XIII.

Szeptember 14. Szerda
Kéne egy olyan nap az életembe, amelyikben csak annyit mondok, hogy töröl, és már el is felejtette mindenki. Összegzésben a mai napom egy katasztrófa volt.
Már eleve a reggel az ágyamban kellett volna maradnom. Először is, elfeküdtem a hajam. Anya még otthon volt, így végighallgathatta a hiszti rohamom. Aztán SOS-ben kitalált nekem valami frizurát. Tegnap valahogy megéreztem, hogy ez lesz, mert már összepakoltam a táskám, és anyával is előpakoltattam a ruhámat (balerina cipő, szoknya és fehér ing).
Ma anya vitt suliban, és egész úton nyugtatgatott, hogy nem is látszik, hogy elfeküdtem a hajam, se semmi más. Na, jó. Anya hatásosan csinálja, mert kicsit tényleg lenyugodtam. :) Mikor kiszálltam a kocsiból, odasiettem a többiekhez a buszmegállóba.
- Szia Liz – kiabált már messziről Levi. Erre persze a többiek is felém fordultak.
- Szia Liza – mondta Rebi, aki tetőtől talpig végignézte a ruházatom. Persze ma is összebeszéltünk. Farmerszoknya, kék rövid ujjú ing, és balerina cipő. A haja hátra volt fogva, és zöldes színű szemei csak úgy csillogtak.
- Sziasztok – köszöntem. – Hát az ikrek?
- Lógnak – mondta Oli, aki épp Ákos telóját nyomkodta.
- Hé Liz, - nézett fel Ákos – ott a bájgúnár.
- Ki? –néztem hátra, de meg is bántam. Ádám volt ott.
- Tudod, az a gyerek, aki a múltkor odajött – mondta Levi.
- Menjünk be – kérleltem a többieket.
Szerencsére, ilyenkor mindig elindulunk. Mármint akkor, ha szóba hozom. A suli büféjében persze megint hosszú sor volt. Most úgy őszintén, a diákoknak nincs jobb dolga? Csak én vagyok hülye, és hozok magammal kaját? Na, mindegy. Felbaktattunk a lépcsőn. Már a folyosón hallottam Dominika jellegzetes röhögését. Mintha valami ló röhögne.
Elsétáltam mellette, és úgy csináltam, mintha nem is vettem volna észre. Éreztem a szúrós pillantásait a hátamon, mikor a padomhoz fordultam. Evelin még nem volt suliban.
- Na, megjött a topa banda – mondta, mire mind felé fordultunk. –  A két tojást hol hagytátok? Csak nem rátok untak? Bár, nem lenne csoda. Levi, Ákos. Kicsit változtatni kéne a ruházatotokon. Mindig melegítő? Már rég kiment a divatból! –kezdte. – Rebeka, Aliz. Ti is összeszedhetnétek már magatokat. Na meg az a két új lúzer a csapatotokban. Na azok megint csak szépek!
Ha Rebi nem fog le, komolyan mondom, nem tudom mit csináltam volna vele. Nem értettem, mi miatt van annyira elszállva. Ő dumál nekünk a változtatásról? Mindig csőfarmerben van, az inge fazonja is mindig ugyan az, csak a színeket variálja. Ha anya meglátná, totál kibukna. Ha arra büszke, hogy a sok sminkkel az arcán úgy néz ki, mint valami páva, akkor ez a csaj nem normális.
Nem szóltunk neki vissza, mert jelző volt, és elő kellett még készülni órára.
1. óra fizika volt. Kínszenvedés. Az agyam végig kattogott, de nem volt ez másképp törin, magyaron, németen, angolon, éneken sem. Bár az a kornyikálás, amit a fiúk éneken előadtak, szerintem még Zácsik Adrienn tanárnőt is meglepte. Ahogy láttam, neki is nehezen ment, hogy visszatartsa a nevetést. Nagyszünetben lementünk az udvarra, a fa alatt lévő szokásos helyünkre.  Ádámék társasága is kint volt. Hol máshol lennének, ha nem az udvaron? Persze Dominika is ott sürgölődött. Ezen nagyon felhúztam magam.
Hála Istennek, mikor vége volt a sulinak, és hazaértem, se anya se apa nem volt otthon. Ami érdekes, hogy postitet se hagytak. Felrohantam, összepakoltam edzésre a cuccom és lementem ebédelni. Természetesen nem végeztem időben, úgyhogy megint rohanhattam röpire.
Meccset játszottunk, a testvérváros csapatával. Dühből játszottam. Szeretek röpizni. Levezetem a feszültséget, ami valljuk be, ma Dominika miatt elég sok volt. De nyertünk! Ez jó hír, mert a legutóbbi meccsen kikaptunk ellenük. Fejlődünk. :)
Mikor hazaértem, megrohamoztam a kádat. fél órán keresztül fürödtem. Amikor végeztem, felkaptam a Tom and Jerry –s pizsim, és beültem a laptop elé. Fészen egyből rám írtak.
Rebeka üzenete:
Na szia Liz
hogy ment a röpi?
Aliz üzenete:
Szia
hááát vesztettünk.:/
Rebeka üzenete:
na ne hülyíts
Aliz üzenete:
de kajak.
2 ponttal kikaptunk
Rebeka üzenete:
://
az de rossz már…:(
mind1 majd legközelebb
Aliz üzenete:
na igen…
De nehogy el hidd ám!
nyertünk!
2 ponttal.
Rebeka üzenete:nem ér, még át tudsz vágni.
am mizujs?
Ádámmal?
Aliz üzenete:
Semmi…a folyosón észre se vesz, csak nagyritkán.
:(((
és Alex?
Rebeka üzenete:
na ne szomorkodj… nem éri meg
Alex…hát…vele sincs semmi extra
Aliz üzenete:
de nekem megéri.. vagyis megérné.. de ebből nem lesz semmi.://
nyugi, majd lesz valami.
pill…csengetnek, és anyáék még nincsenek itthon.kinyitom az ajtót és jövök
Lerohantam a lépcsőn, és mikor kinyitottam az ajtót, majdnem elsüllyedtem szégyenemben. Ott álltam lefagyva a pizsamámban, fél 8-kor. És ki jött hozzánk? Naná, hogy Ádám.
- Hali –köszönte, miközben elmosolyodott. Gondolom a pizsamámon. De gáz!
- Öööö, szia – köszöntem, és lehajtottam a fejem, hátha nem veszi észre, milyen vörös a fejem.
- Apukád itthon van?
- Nem még dolgozik. Miért?
- Apa küldött, hogy mondjam meg, ezen a héten nem tudunk jönni munkavacsorára, mert lebetegedett. Helyette vagy a jövő héten, vagy az utána következő héten.
- Miért? Úgy volt, hogy most jöttök?
- Aha –nevetett fel-. Nem tudtad?
- Öööö nem. De nekem most fel kell mennem- mondtam elég halkan-.
- Oké, amúgy is mennem kell. Hali!
- Figyi, mond meg Tibinek, hogy jobbulást!
- Megmondom – nevetett fel-. Na, Hali!
- Szia!
Becsuktam az ajtót, de még nem tudtam elindulni. 5 perc múlva azért csak rászedtem magam, hogy el kéne indulni.  Mikor felértem már pityegett a chat.
Rebeka üzenete:
na mivan?
nem is jössz vissza?
hahóóó….élsz még? vagy eljött a világvége?
Aliz üzenete:
nem de hívj fel.
ezt nem tudom leírni
2 perc múlva csörgött a telefonom. Mindent részletesen elmeséltem Rebinek, és megbeszéltük, hogy holnap együtt megyünk suliba, és kitárgyaljuk a dolgokat.
Már annyira fáradt voltam, hogy majdnem összeestem. Így sajnos nem tudtam megvárni, amíg anyáék hazaértek.
Mai nap: 10/ 2… TÖRÖL! TÖRÖL! Ne már, nem működik. De gáz volt! Nem megyek holnap suliba! :(