2012. május 12., szombat

XXIII.


Október 16. Vasárnap
Hú a hétvégém viszonylag klasszul telt. Szombaton délelőtt anyával megcsináltuk az ebédet. Töltött csirkemell, hasáb krumpli (olyan Takács módra: vegetával ízesítve) meg paradicsomsaláta. Ja meg persze leves. Daragombóc leves! Nyami. :)
Ebédre meg jött Rebi is. Anya megbeszélte az anyukájával, hogy nálunk alszik, így a szombat nagy részét már nálunk töltötte. Ebédre Rebi szülei is maradtak. Sokat beszélgettek anyáékkal, és anyuék ennek nagyon örültek. Ugye mondtam már, hogy általánosban egy barátnőm volt (Viki, aki a családjával együtt az Alföldre költözött), és ha ő átjött, a szülei nem nagyon beszélgettek anyuékkal. Csak elhozták hozzánk Vikit, elmondták anyának, hogy mire kell hazamennie, és már mentek is.
Apropó, Viki. Tegnap kaptam egy levelet. Persze Vikitől.
„ Szia Lizi,
nagyon nagyon meg szerettem itt lenni. Remélem otthon minden rendben. Képzeld, a suliban most nagyon sok barátom lett. Elég jó tanuló vagyok, még mindig, és anya azt mondta, hogy a karácsonyi szünetben majd elmehetek hozzád. (Persze csak ha anyukádék is megengedik.)
Amúgy, milyen a Bodó Gábor Gimi? Vannak helyes srácok? :O Na jó, csak vicceltem, de azért néha megdobhatnál egy e-mail-lel. Remélem azért, még mindig én vagyok a legjobb barátn
őd! :)
Ja, és vedd ki a levélb
ől a zacskót. Amit benne találsz, azt a sétálóutcán, és mikor megláttam a kirakatban, egyből te jutottál eszembe, úgyhogy megvettem.
Következ
ő kérdés! :) Milyen nélkülem a röpi? Hiányzom mi?
Na, hát akkor, várom majd a válaszod, amit remélem, minél el
őbb megkapok.
Üdvözlettel barátn
őd:
                                      Vikii.^^”

Délelőtt még voltam a postán is, mert elküldtem neki a választ is.

„ Szia Viki,
nagyon örülök, hogy írtál, és annak is, hogy jól érzed magad. Itt minden rendben, és nagyon jól ráéreztél arra, hogy vannak helyes fiúk. Majd fészen keress rá az ismer
őseim között Megyesi Ádámra. Aztán majd a következő leveledben véleményt kérek. Hm, ha már amúgy is keresgélsz, akkor keress rá Sánta Leventére, Farkas Rebekára, Hombolygó Ákosra, Hársfalvi Dávidra és Hársfalvi Mátyásra. Ők a legjobb barátaim. Fú, meg akkor már keress rá Simon Dominikára és Mészáros Evelinre is. Majd mindenkiről írd ám le a véleményed. A gimi nagyon jó. Van egy csomó fura tanár. Meg van egy ilyen tánccsoport. Nagyon szeretek ide járni. Nem úgy, mint általánosba. Röpin egy csomó új emberke van, és hát, nem olyan jó most az edzések. Alapok alapok hátán. UNALMAS!
Nálatok milyenek a tanárok? Na és a barátaid? Meg valami kiszemelt féleség? :) Ahogy téged ismerlek, tuti hogy van.
És igen, a legeslegjobb barátn
őm még mindig te vagy. Bár, Levi a legjobb barátom, meg Rebi.
Megkérdeztem anyát, hogy jöhetsz-e, és azt mondta, hogy te bármikor jöhetsz. :)
Majd bemutatom a barátaimat, de remélem, majd én is mehetek hozzátok. Még sohasem voltam az Alföldön.
Várom a válaszod!
                                               Lizi
Ui.: Az itteni barátaim Liz-nek hívnak. :)”

Na de térjünk vissza a hétvégéhez.
Miután Rebi szülei elmentek, kimentünk a kertbe. A kertünkben elég dús pázsit van, és a kinti bútorok sok mindenben hasonlítanak a bentiekre. A kert elején van egy teraszos rész, aminek az egyik fele fölött van tető.  Itt vannak igazából, az anya által választott kinti bútorok. Ugyan olyan fa keretes fotelek vannak, mint bent. Maga az alakja azonban más. A fa keret, a fejünk fölé emelkedik. Ilyenből van 5db. Elég jók, mert mikor süt a nap, akkor nem kapunk napszúrást. Ha esik az eső, akkor a fedett rész alá tesszük a bútorokat, és így nem lesz semmi bajuk.
A teraszos rét után egy lépcső vezet le. Anyának van egy sziklakertje. Itt szokott ügyködni szabadidejében.
Aztán a kert hátuljában van egy fás rész. Ide rakattam magamnak függőágyakat, és nyáron, ha meleg van, akkor ott szoktam ücsörögni.
Mi most a teraszos résznél voltunk. Ott ültünk a fotelokban, és beszélgettünk. Egyszer csak apa felállt, bement, és pár perc múlva kockás rövidnadrágban és drapp színű felsőben, metszőollóval a kezében jött vissza.
- Nem akartok segíteni lányok? – kérdezte.
- De hát apa, október van! – jelentettem ki. Minek metszi meg azt a 3 bokrot, mikor még csak október van?
- Az lehet, de szúrja a szemem, az a jó pár elálló ág. Meg, ha ilyen marad az idő, akkor nem mindegy?
Rebire néztem, aki bólogatott.
- Jó. Segítünk.
Így a délutánt a sziklakertben töltöttük. A bokrokat gömb alakúra kellett volna nyírni, de szerintem inkább oválisra sikerültek. Sokat hülyéskedtünk, anya meg csak ott ült, és nevetett rajtunk. Mi meg magunkon úgyhogy…
Este simseztünk, meg sokat beszélgettünk. Talán hajnali egykor aludtunk el.
Másnap dél környékén keltünk fel. Megebédeltünk, aztán kicsit tanultunk. Nem olyan sokat. A délután nagy részét a kertben az udvaron töltöttük. Megmutattam neki „az én részem” és meséltem neki, hogy majd szeretnék egy kutyust. Van egy ekkora udvarunk, de nem tarthatok kutyát. Anya szerint szétszedné a sziklakertet.
- De hát, ide építetek egy kerítést, és máris meg van oldva a probléma – mondta Rebi.
- Majd megmondom anyának. Csak most nem merem szóbahozni a kutyát, mert tavaly annyit nyafogtam miatta, hogy anyu teljesen kiakadt.
- El tudom képzelni, ahogy minden alkalommal, mikor kijössz a szobádból, megszólalsz, hogy „Anya, nekem kell egy kutya!” .
És tényleg el tudta képzelni, mert nevetni kezdett.
- Jó igen, elég vicces volt – mondtam mikor kezdett elegem lenni a nevetésből.
- Hát az lehetett.
- De tényleg szeretnék egy kutyát. Husky-t vagy malamutot. Azok olyan szépek – mondtam elgondolkodva.
- Nekem golden retriever kéne – mosolygott Rebi.
- Nekem nem. Az most egy csomó embernek van.
- Az lehet, de nagyon szép a szőre. Meg maga az egész kutya szép.
Estefelé mentünk be. Megvacsoráztunk, és felmentünk a szobába összepakolni. 9 körül jöttek Rebiért, aztán meg igazából semmi sem történt. Fürödtem, felmentem facebook-ra, tanultam még egy kicsit, aztán lementem anyáékhoz.
- Nézünk valami filmet? – kérdeztem anyut.
- Mit szeretnél nézni? – kérdezte apa.
- Igazából nem tudom – mondtam.
- Mi lenne, ha keresnénk valami vígjátékot? – kérdezte anya.
- Nekem jó – mosolyodtam el.
- Kidobós? – nézett rám apa, mire kitört belőlem a nevetés.
- Most mi az? – fürkészte apa az arcomat.
- Azt ne nézzünk – nevettem tovább.
- Mert?
- Mert amikor itt voltak a barátaim, akkor is azt néztük.
- Akkor mentalista vagyok – nevetett apa.
- Akkor találd ki, mit akarok nézni – nevettem.
- Horrorra akadva? – szólt közbe anya.
- Az jó – jelentettem ki.
- Nóri, én is azt akartam mondani.
- Na, akkor ki is a mentalista? – nevetett fel anya.
 Megkerestem a DVD-t és már kezdődött is a filmezés.
Mai nap: 10/7… Dominikáék miatt amúgy is rossz a kedvem, de most hogy itt volt a Rebi, már nem annyira rossz. Megbeszéltük a dolgot.
Anyáékkal a DVD-zés meg fantasztikus volt. :)

Nincsenek megjegyzések: