ne nekem akard bemesélni! - mondta szomorkás mosollyal.
- De tényleg semmi… - elharaptam a mondat végét és ránéztem.
- Csak? – fürkészte a tekintetem.
- Csak elegem van! – csattantam fel.
- Dominika?
- Naná, ki más is lehetne.
- Nyugodj meg – kezdte, de nem tudta befejezni, mert Leviék odajöttek.
- Nem akarunk indulni? – kérdezte Levi.
- De nem ártana – mondtam.
Így elindultunk az öltözőbe. Dominikáék pedig utánunk. Az öltözőben ledobtam a cuccom, és arra játszottam, hogy minél gyorsabban felöltözzek, és bemenjek a terembe. Már a nadrágomat cseréltem le, mikor Dominika szónoklatba kezdett.
- Hát Evelin, a tegnap fantasztikus volt. Bárcsak te is ott lettél volna! – jelentette ki elégedett mosollyal az arcán.
- De hát én… - kezdte a lány, de Dominika közbevágott.
- Képzeld, ott ültünk a lelátón, és a film is annyira jó volt. A Bosszúállókat néztük. Na, jó, az lehetett volna jobb is, de lényeg, hogy Ádámmal voltam.
Szerintem lesápadtam, ő pedig egyre jobban mosolygott. Végre kész lettem és kiviharzottam az öltözőből át a terembe. Dominikáék is kijöttek. Hurrá!
Becsengettek. Eltelt 5 perc, 10 perc, 15 perc. Csak ültem és bámultam magam elé, a tanár meg sehol. Aztán kinyílott az ajtó, és végre megjött Szathmáry.
- Bocsánat a késésért lányok, csak értekezletre kellett mennem.
Hirtelen rám nézett, és fürkészni kezdte a tekintetem.
- Aliz, beteg vagy?
- Nem tanárnő, semmi bajom – mondtam.
- Csak olyan sápadtnak látszol. Nyugodtan ülj ki, ha valami baj van – mondta együtt érző mosollyal.
- Köszönöm tanárnő, de nem ülök ki.
- Rendben van. Akkor bemelegítésként 8 teremkör!
Hát így telt a dupla tesi. Egyszer majdnem kiültem, mikor Dominika nyújtás közben elkezdett magyarázni, de úgy döntöttem, nem adom meg neki ezt az örömöt. Mikor már az öltözőben voltunk, akkor is magyarázott valami, de akkor azt hiszem csak a tanárt szidta.
Az öltözőből az osztályba mentünk, és készültünk matekra.
- A házitok megvan? – fordultam hátra az ikrekhez.
- Nekem meg van! – mondta büszkén Dávid.
- Nekem meg nincs! – mondta szintén büszkén Matyi.
- Mi? – kérdeztem. – Előző órán megmondta, hogy valamelyikőtök füzetét beszedi.
- Ide nézz! – mutatta felém Matyi az ő füzetét, aztán Dávidét. Semelyiken sem volt név. Írni viszont ugyan úgy írnak. Ezek szerint már megint kitalálták, hogy lehetnek előnyben a tanárral szemben. Az egyikőjük bemagolja a szabályokat, amíg a másik leckét ír. Ha estelek Matyi füzetét kérik, és Dávid írta a házit, akkor Dávid viszi ki a füzetet. Ha meg Dávid felel, de Matyi tanult, akkor Matyi megy ki felelni.
- Okos! – ismertem el.
- Tudjuk – mondták egyszerre és pacsiztak egyet.
Akaratlanul is elmosolyodtam, és Levire néztem.
- Neked kész a házi?
- Ja, tegnap megcsináltam – mosolygott.
- Nagyon unatkozhattál – mosolyogtam tovább.
- Hát, ja, eléggé – vonta meg a vállát.
- Ákosnak megvan? – kérdeztem mikor láttam, hogy Ákos a padra hajtotta a fejét.
- Lemásolta – röhögött Levi.
- Hát jó. Délután mit csináltok? – kérdeztem mindenkitől, aki a környezetemben volt.
- Semmit – mondta Rebi.
- Szétunom magam – mondta Levi.
- Mi is – mondták az ikrek.
- Akkor csináljunk már valamit! – mondtam.
- Én benne vagyok – mondta Levi.
- Csak, nekem röpi és tánc is lesz.
- Elmehetünk eléd táncra – Jött az ötlet Rebinek.
- Oké, elvileg olyan fél 6 körül végzek.
Annyira belemerültünk a beszélgetésbe, hogy azt se vettük észre, hogy becsengettek. Akkor eszméltünk fel, mikor a tanár becsapta maga mögött az ajtót.
Ahogy sejtettük, matekon az ikrek voltak a középpontban. Dávid háziját kérték, Matyi pedig felelt.
Matek után magyar volt, hol annyira kiakasztották a többiek a tanárt, hogy lett egy lyukas óránk. Németen nagyon unatkoztam, egész órán feleltünk, persze rám nem került rám a sor, nem úgy, mint angolon. Ott bezzeg feleltem, és hármast kaptam.
Aztán meg rohantam haza, meg edzésre. Röpin semmi extra nem volt, mert sok az új, és ezért az alapoktól haladunk. Aztán mikor indultam volna táncra, észbe kaptam. Nem is volt ma tánc. Virág nincs itthon. Fantasztikus. SMS-t küldtem a többieknek, hogy mégse lesz tánc, és hogy jöjjenek hozzánk. Rohantam haza. Felhívtam anyát, hogy átjönnek a barátaim, és felfutottam zuhanyozni. Rekordot teljesítettem. Röpeke 10 perc alatt végeztem.
Elsőként Rebi ért ide. Nekiálltunk simsezni fent a szobában, és nem hagytuk, hogy Simon Dominika sim bármit is elérjen, amit szeretne. Gonosz vagyok, tudom, de nem érdekel.
Aztán megjöttek az ikrek, majd kicsivel később Levi és Ákos is betoppant. Beköltöztünk a nappaliba.
- Hé, nézzünk valami filmet! – javasolta Ákos.
- Hoztatok, vagy a mi filmjeink közül válogassunk? – kérdeztem.
- Én nem hoztam – jelentette ki mindenki, majdnem egyszerre.
- Hát jó, akkor gyertek, keressünk valamit!
Odavánszorogtunk a tévéhez, mert a mellette lévő polcon sorakoztak a DVD-k. Fél órán keresztül veszekedtünk azon, hogy mit nézzünk, de aztán megegyeztünk a Kidobós című vígjátékban. Csináltunk pattogatott kukoricát, meg hoztunk be chipset, és kezdődhetett a film. Annyit, de annyit röhögtünk, hogy csak, na. Mikor vége lett a filmnek, még felidéztünk belőle néhány poént, amin nevettünk még egy darabig, aztán kimentünk a konyhába.
- Kértek fagyit? – kérdeztem, de aztán rájöttem, hogy hülye kérdés volt, és még a válaszok előtt kivettem a fagyasztóból a két doboz jégkrémet.
- Milyenek? – kérdezte Rebi.
- Eper, meg csoki – mondtam.
- Ú, én mind a kettőből kérek! – mosolygott Rebi.
Na, itt mindenki kezdte a rendelést. Végül mindenki evett mind a kettőből, csak más arányokkal. Közben anya is megjött, majd nem sokkal később apa is. Örömmel nyugtázták, hogy nem szedtük szét a házat.
Késő este volt már mikor elmentek. Anyáékkal beszélgettünk egy picit, aztán felmentem a szobába.
Mai nap: 10/3… Dominika az agyamra megy, ma egész nap az orrom alá dörgölte, hogy moziban volt ÁDÁMMAL! Örülök, hogy ő jól érzi magát, de én meg nem. Ha nem jönnek át a többiek, akkor egész nap ezen járt volna a fejem.:(