Október 17. Hétfő
Hát, a mai
napom minden volt, csak nyugis nem.
Amúgy, tegnap elfelejtettem leírni, hogy Vikitől egy füzetet, meg egy nyakláncot kaptam. A füzet elején lime van, és nagyon jól néz ki. Szerintem, ha betelik ez a füzet (amibe a naplómat vezetem), akkor az lesz a következő. A nyaklánc pedig egy ezüstlánc, aminek 2 medálja van. Az egyik medál egy szív. Szerintem ehhez van még valami, amit Viki megtartott magának. Majd a következő levelemben szerintem megkérdezem tőle.
Na, szóval, reggel majdnem elaludtam. Tegnap túl sokáig néztünk filmet. De megérte. Annyira nevettem, hogy már folytak a könnyeim. Persze anyáék ugyan így. Tegnap este megbeszéltem apával, hogy fél hétkor (mikor megy dolgozni) keltsen fel. Hát, ez valahogy elmaradt. Még jó, hogy anya számított erre, ezért háromnegyed hétkor bekopogott a szobába.
- Lizi – mondta félhangosan.
- Jaj, még öt percet! Légyszi! – mondtam elég komás hangon, és ahogy kimondtam, a párnámat a fejemre húztam. Anya bejött, és elhúzta a függönyömet.
- Felőlem feküdhetsz még, de ha elkésel, az első órádat nem igazolom le – jelentette ki határozott hangon.
- De hát még csak fél hét van – mondtam és levettem a fejemről a párnát. Helyette a takarómat húztam a fejemre.
- Nem, már háromnegyed hét van – mondta anya mosolyogva.
- Mi? – kérdeztem kissé pánikba esett hangon, miközben lerántottam a fejemről a takarót.
- Apád is késésben volt, és szerintem elfelejtette, hogy fel kell keltenie téged – mondta mosolyogva.
- Fantasztikus! – mondtam elég cinikusan és az ajtó felé szaladtam. – Anya, raksz ki nekem valami ruhát? - néztem vissza a szobaajtóból.
- Persze, már megtettem. A gardrób szobádban van. – mosolygott. De jó, hogy ilyen előre látó volt.
Miközben ezt elmondta, én már a fürdő ajtajában voltam.
- Köszi! – kiabáltam neki. El tudom képzelni, hogy mosolyoghatott. Talán még a fejét is rázta amolyan „hányszor csináltam ezt én is” formában.
Lehet, hogy máskor is el kéne aludnom. Ugyanis 7-kor már lent voltam, és Levit vártam. Nem kellett rá olyan sokat várnom. 7 óra 5 perckor már csengetett.
- Szia! – nyitottam ajtót neki.
- Szia! Hát te? – kérdezte elég meglepett fejjel.
- Anyuhoz jöttél? – kérdeztem nevetve.
- Igen, anyuddal megyek suliba. Nem tudtad? – kérdezte.
- Várj, szólok neki – mosolyogtam.
- Nem szükséges – mondta. – Hogyhogy máris kész vagy?
- Elaludtam – mondtam tök nyugodtan, mire elkezdett szakadni a röhögéstől.
- Elaludtál? És azért vagy hamarabb kész, mint amúgy? – tette fel a kérdéseket, de annyira nevetett, hogy a szavakat csak egyesével tudta mondani, nem pedig egy mondatban.
- Igen. Apa nem keltett fel, és anya háromnegyedkor rázott fel az álmomból. Én meg annyira siettem, hogy ne késsek, hogy sokkal hamarabb végeztem, mint ahogy szoktam.
- Á értem – mondta és annyira nevetett, hogy rendesen könnyezett a szeme.
- Ne nevess már! – szóltam rá.
- Te meg gyere már, mert a végén hiába siettél, mert elkésünk. – nevetett tovább.
Felkaptam a táskám, és kiabáltam anyunak, hogy elmentem a suliba.
Út közben Levi valahogy lenyugodott, bár nem tudom, hogy hogyan is sikerülhetett neki. Végre beszélgetni kezdtünk. Elmesélte, hogy a hétvégén utazgatott a szüleivel, és, hogy ő ezt annyira nem élvezte. Azt mondta inkább itthon lett volna.
Mikor odaértünk a „törzshelyünkre” egyből mindenki lerohanta Levit. Szegény, 3-szor kellett elmesélnie, hogy milyen volt Veszprémben, Győrben és Szombathelyen. „Nagyon sajnálom”, hogy ennyit kellett utazgatnia. Én nagyon szeretek utazni, de anyáék csak úgy soha nem mennek sehova. Nyaralni is max. a Balcsira megyünk. És már nagyon unom. Üzleti útra szoktam kimenni külföldre, de engem eddig még soha sem vittek el.
Miközben Levi az „unalmas” hétvégéjéről beszélt, Rebi odajött, és elkezdte mesélni, hogy mit csinált még tegnap este, miután haza kellett mennie.
- Hé, na, kinek volt a legjobb hétvégéje? – kérdezte Olivér, mikor Levi abbahagyta.
- Levinek – mondtam.
- Nem mert nekem – mondta Rebi mosolyogva.
- Rebi, te Lizánál voltál – mondta Olivér olyan viccesen, de mégis lenézőn.
- Igen és jobb volt, mint amilyen a tiéd lehetett – mondta Rebi gúnyos mosollyal.
- Na, jó, akkor nem is mondom mit csináltam – jelentette ki Olivér.
- Miért, kérdezte valaki? – kérdezte röhögve Ákos, mire mindenki nevetni kezdett
- Nézzétek! – kiáltott fel Dávid és az utca túloldalára mutatott. – Ott jön Nika!
- A kamu Nika? – kérdezte Levi röhögve.
- Milyen? – kérdeztem vissza. Ezt nem értetem. Vagyis csak, hogy miért.
- Ugye „voltak” Ádámmal moziba – mondta Levi, nekem pedig összeugrott a gyomrom. Na igen. Majdnem (de tényleg csak majdnem) elfelejtettem. Erre… még Levi is emlékeztet.
- És? – néztem fájdalmasan magam elé.
- Nem egészen voltak moziban ketten – mondta röhögve Ákos. Mikor ezt meghallottam, odakaptam a fejem. Levi és Ákos Ádámmal fociznak, és ahogy ők mondják, elég nagy spanok lettek. Szóval, valószínűleg igazat mondtak.
- Hát akkor? – kérdezte meg Rebi.
- Nem is volt mozi? – kérdeztem elkerekedett szemmel.
- Mozi az volt, csak nem úgy ahogy Nika híreszteli –mondta Ákos.
- Nikának volt jegye, de nem csak kettő. Evelin is ott volt, na meg Alex is – jelentette ki Levi. Ez nem volt túl megnyugtató, és már Rebi is feszengett.
- Tehát dupla randi volt? – kérdeztem színlelt nyugodtsággal. Közben meg, a sírás kerülgetett.
- Dehogy, Nikáék lehet, hogy annak híresztelik majd, de az egész abból állt, hogy Ádám meg Alex végigdumálták a filmet, és még csak nem is Nikáék közelében ültek. Együtt mentek, de, csak mert Nikánál volt a jegy – ecsetelte a dolgot Ákos.
Nagy kő esett le a szívemről, és láttam, hogy Rebi is megkönnyebbült.
- Nem kéne bemenni? – kérdeztem.
- De nem ártana – mondta Matyi, aki egész idáig csendben volt és a telóját nyomkodta.
Elindultunk befelé. Az első utunk az osztályba vezetett, onnan pedig az öltözőkbe.
Dominika már ott volt, ami engem nem lepett meg. Mindig ő az első az öltözőben. Még nem öltözött át. Korall piros miniszoknya (ami kb a combja feléig ért), fehér topp, és piros magas sarkú volt rajta. És persze a napszemüveg nem maradhatott volna el. Iskolatáskát nem is hord, a cuccait egy nagy fehér női táskában hordja.
Ránéztem Rebire. Farmer, rózsaszín ¾ -es ujjú, bő fazonú póló, és rózsaszín balerina cipő volt rajta. Aztán, ott voltam én. Rajtam volt egy lila (eléggé kivágott) ing, ami alá világosszürke trikót vettem. A nadrágom egy világosszürke, kissé kopott farmer. Nem is az hogy topának éreztem magam… hanem nem…inkább kellemetlenül éreztem magam. Én nem vettem volna fel.
Na mindegy.
A tesi igazából mindenféle probléma nélkül lezajlott. Jórészt talajgyakorlatokat végeztünk, és a tanárnő felkészített arra, hogy nemsokára 2000 m-t fogunk futni. Tehát, a levezetés a csarnokban 5 kör.
A suli tornacsarnoka nem pici, mert ugye sok féle sportot űznek az ide járó gyerekek. Oké, hogy a mi szakunk a sporttagozat, de aki idejön, az mind szeret sportolni.
Második óra azzal kezdődött, hogy mi a padokon ücsörögtünk, még akkor is, mikor Bérdi Viktor tanár úr becsapta az ajtót. Igazából, annyira nevettünk valamin, hogy meg se hallottuk hogy bejött a tanár, csak mikor megköszörülte a torkát. Egyből mindenki leugrott a padokról, Olivért leszámítva. Fülhallgató volt a fülében, ezért valószínűleg meg sem hallotta a tanárt. Bérdi odament hozzá, és meglökte a hátát, mire Olivér amolyan „Na ezt ki merte megcsinálni?” tekintettel megfordult.
- Szeretnél mondani valamit, fiam? – húzta fel a szemöldökét Bérdi.
- Elnézést Tanár Úr! – mondta Oli erőtlen hangon. A fülhallgatójából még szólhatott a zene, mert Bérdi szúrós tekintettel meredt rá.
- Biztosan? Én úgy vélem, hogy te nagyon szeretnél nekem mesélni valamit.
- Nem, Tanár úr. Nincs mit mondanom – nyomkodta a telóját Olivér. Gondolom kikapcsolta a zenét.
- Szerintem van! – mosolyodott el a tanár – Gyerünk fiacskám, a táblához! Naprendszer felépítése!
Olivér teljesen lesápadt. Kikecmergett a táblához. Segélykérő pillantásokat vetett felénk. Húsz percen keresztül szenvedett a táblánál. A legtöbb választ lesúgtuk neki, de volt amit nem értett. Mindenesetre valahogy összehoztunk neki egy hármast.
Ezután az ingerekben gazdag földrajzóra után jöhetett egy matek. Hát ez sem volt zökkenőmentes. Az óra elején még úgy nézett ki, hogy majd szépen lazán haladunk tovább, de aztán valahogy 180°-os fordulatot vettek az események. Ugyanis Tibi és Bendegúz az utolsó padban röhögni kezdtek. Horváth László tanár úr először nem is figyelt rájuk, de aztán mikor nem hagyták abba (többszöri felszólításra sem), a tanár megelégelte. Először Tibit hívta ki, aztán Bendegúzt. A telefonjaikat elvette (biztos videót néztek), plusz még kaptak felelésre egy egyest.
Végre jöhetett egy laza magyar. Kicsit borús volt az idő nagyszünetben, de mi kimentünk az udvarra. Sulirádióban a Delta - Szellemvilág szólt. Nem annyira az én ízlésem. A refrénje viszont jó! „Szálljunk fel,én is akarom,Így most jó,nem kell beszélni!” Na mi ezt átköltöttük. „Menjünk fel! De én nem akarok! Óra lesz, és az meg unalom!” A szünet nagy részében ezen röhögtünk. Közben kijöttek Dominikáék is az udvarra. Eleinte kicsit zavart, de aztán mikor Rebire néztem eszembe jutott, hogy nincs semmi, ami miatt ki kellene akadnom. Hülyültünk tovább. Közben Ádámék odajöttek kezet fogni Leviékkel, aztán ott ragadtak nálunk. Dominikáék meg a többi lánnyal valahol másutt maradtak.
- Hát ez kész! – mondta Alex.
- He? – kérdezte Ákos.
- Ez a zene! Brutális.
- Ja, de mi átköltöttük – jelentettem ki, és Ákosékra mosolyogtam ugyanis jött az uccsó refrén.
Pár másodperc múlva már kántáltuk az átköltött refrént. Mikor Ádámék meghallották, szakadtak a röhögéstől, és utána már ők is velünk hülyültek. Kétségtelen hogy az udvaron a miénk volt a legmenőbb társaság. Igazából… be kell ismernem, hogy sokszor néztem Ádám felé. Valahogy megkönnyebbülést éreztem, most, hogy kiderült az, ami valójában történt.
Ádámon fekete cipő, egyenes szárú, világoskék farmer, fehér ing, és egy sportosabb kék pulcsi volt. Egyik alkalommal, mikor ránéztem, ő is felém pillantott és elmosolyodott. Akaratlanul is elmosolyodtam, és elkaptam a tekintetem. Rebire néztem, aki Alexet szemlélte. A srácon fekete deszkás cipő, sötétkék egyenes szárú (már majdnem csőgatyára hasonlító) farmer, és egy fekete póló volt, amire az volt ráírva, hogy „ßSEGÍTSÉG! HÜLYÉKKEL VAGYOK KÖRÜLVÉVE! à” .
Odasétáltam Rebihez, és a srác felé kezdtem húzni. Először nem akart, de aztán végülis odajött.
- Szia! – köszöntem Alexnek.
- Hali! – köszönt a srác, és minket fürkészett.
- Nem tudod mi volt az előbbi szám címe? – kérdeztem.
- A mulatósé? – kérdezett vissza röhögve.
- Nem, én nem az elsőre gondoltam.
- Ja, aminek most lett vége? – kérdezte. Közben én azt néztem, hogyan tudnék lelépni.
- Aha – mondtam. Közben megláttam, hogy Leviék épp baromkodnak.
- Hát, azt hiszem…- mondta volna de közbevágtam.
- Bocsi, oda kell mennem. Levi az előbb intett. Rebi majd megmondod? Le kellene töltenem – mondtam mosolyogva.
- Ő, hát… Persze – mondta kicsit összezavarodva.
- Majd még beszélünk – mondtam és sarkon fordultam. Egyenesen Leviék irányába mentem. Mikor a társasághoz értem, hátranéztem. Rebi totál zavarban volt. Láttam, hogy beszélgetnek. Haladás! Legalább Rebi meg mer szólalni.
- Hé Liz! – verte ki a gondolatokat a fejemből egy hang.
- Igen? – fordultam körbe, mert hírtelen nem tudtam honnan jön a hang.
- Valamikor megint jöttök – akkor már tudtam honnan jön a hang, és a mondat hallatán görcsbe rándult a gyomrom. Alig bírtam megszólalni.
- Igen? – nyögtem ki végül, és odafordultam a (már) mellettem álló Ádámhoz.
- Anya mondta, de az még nem jelent semmit – vonogatta a vállát.
- De hát, már vége ennek a munkatársi bigyusznak nem? – kérdeztem.
- Nem tudom. Lehet – mondta, és kisöpörte szőke haját a kék szeméből.
- Milyen volt a mozi? – kérdeztem, mert jobb nem jutott eszembe.
- Milyen mozi? – kérdezett vissza. Erre hírtelen zavarba jöttem és nem jutott eszembe egy használható mondat sem.
- Hát… mozi… Dominikáékkal – mondtam totál vörös fejjel.
- Ja, Életre valók-t néztünk. Szerintem jó film – mondta lazán.
Meghallottam a csengőt, és Ádámra néztem.
- Be kéne menni – jelentettem ki, mintha nem tudná.
- Hol lesz órád? – kérdezte.
Kattogni kezdett az agyam. „Miért kérdezheti?” „Hol is leszünk?” „Milyen óra is lesz egyáltalán?” „Magyar?” „Infó!”
- Infóterem – böktem ki végül.
- Akkor elmegyek veled – mondta mosolyogva. A szívem a torkomban dobogott, a fülemben hallottam, ahogy lüktet a vér az ereimben.
Mi? Ez komoly? Dominika le fog nyakazni… Várjunk… Érdekel az engem? NEM! Hát jó – gondoltam magamban.
- De még el kell mennem az osztályba a cuccomért – jelentettem ki.
- Jó – mondta nemes egyszerűséggel.
Elindultam, ő pedig jött velem. Az járt a fejemben, hogy vajon mit fognak gondolni mások. Hogy milyen szerencsés vagyok? Vagy nem is foglalkoznak velem?
Aztán feladtam az ilyenekkel. Az osztály felé haladva, arról beszélgettünk, hogy milyen óráink lesznek még, meg hogy délután ki hova megy. Olyan jól éreztem magam, mint még (talán) soha!
Bementem az osztályba a cuccokért, ő pedig megvárt az ajtóban.
Lefele menet észrevettem, hogy a kezén egy csomó karkötő van. Megakadt a szemem egy zöld Balaton Sound-oson.
- Ez honnan van? – kérdeztem.
- Balaton Sound-ról? – kérdezett vissza picit flegmán. Nekem ez is tetszett! :)
- Voltál? – érdeklődtem.
- Igen, a nyáron.
- És milyen volt.
- Klassz! Sok koncert volt és jó hangulat – mondta.
- Értem – jelentettem ki. Gondolkozni kezdtem. Vajon ivott? Vagy részeg volt?
Odaértünk a teremhez. A többiek már ott nyüzsögtek az ajtó előtt. Pár másodpercig szótlanul álltunk, aztán csengettek.
- Na mennem kell – mondta, én pedig ránéztem. Talán a tekintetem kicsit szomorú lehetett, mert folytatta. – Majd még beszélünk.
Jöhetett a dupla infó. Dög unalom volt. Bár a mi kis bandánk jól el volt, a többiek annyira nem élvezték. Az én néha messzire elkalandoztam. Legalábbis a gondolataim. Szóval nekem hamar elment az a 2 óra.
Mikor hazaértem, ledobtam a cuccomat a fogas alá, és besiettem a konyhába. Rájöttem hogy feleslegesen siettem. Anya üzenetet hagyott. Még el se olvastam, hogy mit írt, de már sejtettem, hogy el fog maradni a röpi. Nem jártam messze.
„Szia Liza!
Felhívott az edző, és nagy sajnálatára, az elkövetkezendő időben, nem tud nektek edzést tartani. Nem tudta megmondani, hogy a következő edzés mikor lesz, úgyhogy szerintem nem mostanában.
Mindenesetre érezd jól magad délután, és az ebéd a hűtőben. Húsleves, pároltzöldség és rántott hal.
Puszi: Anya”
Na jó. Akkor a délutáni elfoglaltságaim hétfőre és péntekre ( legalábbis a délután első részére vonatkoztatva) megszűntek.
Fél óra múlva rájöttem, hogy nem tudok mit kezdeni magammal.
Felmentem a szobámba és elővettem a gépemet. Felléptem facebookra. Senki sem volt fent. Viki küldött egy üzit, hogy ma sürgősségin feladta a levelet, de már sajna nem volt online. Pedig szívesen beszéltem volna vele.
Félretettem a laptopot és elővettem egy könyvet. Lenyűgöző teremtmények. A borítója fekete és szürke, a feliratnak pedig lilás színe van. A múlt héten vette nekem anya. Elég vastag egy könyv. 500 valahány oldal. Nekiálltam olvasni, de valahogy nem kötött le. A főszereplő egy lánnyal álmodik, de a lány arcát nem látja. Zuhannak. A lány keze sáros…. Ethan megragadja a felé nyúló kezet, de az kicsúszik a kezéből, és akkor felébred. A keze sáros, az ablak nyitva… Nem volt valami izgalmas….
Közben azért izgalmasabb lett és kicsit elmélyültem benne. Egyszer csak összerezzentem. Valami pittyent. Kellett egy kis idő, mire rájöttem, hogy a laptop csipogott. Félretettem a könyvet, és beleültem a székbe, és az íróasztalhoz húztam magam. Mikor világos lett a képernyő, lefagytam.
Ádám írt.:
Ádám üzenete:
Hát te meg mit csinálsz?
Ellógod az edzést?
Aliz üzenete:
Jaja….
am nem…
:(
Ádám üzenete:
Hát akkor?
Aliz üzenete:
Az edző felhívta anyát, hogy most jó ideig nem lesz edzés.:(
Most meg nem tudok mit kezdeni magammal
:’(
Ádám üzenete:
uhh…
az szar…
meddig nem lesz?
Aliz üzenete:
Nem tudom.
Ádám üzenete:
értem…
Aliz üzenete:
és te hh nem a haverokkal?
Ádám üzenete:
áh… nem volt kedvem…
Aliz üzenete:
inkább otthon punnyadsz?
:O
Ádám üzenete:
nem…
csak fáj a lábam…
meg am is jobban szeretek focizni mint kosarazni…
:DD
Aliz üzenete:
Sétálni akarok….
Amúgy, tegnap elfelejtettem leírni, hogy Vikitől egy füzetet, meg egy nyakláncot kaptam. A füzet elején lime van, és nagyon jól néz ki. Szerintem, ha betelik ez a füzet (amibe a naplómat vezetem), akkor az lesz a következő. A nyaklánc pedig egy ezüstlánc, aminek 2 medálja van. Az egyik medál egy szív. Szerintem ehhez van még valami, amit Viki megtartott magának. Majd a következő levelemben szerintem megkérdezem tőle.
Na, szóval, reggel majdnem elaludtam. Tegnap túl sokáig néztünk filmet. De megérte. Annyira nevettem, hogy már folytak a könnyeim. Persze anyáék ugyan így. Tegnap este megbeszéltem apával, hogy fél hétkor (mikor megy dolgozni) keltsen fel. Hát, ez valahogy elmaradt. Még jó, hogy anya számított erre, ezért háromnegyed hétkor bekopogott a szobába.
- Lizi – mondta félhangosan.
- Jaj, még öt percet! Légyszi! – mondtam elég komás hangon, és ahogy kimondtam, a párnámat a fejemre húztam. Anya bejött, és elhúzta a függönyömet.
- Felőlem feküdhetsz még, de ha elkésel, az első órádat nem igazolom le – jelentette ki határozott hangon.
- De hát még csak fél hét van – mondtam és levettem a fejemről a párnát. Helyette a takarómat húztam a fejemre.
- Nem, már háromnegyed hét van – mondta anya mosolyogva.
- Mi? – kérdeztem kissé pánikba esett hangon, miközben lerántottam a fejemről a takarót.
- Apád is késésben volt, és szerintem elfelejtette, hogy fel kell keltenie téged – mondta mosolyogva.
- Fantasztikus! – mondtam elég cinikusan és az ajtó felé szaladtam. – Anya, raksz ki nekem valami ruhát? - néztem vissza a szobaajtóból.
- Persze, már megtettem. A gardrób szobádban van. – mosolygott. De jó, hogy ilyen előre látó volt.
Miközben ezt elmondta, én már a fürdő ajtajában voltam.
- Köszi! – kiabáltam neki. El tudom képzelni, hogy mosolyoghatott. Talán még a fejét is rázta amolyan „hányszor csináltam ezt én is” formában.
Lehet, hogy máskor is el kéne aludnom. Ugyanis 7-kor már lent voltam, és Levit vártam. Nem kellett rá olyan sokat várnom. 7 óra 5 perckor már csengetett.
- Szia! – nyitottam ajtót neki.
- Szia! Hát te? – kérdezte elég meglepett fejjel.
- Anyuhoz jöttél? – kérdeztem nevetve.
- Igen, anyuddal megyek suliba. Nem tudtad? – kérdezte.
- Várj, szólok neki – mosolyogtam.
- Nem szükséges – mondta. – Hogyhogy máris kész vagy?
- Elaludtam – mondtam tök nyugodtan, mire elkezdett szakadni a röhögéstől.
- Elaludtál? És azért vagy hamarabb kész, mint amúgy? – tette fel a kérdéseket, de annyira nevetett, hogy a szavakat csak egyesével tudta mondani, nem pedig egy mondatban.
- Igen. Apa nem keltett fel, és anya háromnegyedkor rázott fel az álmomból. Én meg annyira siettem, hogy ne késsek, hogy sokkal hamarabb végeztem, mint ahogy szoktam.
- Á értem – mondta és annyira nevetett, hogy rendesen könnyezett a szeme.
- Ne nevess már! – szóltam rá.
- Te meg gyere már, mert a végén hiába siettél, mert elkésünk. – nevetett tovább.
Felkaptam a táskám, és kiabáltam anyunak, hogy elmentem a suliba.
Út közben Levi valahogy lenyugodott, bár nem tudom, hogy hogyan is sikerülhetett neki. Végre beszélgetni kezdtünk. Elmesélte, hogy a hétvégén utazgatott a szüleivel, és, hogy ő ezt annyira nem élvezte. Azt mondta inkább itthon lett volna.
Mikor odaértünk a „törzshelyünkre” egyből mindenki lerohanta Levit. Szegény, 3-szor kellett elmesélnie, hogy milyen volt Veszprémben, Győrben és Szombathelyen. „Nagyon sajnálom”, hogy ennyit kellett utazgatnia. Én nagyon szeretek utazni, de anyáék csak úgy soha nem mennek sehova. Nyaralni is max. a Balcsira megyünk. És már nagyon unom. Üzleti útra szoktam kimenni külföldre, de engem eddig még soha sem vittek el.
Miközben Levi az „unalmas” hétvégéjéről beszélt, Rebi odajött, és elkezdte mesélni, hogy mit csinált még tegnap este, miután haza kellett mennie.
- Hé, na, kinek volt a legjobb hétvégéje? – kérdezte Olivér, mikor Levi abbahagyta.
- Levinek – mondtam.
- Nem mert nekem – mondta Rebi mosolyogva.
- Rebi, te Lizánál voltál – mondta Olivér olyan viccesen, de mégis lenézőn.
- Igen és jobb volt, mint amilyen a tiéd lehetett – mondta Rebi gúnyos mosollyal.
- Na, jó, akkor nem is mondom mit csináltam – jelentette ki Olivér.
- Miért, kérdezte valaki? – kérdezte röhögve Ákos, mire mindenki nevetni kezdett
- Nézzétek! – kiáltott fel Dávid és az utca túloldalára mutatott. – Ott jön Nika!
- A kamu Nika? – kérdezte Levi röhögve.
- Milyen? – kérdeztem vissza. Ezt nem értetem. Vagyis csak, hogy miért.
- Ugye „voltak” Ádámmal moziba – mondta Levi, nekem pedig összeugrott a gyomrom. Na igen. Majdnem (de tényleg csak majdnem) elfelejtettem. Erre… még Levi is emlékeztet.
- És? – néztem fájdalmasan magam elé.
- Nem egészen voltak moziban ketten – mondta röhögve Ákos. Mikor ezt meghallottam, odakaptam a fejem. Levi és Ákos Ádámmal fociznak, és ahogy ők mondják, elég nagy spanok lettek. Szóval, valószínűleg igazat mondtak.
- Hát akkor? – kérdezte meg Rebi.
- Nem is volt mozi? – kérdeztem elkerekedett szemmel.
- Mozi az volt, csak nem úgy ahogy Nika híreszteli –mondta Ákos.
- Nikának volt jegye, de nem csak kettő. Evelin is ott volt, na meg Alex is – jelentette ki Levi. Ez nem volt túl megnyugtató, és már Rebi is feszengett.
- Tehát dupla randi volt? – kérdeztem színlelt nyugodtsággal. Közben meg, a sírás kerülgetett.
- Dehogy, Nikáék lehet, hogy annak híresztelik majd, de az egész abból állt, hogy Ádám meg Alex végigdumálták a filmet, és még csak nem is Nikáék közelében ültek. Együtt mentek, de, csak mert Nikánál volt a jegy – ecsetelte a dolgot Ákos.
Nagy kő esett le a szívemről, és láttam, hogy Rebi is megkönnyebbült.
- Nem kéne bemenni? – kérdeztem.
- De nem ártana – mondta Matyi, aki egész idáig csendben volt és a telóját nyomkodta.
Elindultunk befelé. Az első utunk az osztályba vezetett, onnan pedig az öltözőkbe.
Dominika már ott volt, ami engem nem lepett meg. Mindig ő az első az öltözőben. Még nem öltözött át. Korall piros miniszoknya (ami kb a combja feléig ért), fehér topp, és piros magas sarkú volt rajta. És persze a napszemüveg nem maradhatott volna el. Iskolatáskát nem is hord, a cuccait egy nagy fehér női táskában hordja.
Ránéztem Rebire. Farmer, rózsaszín ¾ -es ujjú, bő fazonú póló, és rózsaszín balerina cipő volt rajta. Aztán, ott voltam én. Rajtam volt egy lila (eléggé kivágott) ing, ami alá világosszürke trikót vettem. A nadrágom egy világosszürke, kissé kopott farmer. Nem is az hogy topának éreztem magam… hanem nem…inkább kellemetlenül éreztem magam. Én nem vettem volna fel.
Na mindegy.
A tesi igazából mindenféle probléma nélkül lezajlott. Jórészt talajgyakorlatokat végeztünk, és a tanárnő felkészített arra, hogy nemsokára 2000 m-t fogunk futni. Tehát, a levezetés a csarnokban 5 kör.
A suli tornacsarnoka nem pici, mert ugye sok féle sportot űznek az ide járó gyerekek. Oké, hogy a mi szakunk a sporttagozat, de aki idejön, az mind szeret sportolni.
Második óra azzal kezdődött, hogy mi a padokon ücsörögtünk, még akkor is, mikor Bérdi Viktor tanár úr becsapta az ajtót. Igazából, annyira nevettünk valamin, hogy meg se hallottuk hogy bejött a tanár, csak mikor megköszörülte a torkát. Egyből mindenki leugrott a padokról, Olivért leszámítva. Fülhallgató volt a fülében, ezért valószínűleg meg sem hallotta a tanárt. Bérdi odament hozzá, és meglökte a hátát, mire Olivér amolyan „Na ezt ki merte megcsinálni?” tekintettel megfordult.
- Szeretnél mondani valamit, fiam? – húzta fel a szemöldökét Bérdi.
- Elnézést Tanár Úr! – mondta Oli erőtlen hangon. A fülhallgatójából még szólhatott a zene, mert Bérdi szúrós tekintettel meredt rá.
- Biztosan? Én úgy vélem, hogy te nagyon szeretnél nekem mesélni valamit.
- Nem, Tanár úr. Nincs mit mondanom – nyomkodta a telóját Olivér. Gondolom kikapcsolta a zenét.
- Szerintem van! – mosolyodott el a tanár – Gyerünk fiacskám, a táblához! Naprendszer felépítése!
Olivér teljesen lesápadt. Kikecmergett a táblához. Segélykérő pillantásokat vetett felénk. Húsz percen keresztül szenvedett a táblánál. A legtöbb választ lesúgtuk neki, de volt amit nem értett. Mindenesetre valahogy összehoztunk neki egy hármast.
Ezután az ingerekben gazdag földrajzóra után jöhetett egy matek. Hát ez sem volt zökkenőmentes. Az óra elején még úgy nézett ki, hogy majd szépen lazán haladunk tovább, de aztán valahogy 180°-os fordulatot vettek az események. Ugyanis Tibi és Bendegúz az utolsó padban röhögni kezdtek. Horváth László tanár úr először nem is figyelt rájuk, de aztán mikor nem hagyták abba (többszöri felszólításra sem), a tanár megelégelte. Először Tibit hívta ki, aztán Bendegúzt. A telefonjaikat elvette (biztos videót néztek), plusz még kaptak felelésre egy egyest.
Végre jöhetett egy laza magyar. Kicsit borús volt az idő nagyszünetben, de mi kimentünk az udvarra. Sulirádióban a Delta - Szellemvilág szólt. Nem annyira az én ízlésem. A refrénje viszont jó! „Szálljunk fel,én is akarom,Így most jó,nem kell beszélni!” Na mi ezt átköltöttük. „Menjünk fel! De én nem akarok! Óra lesz, és az meg unalom!” A szünet nagy részében ezen röhögtünk. Közben kijöttek Dominikáék is az udvarra. Eleinte kicsit zavart, de aztán mikor Rebire néztem eszembe jutott, hogy nincs semmi, ami miatt ki kellene akadnom. Hülyültünk tovább. Közben Ádámék odajöttek kezet fogni Leviékkel, aztán ott ragadtak nálunk. Dominikáék meg a többi lánnyal valahol másutt maradtak.
- Hát ez kész! – mondta Alex.
- He? – kérdezte Ákos.
- Ez a zene! Brutális.
- Ja, de mi átköltöttük – jelentettem ki, és Ákosékra mosolyogtam ugyanis jött az uccsó refrén.
Pár másodperc múlva már kántáltuk az átköltött refrént. Mikor Ádámék meghallották, szakadtak a röhögéstől, és utána már ők is velünk hülyültek. Kétségtelen hogy az udvaron a miénk volt a legmenőbb társaság. Igazából… be kell ismernem, hogy sokszor néztem Ádám felé. Valahogy megkönnyebbülést éreztem, most, hogy kiderült az, ami valójában történt.
Ádámon fekete cipő, egyenes szárú, világoskék farmer, fehér ing, és egy sportosabb kék pulcsi volt. Egyik alkalommal, mikor ránéztem, ő is felém pillantott és elmosolyodott. Akaratlanul is elmosolyodtam, és elkaptam a tekintetem. Rebire néztem, aki Alexet szemlélte. A srácon fekete deszkás cipő, sötétkék egyenes szárú (már majdnem csőgatyára hasonlító) farmer, és egy fekete póló volt, amire az volt ráírva, hogy „ßSEGÍTSÉG! HÜLYÉKKEL VAGYOK KÖRÜLVÉVE! à” .
Odasétáltam Rebihez, és a srác felé kezdtem húzni. Először nem akart, de aztán végülis odajött.
- Szia! – köszöntem Alexnek.
- Hali! – köszönt a srác, és minket fürkészett.
- Nem tudod mi volt az előbbi szám címe? – kérdeztem.
- A mulatósé? – kérdezett vissza röhögve.
- Nem, én nem az elsőre gondoltam.
- Ja, aminek most lett vége? – kérdezte. Közben én azt néztem, hogyan tudnék lelépni.
- Aha – mondtam. Közben megláttam, hogy Leviék épp baromkodnak.
- Hát, azt hiszem…- mondta volna de közbevágtam.
- Bocsi, oda kell mennem. Levi az előbb intett. Rebi majd megmondod? Le kellene töltenem – mondtam mosolyogva.
- Ő, hát… Persze – mondta kicsit összezavarodva.
- Majd még beszélünk – mondtam és sarkon fordultam. Egyenesen Leviék irányába mentem. Mikor a társasághoz értem, hátranéztem. Rebi totál zavarban volt. Láttam, hogy beszélgetnek. Haladás! Legalább Rebi meg mer szólalni.
- Hé Liz! – verte ki a gondolatokat a fejemből egy hang.
- Igen? – fordultam körbe, mert hírtelen nem tudtam honnan jön a hang.
- Valamikor megint jöttök – akkor már tudtam honnan jön a hang, és a mondat hallatán görcsbe rándult a gyomrom. Alig bírtam megszólalni.
- Igen? – nyögtem ki végül, és odafordultam a (már) mellettem álló Ádámhoz.
- Anya mondta, de az még nem jelent semmit – vonogatta a vállát.
- De hát, már vége ennek a munkatársi bigyusznak nem? – kérdeztem.
- Nem tudom. Lehet – mondta, és kisöpörte szőke haját a kék szeméből.
- Milyen volt a mozi? – kérdeztem, mert jobb nem jutott eszembe.
- Milyen mozi? – kérdezett vissza. Erre hírtelen zavarba jöttem és nem jutott eszembe egy használható mondat sem.
- Hát… mozi… Dominikáékkal – mondtam totál vörös fejjel.
- Ja, Életre valók-t néztünk. Szerintem jó film – mondta lazán.
Meghallottam a csengőt, és Ádámra néztem.
- Be kéne menni – jelentettem ki, mintha nem tudná.
- Hol lesz órád? – kérdezte.
Kattogni kezdett az agyam. „Miért kérdezheti?” „Hol is leszünk?” „Milyen óra is lesz egyáltalán?” „Magyar?” „Infó!”
- Infóterem – böktem ki végül.
- Akkor elmegyek veled – mondta mosolyogva. A szívem a torkomban dobogott, a fülemben hallottam, ahogy lüktet a vér az ereimben.
Mi? Ez komoly? Dominika le fog nyakazni… Várjunk… Érdekel az engem? NEM! Hát jó – gondoltam magamban.
- De még el kell mennem az osztályba a cuccomért – jelentettem ki.
- Jó – mondta nemes egyszerűséggel.
Elindultam, ő pedig jött velem. Az járt a fejemben, hogy vajon mit fognak gondolni mások. Hogy milyen szerencsés vagyok? Vagy nem is foglalkoznak velem?
Aztán feladtam az ilyenekkel. Az osztály felé haladva, arról beszélgettünk, hogy milyen óráink lesznek még, meg hogy délután ki hova megy. Olyan jól éreztem magam, mint még (talán) soha!
Bementem az osztályba a cuccokért, ő pedig megvárt az ajtóban.
Lefele menet észrevettem, hogy a kezén egy csomó karkötő van. Megakadt a szemem egy zöld Balaton Sound-oson.
- Ez honnan van? – kérdeztem.
- Balaton Sound-ról? – kérdezett vissza picit flegmán. Nekem ez is tetszett! :)
- Voltál? – érdeklődtem.
- Igen, a nyáron.
- És milyen volt.
- Klassz! Sok koncert volt és jó hangulat – mondta.
- Értem – jelentettem ki. Gondolkozni kezdtem. Vajon ivott? Vagy részeg volt?
Odaértünk a teremhez. A többiek már ott nyüzsögtek az ajtó előtt. Pár másodpercig szótlanul álltunk, aztán csengettek.
- Na mennem kell – mondta, én pedig ránéztem. Talán a tekintetem kicsit szomorú lehetett, mert folytatta. – Majd még beszélünk.
Jöhetett a dupla infó. Dög unalom volt. Bár a mi kis bandánk jól el volt, a többiek annyira nem élvezték. Az én néha messzire elkalandoztam. Legalábbis a gondolataim. Szóval nekem hamar elment az a 2 óra.
Mikor hazaértem, ledobtam a cuccomat a fogas alá, és besiettem a konyhába. Rájöttem hogy feleslegesen siettem. Anya üzenetet hagyott. Még el se olvastam, hogy mit írt, de már sejtettem, hogy el fog maradni a röpi. Nem jártam messze.
„Szia Liza!
Felhívott az edző, és nagy sajnálatára, az elkövetkezendő időben, nem tud nektek edzést tartani. Nem tudta megmondani, hogy a következő edzés mikor lesz, úgyhogy szerintem nem mostanában.
Mindenesetre érezd jól magad délután, és az ebéd a hűtőben. Húsleves, pároltzöldség és rántott hal.
Puszi: Anya”
Na jó. Akkor a délutáni elfoglaltságaim hétfőre és péntekre ( legalábbis a délután első részére vonatkoztatva) megszűntek.
Fél óra múlva rájöttem, hogy nem tudok mit kezdeni magammal.
Felmentem a szobámba és elővettem a gépemet. Felléptem facebookra. Senki sem volt fent. Viki küldött egy üzit, hogy ma sürgősségin feladta a levelet, de már sajna nem volt online. Pedig szívesen beszéltem volna vele.
Félretettem a laptopot és elővettem egy könyvet. Lenyűgöző teremtmények. A borítója fekete és szürke, a feliratnak pedig lilás színe van. A múlt héten vette nekem anya. Elég vastag egy könyv. 500 valahány oldal. Nekiálltam olvasni, de valahogy nem kötött le. A főszereplő egy lánnyal álmodik, de a lány arcát nem látja. Zuhannak. A lány keze sáros…. Ethan megragadja a felé nyúló kezet, de az kicsúszik a kezéből, és akkor felébred. A keze sáros, az ablak nyitva… Nem volt valami izgalmas….
Közben azért izgalmasabb lett és kicsit elmélyültem benne. Egyszer csak összerezzentem. Valami pittyent. Kellett egy kis idő, mire rájöttem, hogy a laptop csipogott. Félretettem a könyvet, és beleültem a székbe, és az íróasztalhoz húztam magam. Mikor világos lett a képernyő, lefagytam.
Ádám írt.:
Ádám üzenete:
Hát te meg mit csinálsz?
Ellógod az edzést?
Aliz üzenete:
Jaja….
am nem…
:(
Ádám üzenete:
Hát akkor?
Aliz üzenete:
Az edző felhívta anyát, hogy most jó ideig nem lesz edzés.:(
Most meg nem tudok mit kezdeni magammal
:’(
Ádám üzenete:
uhh…
az szar…
meddig nem lesz?
Aliz üzenete:
Nem tudom.
Ádám üzenete:
értem…
Aliz üzenete:
és te hh nem a haverokkal?
Ádám üzenete:
áh… nem volt kedvem…
Aliz üzenete:
inkább otthon punnyadsz?
:O
Ádám üzenete:
nem…
csak fáj a lábam…
meg am is jobban szeretek focizni mint kosarazni…
:DD
Aliz üzenete:
Sétálni akarok….
Mikor ezt leírtam, meg is bántam. Nem
azért mondtam, ahogy szerintem ő gondolta. Nem írt… Néztem a perceket. 15:37….15:38….15:39…..
És semmi. SEMMI! Úgy gondoltam feladom. Bezártam az ablakot, és visszaültem a
könyvemhez. Nem volt erőm olvasni. Bámultam a lapot, de mintha nem is ott
lettem volna. Azon gondolkoztam, hogy lehetek ekkora pancser. „Elcsesztem…”-gondoltam.
Egyszer csak megint csipogott. A gyomrom görcsberándult. Azt hittem le fog rázni, de erre nem gondoltam volna:
Egyszer csak megint csipogott. A gyomrom görcsberándult. Azt hittem le fog rázni, de erre nem gondoltam volna:
Ádám üzenete:
sétálni akarsz? :O
Aliz üzenete:
igen de….
sétálni akarsz? :O
Aliz üzenete:
igen de….
Már nekiálltam írni, hogy nem azért írtam,
hogy eljöjjön velem, mikor megint írt.
Ádám üzenete:
Akarsz kutyát sétáltatni?
Aliz üzenete:
mitcsinálni?
Ádám üzenete:
nem tudsz olvasni??
Aliz üzenete:
de tudok…
Ádám üzenete:
na akkor?
Aliz üzenete:
hát…
de…
Ádám üzenete:
Akarsz kutyát sétáltatni?
Aliz üzenete:
mitcsinálni?
Ádám üzenete:
nem tudsz olvasni??
Aliz üzenete:
de tudok…
Ádám üzenete:
na akkor?
Aliz üzenete:
hát…
de…
Ádám üzenete:
akkor egy 10 perc és ott vagyok :P
Aliz üzenete:
Okéé
Lelépett…. Szóval akkor tényleg jön… Mennem kell… Áááá… El se hiszem! Csípjen meg valaki! Tuti, hogy álmodom! De nem akarok felébredni. Ne legyen reggel!! Fel kellene hívnom Rebit! De nincs már rá idő. Azt mondta, hogy 10 perc. Az mindjárt letelik!!!!! Mennem kell…. Áááááááááááá.♥♥♥
Mai nap eddig: 10/10***** Ez aaaaz! Ennél jobb szerintem nem lehet.:)
Kiderült hogy Dominika hazudott… Ez is megért volna egy 10/10-et…. De most…kell az 5*… ez felűl múlhatatlan. Megyek kutyát sétáltatni! Ádámmal!! IMÁDOM ezt a napot!!Apropó... nem úgy volt, hogy fáj Ádám lába? :OO ^^ ♥♥
akkor egy 10 perc és ott vagyok :P
Aliz üzenete:
Okéé
Lelépett…. Szóval akkor tényleg jön… Mennem kell… Áááá… El se hiszem! Csípjen meg valaki! Tuti, hogy álmodom! De nem akarok felébredni. Ne legyen reggel!! Fel kellene hívnom Rebit! De nincs már rá idő. Azt mondta, hogy 10 perc. Az mindjárt letelik!!!!! Mennem kell…. Áááááááááááá.♥♥♥
Mai nap eddig: 10/10***** Ez aaaaz! Ennél jobb szerintem nem lehet.:)
Kiderült hogy Dominika hazudott… Ez is megért volna egy 10/10-et…. De most…kell az 5*… ez felűl múlhatatlan. Megyek kutyát sétáltatni! Ádámmal!! IMÁDOM ezt a napot!!Apropó... nem úgy volt, hogy fáj Ádám lába? :OO ^^ ♥♥
3 megjegyzés:
úúúúúristen következőőőt most.:$*-* nagyon jó, imádom.:P
xoxo.
Köszönöm/ Köszönjük.:)
Örülök neki hogy tetszik.:)) Sietek a kövivel.:);) /Narancs.^^/
Naggyon jo lett!!! Mikor lesz kövi? :) Bogy
Megjegyzés küldése