Október 4. Kedd
Juj, nagyon elfelejtettem a NAPLÓM. :(
Sajna nem történt semmi lényeges esemény szeptember 2. felében, és az edzéseken annyira kifáradtam, hogy el is felejtettem, hogy egyáltalán valamikor írtam naplót.
Dominikával természetesen még mindig nem vagyunk barátnők, de ez nem újdonság. Hajt Ádámra, de fiú mindig lekoptatja. Ádámék nem jöttek még vacsorára, pedig már 3 hete volt, hogy Ádám megjelent nálunk. :(
Ha már Ádámnál tartunk, bejelölt fészen, de nem írtam neki még egyszer sem. Nem merek.
Ma kicsit hideg volt. Világoskék csőfarmert vettem fel, a fehér Converse cipőmmel, amibe belefűztem a pink fűzőt, és felvettem egy pink pólót, meg arra a pink-fekete puma pulcsim. Gyalog mentem suliba, és útközben Rebi is hozzám csapódott. Előbb odaértünk, mint a fiúk, így most mi vártunk rájuk a buszmegállóban. Figyeltem a diáksereget, ahogy csoportokba verődnek egy-egy helyen a suli előtt. Minden kis csoportnak megvan a saját helye.
Közben a fiúk is megjöttek, ezért elindultunk befelé. A büfében nem volt hosszú a sor, így a fiúk és Rebi beálltak, én meg elindultam felfelé. Az osztályban lepakoltam, beültem a helyemre, bedugtam a fülesem és nekiálltam olvasni az új könyvemet. Az ördög csókja. Elég ijesztő az eleje. De nem baj. Csak olvastam, olvastam és közben Hillsong-ot hallgattam. Néhány száma nagyon illett a könyvhöz. Rebi a szívbajt hozta rám, mikor levágódott a mellém. Nem is hallottam hogy közeledett. Letettem a könyvet, és mind a ketten hátrafordultunk az ikrekhez.
- Hallottátok, hogy ma nem jön Dominika suliba?- kérdezte Matyi vigyorogva.
- Nem jön? –kérdeztem megkönnyebbülve.
- Nem, elvileg beteg, de szerintem csak azért nem jön, mert a bájgúnár folyton lekoptatja – mondta Dávid vigyorogva, amire én is elmosolyodtam.
- Tegnap még nem volt semmi baja – mondta Rebi-, úgyhogy gyanítom, hogy tényleg Ádám lehet a háttérben.
- Lehetséges –mondtam elgondolkozva.
„Elmélyült” beszélgetésünket az szakította meg, hogy Horváth László tanár úr becsapta maga mögött az ajtót. Kezdődhetett egy unalmas matek. Majdnem bealudtam. Olyan unalmas volt. Ezt követte egy még unalmasabb rajz. Ebben az órában is csak az a jó, hogy Gerhard Csaba tanár úr megengedi, hogy rajz közben mp3-mat használjunk. Szerinte a zene hatással van a kreativitásra. Lehet benne valami. Csendéletet kellett rajzolnunk. Lehetett színessel, de grafikát is készíteni. Én grafikát rajzoltam. Jobban szeretem, mint a színes. Jobban lehet vele árnyékolni, és jobban kihozza a forma térbeli alakját. 5-öst kaptam. Németen Nagyné Eszter tanárnő azt adta házinak, hogy mindenki írja le a családfáját, és egy rövid jellemzést magáról, amit következő órán el kell mondani az osztálynak. Jegyet ad majd rá. Jajj. Aztán jöhetett a dupla tesi.
- Takács Aliz –szólt a tanárnő.
- Itt vagyok tanárnő – mondtam.
- Csütörtökön edzés. Ne felejtsd el.
- Nem felejtem el.
Megfordult, és elindult a tesi terem felé. Ez azt jelentette, hogy kezdődik az óra. Talajtorna. Fú, de nem szeretem. Dupla tesi végén megint odajött hozzám.
- Aliz, azt elfelejtettem mondani, hogy ne lepődj majd meg se csütörtökön, se pedig pénteken- kezdte-. A focicsapat edzője szeretné megnézni a próbát, és hozza magával a csapatot is.
- Mármint az egész csapatot? –kerekedett el a szemem.
- Igen, és a próba végén véleményt mondanak majd.
- Értem tanárnő –mondtam, de az államat a padlóról kellett felkapargatnom.
- Viszont látásra – köszönt el, és kiviharzott az öltözőből.
Tátott szájjal és hitetlenkedve néztem utána. Jöhetett a töri óra. Igazából nem nagyon figyeltem. Leveleztem órán. Az ikrekkel, Levivel, meg Rebivel. Persze ami fontos dolog volt, abból jegyzeteltem, de el kellett mesélnem, hogy mi volt az öltözőben. Rebivel szünetben is kitárgyaltuk, de valahogy mintha még nem lett volna elég. Levivel megbeszéltem, hogy mivel ma tánc van, eljön elém, és majd akkor megbeszéljük. Szerinte a levelezés nem elég személyes. :)
Az ikrek örültek, hogy örülök ennek, de különösebben nem fűztek hozzá semmit. Így hamar elment az óra. Alig vártam, hogy végre mehessek táncra. A múltkori koreográfián már csak az utolsó simításokat végezzük. Mikor hazaértem, találtam postitet.
„ Lizi, táncos cuccod előkészítettem, és szendvicset is csináltam. Ma elvileg korábban érünk haza, de erre ne vegyél mérget. Az ebéd a hűtőben. Rakott krumpli.
Puszi: Anya”
Gyorsan felmentem. Anya összerakott nekem 2 féle cuccot. Az egyik a salsa szoknyám volt. Nem nagyon értettem, hogy minek rakta el, amikor most retrót tanulunk. De az a cucc is el volt rakva. Fekete-fehér pöttyös, egybe részes szoknya, fekete emeltsarkú cipő.. Szeretem ezt a cuccot.
Lent villám gyorsan ettem a rakott krumpliból, aztán mentem edzésre. Az öltözőben a lányokkal megbeszéltük, hogy a felállásban kinek mi nem tetszik. Aztán tánc közben néhány cserét hajtottunk végre.
Laura és én álltunk elől, a mögöttünk lévő sorban állt Fanni, Eszti és Anna, aztán Erika és Fruzsi és végül Nóri. Laurával táncolt Gábor és Máté, Eszterrel Márk, velem pedig Peti és Áron. Persze a térformák közben vannak cserék, de a kezdő és végpozíció az ez volt. Végre beálltunk, és kezdődött a tánc. A zene átjárta az ereimet, és táncolni kezdtem. Ilyenkor megfeledkezem mindenről. Mintha csak én lennék, és akikkel táncolok. Tánc közben, felnéztem a csarnok lelátójára, és megláttam Levit. Gyorsan intettem neki, nehogy kizökkenjek, és folytattam tovább. A koreográfia nekem nagyon tetszett. Szerintem a többieknek is. Laura és a 2 fiú nagyon jól mutatnak. Laura kb. velem egyforma magas, vékony lány. A haja szőke, elől van pár zöld tincse. Gábornak barna haja van, Máténak pedig fekete. Mind a hárman jó táncosok.
Edzés végén az öltözőben kicsit beszélgettünk, közben bejött Virág, a tanárunk. Kiss Virág. Nagyon jó edző, és sokat segít nekünk. Nem olyan vékony, inkább izmos. Mindig kikéri a véleményünket a koreográfiákkal kapcsolatban. Most is ez történt, de nekem sajna mennem kellett.
- Szia Levi – köszöntem.
- Szia Liz – mosolygott rám.
- Korai voltál, ráértél volna csak edzés végére jönni.
- Tudom, de unatkoztam otthon. Am jók voltatok. Jól mutatsz azzal a 2 gyerekkel. Bár inkább a barna gyereket állítanám melléd, nem a szőkét.
- Köszi – mosolyogtam –, de most mi a baj azzal, ha szőke, akivel táncolok?
- Hát a másik csaj mellett 2 sötét hajú alak van, melletted meg egy sötét, és egy szőke. És te is szőkésbarna vagy, szóval, jobban mutatna melletted a másik gyerek.
- Ja, értem. De Áron, a szőke gyerek jobban táncol, mint Márk. Petivel meg minden táncot együtt táncolunk. Velem egy szinten van tánctudásilag.
- Aha, biztos. Lényeg hogy jól néz ki a tánc. Na, igen, mit mondott neked Szathmáry?
- Hát csütörtökön, lesz ugye tánc a suliban. Aztán a focisták edzője meg akarja nézni a koreográfiánkat, meg az edzéseket. Gondolom, a diákolimpia közrejátszik. Ugye ők is játszanak, nekünk meg táncolni kell majd.
- Lehet. Majd meglátjuk. De ugye tudod, hogy én is megyek – mosolygott rám. Naná, hogy tudom. A suli focicsapatában játszik.
- Aha – mosolyogtam.
- Meg a bájgúnár is jön –jelentette ki, és már nem mosolygott.
- Azt nem tudtam, de nem érdekel – hazudtam.
- Aha, biztos.
- Képzeld, Rebi is eljön majd megnézni –tereltem el a szót hírtelen.
- Ja, tudom. Mondta.
A hazaút további részében a suliról beszélgettünk, meg, hogy milyen a koreográfia, amit a suliban raktunk össze. Boldogan újságoltam, hogy Tamara, a sulis tánctanár, engem rakott az első sorba. Levi meg se lepődött rajta. Szerinte hülye lett volna, ha nem engem rak oda.
- Bejössz? – kérdeztem mikor hazaértünk.
- Á, nem. Sietek haza. Tanulni kéne holnapra.
- Ó, oké.
- Majd holnap a helyen találkozunk – nevetett fel.
- Jaja – mosolyogtam. A helyen. Az a buszmegálló. Minden bandának megvan a helye. A milyén a buszmegálló. :)
- Na, szia Liz!
- Szia!
Bementem a házba és anya egyből letámadott. Elmeséltem neki mindent. Hogy milyen nyugis napom volt, hogy nem volt Dominika suliban, hogy csütörtökön jönnek a focisták edzésre, meg hogy milyen jó a retró koreográfia. Meséltem azt is, hogy Levi eljött elém edzésre, meg hogy törin sajna nem nagyon tudtam figyelni. Az utóbbinak nem nagyon örült, de van ilyen. :)
Felmentem a szobába, és majdnem ¾ órán keresztül fürödtem. Mikor végeztem, befeküdtem az ágyba, és olvastam a könyvet. Sajna nem bírtam sokáig. Aput se tudtam megvárni, mert olyan fáradt voltam, hogy le kellett tennem a könyvet és aludni.
Mai nap: 10/ 10… Levi eljött elém, és egy csomót beszélgettünk. A tánc nagyon jó volt, és egyszerűen imádom ezt a koreográfiát. A suli rádióban ma Punnany Massif – Élvezd szólt. A refrénje nagyon tetszik :) „Nem kérlek légy enyém örökké, mégis hozzád szól dalom, úgysem élhetünk örökké, egy percig lennék oltalom.” :):)
2012. február 11., szombat
2012. február 10., péntek
XIII.
Szeptember 14. Szerda
Kéne egy olyan nap az életembe, amelyikben csak annyit mondok, hogy töröl, és már el is felejtette mindenki. Összegzésben a mai napom egy katasztrófa volt.
Már eleve a reggel az ágyamban kellett volna maradnom. Először is, elfeküdtem a hajam. Anya még otthon volt, így végighallgathatta a hiszti rohamom. Aztán SOS-ben kitalált nekem valami frizurát. Tegnap valahogy megéreztem, hogy ez lesz, mert már összepakoltam a táskám, és anyával is előpakoltattam a ruhámat (balerina cipő, szoknya és fehér ing).
Ma anya vitt suliban, és egész úton nyugtatgatott, hogy nem is látszik, hogy elfeküdtem a hajam, se semmi más. Na, jó. Anya hatásosan csinálja, mert kicsit tényleg lenyugodtam. :) Mikor kiszálltam a kocsiból, odasiettem a többiekhez a buszmegállóba.
- Szia Liz – kiabált már messziről Levi. Erre persze a többiek is felém fordultak.
- Szia Liza – mondta Rebi, aki tetőtől talpig végignézte a ruházatom. Persze ma is összebeszéltünk. Farmerszoknya, kék rövid ujjú ing, és balerina cipő. A haja hátra volt fogva, és zöldes színű szemei csak úgy csillogtak.
- Sziasztok – köszöntem. – Hát az ikrek?
- Lógnak – mondta Oli, aki épp Ákos telóját nyomkodta.
- Hé Liz, - nézett fel Ákos – ott a bájgúnár.
- Ki? –néztem hátra, de meg is bántam. Ádám volt ott.
- Tudod, az a gyerek, aki a múltkor odajött – mondta Levi.
- Menjünk be – kérleltem a többieket.
Szerencsére, ilyenkor mindig elindulunk. Mármint akkor, ha szóba hozom. A suli büféjében persze megint hosszú sor volt. Most úgy őszintén, a diákoknak nincs jobb dolga? Csak én vagyok hülye, és hozok magammal kaját? Na, mindegy. Felbaktattunk a lépcsőn. Már a folyosón hallottam Dominika jellegzetes röhögését. Mintha valami ló röhögne.
Elsétáltam mellette, és úgy csináltam, mintha nem is vettem volna észre. Éreztem a szúrós pillantásait a hátamon, mikor a padomhoz fordultam. Evelin még nem volt suliban.
- Na, megjött a topa banda – mondta, mire mind felé fordultunk. – A két tojást hol hagytátok? Csak nem rátok untak? Bár, nem lenne csoda. Levi, Ákos. Kicsit változtatni kéne a ruházatotokon. Mindig melegítő? Már rég kiment a divatból! –kezdte. – Rebeka, Aliz. Ti is összeszedhetnétek már magatokat. Na meg az a két új lúzer a csapatotokban. Na azok megint csak szépek!
Ha Rebi nem fog le, komolyan mondom, nem tudom mit csináltam volna vele. Nem értettem, mi miatt van annyira elszállva. Ő dumál nekünk a változtatásról? Mindig csőfarmerben van, az inge fazonja is mindig ugyan az, csak a színeket variálja. Ha anya meglátná, totál kibukna. Ha arra büszke, hogy a sok sminkkel az arcán úgy néz ki, mint valami páva, akkor ez a csaj nem normális.
Nem szóltunk neki vissza, mert jelző volt, és elő kellett még készülni órára.
1. óra fizika volt. Kínszenvedés. Az agyam végig kattogott, de nem volt ez másképp törin, magyaron, németen, angolon, éneken sem. Bár az a kornyikálás, amit a fiúk éneken előadtak, szerintem még Zácsik Adrienn tanárnőt is meglepte. Ahogy láttam, neki is nehezen ment, hogy visszatartsa a nevetést. Nagyszünetben lementünk az udvarra, a fa alatt lévő szokásos helyünkre. Ádámék társasága is kint volt. Hol máshol lennének, ha nem az udvaron? Persze Dominika is ott sürgölődött. Ezen nagyon felhúztam magam.
Hála Istennek, mikor vége volt a sulinak, és hazaértem, se anya se apa nem volt otthon. Ami érdekes, hogy postitet se hagytak. Felrohantam, összepakoltam edzésre a cuccom és lementem ebédelni. Természetesen nem végeztem időben, úgyhogy megint rohanhattam röpire.
Meccset játszottunk, a testvérváros csapatával. Dühből játszottam. Szeretek röpizni. Levezetem a feszültséget, ami valljuk be, ma Dominika miatt elég sok volt. De nyertünk! Ez jó hír, mert a legutóbbi meccsen kikaptunk ellenük. Fejlődünk. :)
Mikor hazaértem, megrohamoztam a kádat. fél órán keresztül fürödtem. Amikor végeztem, felkaptam a Tom and Jerry –s pizsim, és beültem a laptop elé. Fészen egyből rám írtak.
Rebeka üzenete:
Na szia Liz
hogy ment a röpi?
Aliz üzenete:
Szia
hááát vesztettünk.:/
Rebeka üzenete:
na ne hülyíts
Aliz üzenete:
de kajak.
2 ponttal kikaptunk
Rebeka üzenete:
://
az de rossz már…:(
mind1 majd legközelebb
Aliz üzenete:
na igen…
De nehogy el hidd ám!
nyertünk!
2 ponttal.
Rebeka üzenete:nem ér, még át tudsz vágni.
am mizujs?
Ádámmal?
Aliz üzenete:
Semmi…a folyosón észre se vesz, csak nagyritkán.
:(((
és Alex?
Rebeka üzenete:
na ne szomorkodj… nem éri meg
Alex…hát…vele sincs semmi extra
Aliz üzenete:
de nekem megéri.. vagyis megérné.. de ebből nem lesz semmi.://
nyugi, majd lesz valami.
pill…csengetnek, és anyáék még nincsenek itthon.kinyitom az ajtót és jövök
Lerohantam a lépcsőn, és mikor kinyitottam az ajtót, majdnem elsüllyedtem szégyenemben. Ott álltam lefagyva a pizsamámban, fél 8-kor. És ki jött hozzánk? Naná, hogy Ádám.
- Hali –köszönte, miközben elmosolyodott. Gondolom a pizsamámon. De gáz!
- Öööö, szia – köszöntem, és lehajtottam a fejem, hátha nem veszi észre, milyen vörös a fejem.
- Apukád itthon van?
- Nem még dolgozik. Miért?
- Apa küldött, hogy mondjam meg, ezen a héten nem tudunk jönni munkavacsorára, mert lebetegedett. Helyette vagy a jövő héten, vagy az utána következő héten.
- Miért? Úgy volt, hogy most jöttök?
- Aha –nevetett fel-. Nem tudtad?
- Öööö nem. De nekem most fel kell mennem- mondtam elég halkan-.
- Oké, amúgy is mennem kell. Hali!
- Figyi, mond meg Tibinek, hogy jobbulást!
- Megmondom – nevetett fel-. Na, Hali!
- Szia!
Becsuktam az ajtót, de még nem tudtam elindulni. 5 perc múlva azért csak rászedtem magam, hogy el kéne indulni. Mikor felértem már pityegett a chat.
Rebeka üzenete:
na mivan?
nem is jössz vissza?
hahóóó….élsz még? vagy eljött a világvége?
Aliz üzenete:
nem de hívj fel.
ezt nem tudom leírni
2 perc múlva csörgött a telefonom. Mindent részletesen elmeséltem Rebinek, és megbeszéltük, hogy holnap együtt megyünk suliba, és kitárgyaljuk a dolgokat.
Már annyira fáradt voltam, hogy majdnem összeestem. Így sajnos nem tudtam megvárni, amíg anyáék hazaértek.
Mai nap: 10/ 2… TÖRÖL! TÖRÖL! Ne már, nem működik. De gáz volt! Nem megyek holnap suliba! :(
Kéne egy olyan nap az életembe, amelyikben csak annyit mondok, hogy töröl, és már el is felejtette mindenki. Összegzésben a mai napom egy katasztrófa volt.
Már eleve a reggel az ágyamban kellett volna maradnom. Először is, elfeküdtem a hajam. Anya még otthon volt, így végighallgathatta a hiszti rohamom. Aztán SOS-ben kitalált nekem valami frizurát. Tegnap valahogy megéreztem, hogy ez lesz, mert már összepakoltam a táskám, és anyával is előpakoltattam a ruhámat (balerina cipő, szoknya és fehér ing).
Ma anya vitt suliban, és egész úton nyugtatgatott, hogy nem is látszik, hogy elfeküdtem a hajam, se semmi más. Na, jó. Anya hatásosan csinálja, mert kicsit tényleg lenyugodtam. :) Mikor kiszálltam a kocsiból, odasiettem a többiekhez a buszmegállóba.
- Szia Liz – kiabált már messziről Levi. Erre persze a többiek is felém fordultak.
- Szia Liza – mondta Rebi, aki tetőtől talpig végignézte a ruházatom. Persze ma is összebeszéltünk. Farmerszoknya, kék rövid ujjú ing, és balerina cipő. A haja hátra volt fogva, és zöldes színű szemei csak úgy csillogtak.
- Sziasztok – köszöntem. – Hát az ikrek?
- Lógnak – mondta Oli, aki épp Ákos telóját nyomkodta.
- Hé Liz, - nézett fel Ákos – ott a bájgúnár.
- Ki? –néztem hátra, de meg is bántam. Ádám volt ott.
- Tudod, az a gyerek, aki a múltkor odajött – mondta Levi.
- Menjünk be – kérleltem a többieket.
Szerencsére, ilyenkor mindig elindulunk. Mármint akkor, ha szóba hozom. A suli büféjében persze megint hosszú sor volt. Most úgy őszintén, a diákoknak nincs jobb dolga? Csak én vagyok hülye, és hozok magammal kaját? Na, mindegy. Felbaktattunk a lépcsőn. Már a folyosón hallottam Dominika jellegzetes röhögését. Mintha valami ló röhögne.
Elsétáltam mellette, és úgy csináltam, mintha nem is vettem volna észre. Éreztem a szúrós pillantásait a hátamon, mikor a padomhoz fordultam. Evelin még nem volt suliban.
- Na, megjött a topa banda – mondta, mire mind felé fordultunk. – A két tojást hol hagytátok? Csak nem rátok untak? Bár, nem lenne csoda. Levi, Ákos. Kicsit változtatni kéne a ruházatotokon. Mindig melegítő? Már rég kiment a divatból! –kezdte. – Rebeka, Aliz. Ti is összeszedhetnétek már magatokat. Na meg az a két új lúzer a csapatotokban. Na azok megint csak szépek!
Ha Rebi nem fog le, komolyan mondom, nem tudom mit csináltam volna vele. Nem értettem, mi miatt van annyira elszállva. Ő dumál nekünk a változtatásról? Mindig csőfarmerben van, az inge fazonja is mindig ugyan az, csak a színeket variálja. Ha anya meglátná, totál kibukna. Ha arra büszke, hogy a sok sminkkel az arcán úgy néz ki, mint valami páva, akkor ez a csaj nem normális.
Nem szóltunk neki vissza, mert jelző volt, és elő kellett még készülni órára.
1. óra fizika volt. Kínszenvedés. Az agyam végig kattogott, de nem volt ez másképp törin, magyaron, németen, angolon, éneken sem. Bár az a kornyikálás, amit a fiúk éneken előadtak, szerintem még Zácsik Adrienn tanárnőt is meglepte. Ahogy láttam, neki is nehezen ment, hogy visszatartsa a nevetést. Nagyszünetben lementünk az udvarra, a fa alatt lévő szokásos helyünkre. Ádámék társasága is kint volt. Hol máshol lennének, ha nem az udvaron? Persze Dominika is ott sürgölődött. Ezen nagyon felhúztam magam.
Hála Istennek, mikor vége volt a sulinak, és hazaértem, se anya se apa nem volt otthon. Ami érdekes, hogy postitet se hagytak. Felrohantam, összepakoltam edzésre a cuccom és lementem ebédelni. Természetesen nem végeztem időben, úgyhogy megint rohanhattam röpire.
Meccset játszottunk, a testvérváros csapatával. Dühből játszottam. Szeretek röpizni. Levezetem a feszültséget, ami valljuk be, ma Dominika miatt elég sok volt. De nyertünk! Ez jó hír, mert a legutóbbi meccsen kikaptunk ellenük. Fejlődünk. :)
Mikor hazaértem, megrohamoztam a kádat. fél órán keresztül fürödtem. Amikor végeztem, felkaptam a Tom and Jerry –s pizsim, és beültem a laptop elé. Fészen egyből rám írtak.
Rebeka üzenete:
Na szia Liz
hogy ment a röpi?
Aliz üzenete:
Szia
hááát vesztettünk.:/
Rebeka üzenete:
na ne hülyíts
Aliz üzenete:
de kajak.
2 ponttal kikaptunk
Rebeka üzenete:
://
az de rossz már…:(
mind1 majd legközelebb
Aliz üzenete:
na igen…
De nehogy el hidd ám!
nyertünk!
2 ponttal.
Rebeka üzenete:nem ér, még át tudsz vágni.
am mizujs?
Ádámmal?
Aliz üzenete:
Semmi…a folyosón észre se vesz, csak nagyritkán.
:(((
és Alex?
Rebeka üzenete:
na ne szomorkodj… nem éri meg
Alex…hát…vele sincs semmi extra
Aliz üzenete:
de nekem megéri.. vagyis megérné.. de ebből nem lesz semmi.://
nyugi, majd lesz valami.
pill…csengetnek, és anyáék még nincsenek itthon.kinyitom az ajtót és jövök
Lerohantam a lépcsőn, és mikor kinyitottam az ajtót, majdnem elsüllyedtem szégyenemben. Ott álltam lefagyva a pizsamámban, fél 8-kor. És ki jött hozzánk? Naná, hogy Ádám.
- Hali –köszönte, miközben elmosolyodott. Gondolom a pizsamámon. De gáz!
- Öööö, szia – köszöntem, és lehajtottam a fejem, hátha nem veszi észre, milyen vörös a fejem.
- Apukád itthon van?
- Nem még dolgozik. Miért?
- Apa küldött, hogy mondjam meg, ezen a héten nem tudunk jönni munkavacsorára, mert lebetegedett. Helyette vagy a jövő héten, vagy az utána következő héten.
- Miért? Úgy volt, hogy most jöttök?
- Aha –nevetett fel-. Nem tudtad?
- Öööö nem. De nekem most fel kell mennem- mondtam elég halkan-.
- Oké, amúgy is mennem kell. Hali!
- Figyi, mond meg Tibinek, hogy jobbulást!
- Megmondom – nevetett fel-. Na, Hali!
- Szia!
Becsuktam az ajtót, de még nem tudtam elindulni. 5 perc múlva azért csak rászedtem magam, hogy el kéne indulni. Mikor felértem már pityegett a chat.
Rebeka üzenete:
na mivan?
nem is jössz vissza?
hahóóó….élsz még? vagy eljött a világvége?
Aliz üzenete:
nem de hívj fel.
ezt nem tudom leírni
2 perc múlva csörgött a telefonom. Mindent részletesen elmeséltem Rebinek, és megbeszéltük, hogy holnap együtt megyünk suliba, és kitárgyaljuk a dolgokat.
Már annyira fáradt voltam, hogy majdnem összeestem. Így sajnos nem tudtam megvárni, amíg anyáék hazaértek.
Mai nap: 10/ 2… TÖRÖL! TÖRÖL! Ne már, nem működik. De gáz volt! Nem megyek holnap suliba! :(
2012. február 7., kedd
XII.
Szeptember 13. Kedd
A reggelem úgy kezdődött, hogy elfelejtettem milyen nap is van. De aztán rájöttem ez egy szimpla nap lesz, csak ma már lesz tánc is. – Így kezdődött a napom.:D
Iskolába ma megint apával mentem, mivel később kellett csak bemennie a munkahelyére. Ahogy kiléptem a sulinál a kocsiból, minden szempár - már ami az udvaron volt - rám szegeződött. A 'banda' már várt rám. Az ikrek tátott szájjal figyeltek. Nem értettem mi bajuk, de aztán rájöttem… A ruházatomon voltak fennakadva. Anyu megint beletrafált. Fehér Converse cipő lila fűzővel, világoskék farmer rövidnadrág - persze szolídan rövid - és a fűzővel megegyező árnyalatú lila topp. A felsőn pedig fekete minta volt – megállapíthatatlan -J. A hajamat anya megcsinálta, ami annyit tesz, hogy kivasalta és feltűzte valamennyire. Szerettem amikor ilyen hajat csinált nekem.
- Gyönyörű vagy Liz – mondta Rebi és megölelt. A többiek pedig mind mondták, hogy milyen jól nézek ki.
- Köszi srácok – éreztem, hogy elpirulok.
Szóval az udvari padokon beszélgettünk és röhögtünk az ikrek hülyeségén, mikor az ajtón kilépett Dominika és Evelin. Dominika sötét haja össze volt kötve, míg Evelin szőkés haját kivasalva viselte most. Odajött a kis csoportunkhoz, és félrehívott. Rebi mondta, hogy megvárnak menjek csak.
- Miért mondta Ádám, hogy nem bírsz? Ja bocs, mert én sem bírlak. És még időben szállj le róla, hiszen Ő az enyém lesz. Ugyhogy elfelejtheted őt. Napuszi - és mosolyogva el is távozott. Én pedig visszasétáltam a többiekhez. Felmentünk a termünkbe és előkészültünk matekra, majd megbeszéltük a Dominikával történteket.
- Ne foglalkozz vele, ne is érdekeljen. Még a gondolataidban se legyen helye, hiszen ennyit sem érdemel meg ez a csaj. – vigasztalt a barátnőm. Végül beláttam, hogy igaza van és épp jókor, mert be is csengettek. Horváth László tanár úr pedig, mint máskor is most is pontosan érkezett. A hetes jelentése után lapokat adott Bendinek, aki kiosztotta. A tanár pedig kijelentette, hogy ez a felmérés az általános iskolában tanultakból lesz. Szeretem a matekot, de mégis paráztam. A feladatlapot a kezembe véve rájöttem, hogy felesleges. Csengetés előtt 5 perccel már mindenki végzett, kivétel Dominika. A tanár úr úgy gondolta, hogy összeszedi a dolgozatokat. Így ő nem tudta befejezni. Második óra rajz volt, ahol kockát rajzoltunk. Utána következett a német, amin Nagyné Eszter tanárnőnek fogalmazást kellett írnunk magunkról, a családunkról és a barátainkról. És mindezt 200-250 szóval.. Nagyon nem lett jó.:( Nem volt időm ezen agyalni sokáig, mert jött a kedvenc órám. Ráadásul ma dupla volt belőle. Gyorsan lementünk Rebivel a büfébe, utána pedig az öltözőkbe. Gyors átöltöztünk és be is csengettek. Mindkét órán röpiztünk. Nagyon jó volt. A törit is túléltem. És vége is volt a napnak. Haza mentem és összedobtam a táncos cuccot. Ebéd után szóltam anyunak, hogy ma dupla tánc lesz, hiszen nem voltak edzések és ezeket be kellett pótolni. Anyu elvitt a próbaterembe. A többiek már ott voltak. Új koreográfiát találtunk ki, és ezt gyakoroltuk sokáig. Aztán eltelt az idő. Otthon fáradtan dőltem be az ágyba, zuhanyzás után. Hamar elaludtam.
Iskolába ma megint apával mentem, mivel később kellett csak bemennie a munkahelyére. Ahogy kiléptem a sulinál a kocsiból, minden szempár - már ami az udvaron volt - rám szegeződött. A 'banda' már várt rám. Az ikrek tátott szájjal figyeltek. Nem értettem mi bajuk, de aztán rájöttem… A ruházatomon voltak fennakadva. Anyu megint beletrafált. Fehér Converse cipő lila fűzővel, világoskék farmer rövidnadrág - persze szolídan rövid - és a fűzővel megegyező árnyalatú lila topp. A felsőn pedig fekete minta volt – megállapíthatatlan -J. A hajamat anya megcsinálta, ami annyit tesz, hogy kivasalta és feltűzte valamennyire. Szerettem amikor ilyen hajat csinált nekem.
- Gyönyörű vagy Liz – mondta Rebi és megölelt. A többiek pedig mind mondták, hogy milyen jól nézek ki.
- Köszi srácok – éreztem, hogy elpirulok.
Szóval az udvari padokon beszélgettünk és röhögtünk az ikrek hülyeségén, mikor az ajtón kilépett Dominika és Evelin. Dominika sötét haja össze volt kötve, míg Evelin szőkés haját kivasalva viselte most. Odajött a kis csoportunkhoz, és félrehívott. Rebi mondta, hogy megvárnak menjek csak.
- Miért mondta Ádám, hogy nem bírsz? Ja bocs, mert én sem bírlak. És még időben szállj le róla, hiszen Ő az enyém lesz. Ugyhogy elfelejtheted őt. Napuszi - és mosolyogva el is távozott. Én pedig visszasétáltam a többiekhez. Felmentünk a termünkbe és előkészültünk matekra, majd megbeszéltük a Dominikával történteket.
- Ne foglalkozz vele, ne is érdekeljen. Még a gondolataidban se legyen helye, hiszen ennyit sem érdemel meg ez a csaj. – vigasztalt a barátnőm. Végül beláttam, hogy igaza van és épp jókor, mert be is csengettek. Horváth László tanár úr pedig, mint máskor is most is pontosan érkezett. A hetes jelentése után lapokat adott Bendinek, aki kiosztotta. A tanár pedig kijelentette, hogy ez a felmérés az általános iskolában tanultakból lesz. Szeretem a matekot, de mégis paráztam. A feladatlapot a kezembe véve rájöttem, hogy felesleges. Csengetés előtt 5 perccel már mindenki végzett, kivétel Dominika. A tanár úr úgy gondolta, hogy összeszedi a dolgozatokat. Így ő nem tudta befejezni. Második óra rajz volt, ahol kockát rajzoltunk. Utána következett a német, amin Nagyné Eszter tanárnőnek fogalmazást kellett írnunk magunkról, a családunkról és a barátainkról. És mindezt 200-250 szóval.. Nagyon nem lett jó.:( Nem volt időm ezen agyalni sokáig, mert jött a kedvenc órám. Ráadásul ma dupla volt belőle. Gyorsan lementünk Rebivel a büfébe, utána pedig az öltözőkbe. Gyors átöltöztünk és be is csengettek. Mindkét órán röpiztünk. Nagyon jó volt. A törit is túléltem. És vége is volt a napnak. Haza mentem és összedobtam a táncos cuccot. Ebéd után szóltam anyunak, hogy ma dupla tánc lesz, hiszen nem voltak edzések és ezeket be kellett pótolni. Anyu elvitt a próbaterembe. A többiek már ott voltak. Új koreográfiát találtunk ki, és ezt gyakoroltuk sokáig. Aztán eltelt az idő. Otthon fáradtan dőltem be az ágyba, zuhanyzás után. Hamar elaludtam.
Mai nap: 10/4 – Hiszen nem láttam ma Ádámot, és így alapba nem lenne több 6nál. Meg még írtunk dogákat is, és a tánc is lefárasztott…
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)