XI.

Szeptember 12. Hétfő
Hát a mai nap unalmas lett volna ha…
Reggel apu nem keltett, úgyhogy még szerencse, hogy szokatlan módon beállítottam az ébresztőórát. 7-kor lent találkoztam anyával.
- Anya, megnézted milyen idő lesz ma?
- Persze, reggel ezzel kezdtem. Esni fog. Már elő is vettem az Adidas esőkabátodat.
- Köszi. Anyu, amíg reggelizek, összeraksz nekem valami ruhát?
- Persze. Milyen szín domináljon?
- Nem is tudom. Talán a kék.
- Rendben. Majd gyere fel a gardróbszobába.
Gyorsan elvettem a konyhapultról a szendvicset, amit anya már megcsinált. Akkor vettem csak észre, hogy ott mellette van még 3 szendvics becsomagolva. A szalvéta KÉK volt. :) 5 perc alatt megreggeliztem. Kettesével szedtem a lépcsőfokokat felfelé. Az emeleti folyosó végén van az én gardróbszobám. Anya már kirakott nekem egy fekete csőfarmert, és a kék Conversemet. Póló viszont még nem volt kirakva. Anya épp egy világoskék „No Limits” feliratos póló, és egy sötétkék „Ezt teszi velem a hétfő!” feliratos póló között vacillált.
- Anya, a világos kéket– mondtam. Ilyen is ritkán fordul elő. Segítettem anyunak dönteni. Mivel divattervező, nem sűrűn szorul a segítségemre.
- Én is az felé hajlottam – mondta.
- Hát mivel a nadrág fekete, a világosabb póló kiegyensújozottabbá teszi.
- Pontosan- mosolygott anya.
Pillanatok alatt felkaptam a pólót. Addig anya keresett nekem egy pulcsit. Kék- fekete Adidas pulcsi. Szereteem.:)
10 perc sem telt el, és már a kocsiban ültem. Kiszálltam a suli előtt, és odamentem a kis csapatunkhoz. Ami nagy csodálkozásomra bővült! Már Olivér és Balázs is ott álltak a fiúkkal és Rebivel.
- Sziasztok –köszöntem.
- Hali – köszöntek az ikrek és Olivér, akik le sem vették a tekintetüket Oli telefonjáról. Valami videót nézhettek, mert nagyon röhögtek.
- Csá – Köszönt egy másik hármas. Ákos, Levi és Balázs. Ők valami gumicukrot majszoltak. Egyből meg is kínáltak, de inkább nem kértem belőle. Ákos és Levi szokásához híven melegítőben. Levin a zöld-fekete melegítője volt. Szőke hajához és zöld szeméhez nagyon jól passzol. Ákos hozzám öltözött. Kék Adidas melegítő. Éljen a KÉK. :) Balázsnak hollófekete haja van, amit felzselézett. A pólója fekete volt, és fehér smiley vigyorgott rajta. Bőszáru farmert és deszkás cipőt viselt. Olin szürke póló volt. Valahogy nem emelte ki majdnem fekete szemeit, és barna haját. Az ikreken pedig ing, testhez simuló pulóver (Matyin szürke, Dávidon fekete), egyenes szárú farmer, és Nike sportcipő.
- Szia Liz – mosolygott rám Rebi. Rajta is csőfarmer volt (pedig még össze se beszéltünk), csak sötétkék, és pink pólót és pink tornacipőt viselt fekete fűzővel.
Bemegyünk? – kérdeztem. Erre természetesen mind megindultunk. A „csapatunk” új tagjai is.
- Rebi – ragadtam meg a karját – Balázs és Oli, hogyhogy velünk vannak most?
- Tegnap este Oli rám írt, hogy nem jöhetne-e oda reggel. Kérdeztem, hogy miért ne jöhetne? Balázs meg azt hiszem Ákossal beszélt. Reggel együtt is jöttek.
- Értem – mondtam, majd a hosszú sorra néztem a büfénél-. Na jó szerintem menjünk fel az osztályba, aztán majd visszajövünk.
- Jó ötlet- mondta Rebi.
Az osztályban csak néhányan voltak (Gábor, Marci, Boti, Tomi az ablakban ácsorogtak, Tibi, Zoli és Peti pedig a tanári asztalnál állomásoztak), de a Dominikát és Evelint sehol se láttam. Lepakoltunk, aztán mentünk a büfébe. Mire leértünk, már jóval kevesebben voltak a sorban. Rebi bevásárolt! 2 sonkás szendvics, 2 Twix , 1 üveg Ice Tea, 1 túrós táska, és ha jól emlékszem, még egy tábla Milka csokit is vett. De megint sietnünk kellet. Hétfő 1. óra tesi Szathmárival. Lelkiekben felkészültem a suli körökre.
De van Isten! Becsengetés előtt eleredt az eső. Így megúsztuk a suli kört. Ráadásul ma röpiztünk. Én voltam a csapatkapitány. A másik meg Dominika (aki óra előtt 2 perccel esett be az öltözőbe. Pedig kezdtem örülni hogy nem jön.:( ). Előnyben voltunk. Dominikának csak a szája nagy. Így persze nyertünk.
- Gratulálok Aliz. Szép játék volt.
- Köszönöm tanárnő, igyekeztem.
- És szabad megkérdeznem, hogy pénteken a röplabdaedzés elnyerte a tetszésed?
- Igen, és péntekenként akkor szeretnék járni. Meg akkor a táncot is szeretném kipróbálni.
- Rendben. A tánc csütörtök délutánonként van. Szeretettel várunk. Viszont látásra.
- Viszont látásra!-mondtam.
 Sietnem kellett, mert a tanárnővel folytatott beszélgetés miatt, kicsit megcsúsztam az idővel. Következő órám föci volt. Bementem az osztályba, a tesicuccot leváltottam a földrajz cuccomra. Le kellett mennem a szakmai előadóba, ami az 1. emeleten volt. Hurrá! Még jelző előtt leértem. Elújságoltam Rebinek, hogy mit beszéltem Szathmáryval, és mire végeztem be is csengettek.
Bérdi Viktor tanár úr nagyon jól elő tudja adni az anyagot. A végén még megszeretem a föcit. Na, jó, azért ne essünk túlzásokba.:)
Míg Bérdi tanár úr nagyon jól előadja az anyagot, Horváth tanár úr matekórája nagyon unalmas volt. Majdnem elaludtam. Ezután jött egy még unalmasabb magyar, amin a mögöttem ülő ikrek egyetlen szórakozása az volt, hogy a székemet rugdalják. Torma Eszter tanárnő kijelentette, hogy jövő hétre hozni kell az Iliászt és az Odüsszeiát. De jó! Plusz könyv. Nem mintha nem lenne elég nehéz a táskám.:(
2 infó volt még hátra, de mivel nagy szünet volt, és az infótermek amúgy is a földszinten vannak, kimentünk az udvarra. a „bandám” és én megálltunk a domb tetején lévő fa alatt lévő padnál. Kétségtelen, hogy amíg ki nem jött a 11-es társaság, addig mi voltunk a leghangosabb banda az udvaron. Aztán mikor kijöttek, én meg sem mertem mozdulni. Ha mertem volna se tudtam volna. Ez amolyan „két legyet egy csapásra” dolog volt, mert, ahogy megláttuk a társaságot Rebivel, ő is és én is ugyan olyan gyorsasággal dermedtünk le. Ott volt az a barna hajú, menő srác, aki Rebinek tetszik. Farmer, deszkás cipő, bő, fekete póló. Ő volt a nagyon laza menősrác. Aztán… aztán… ott volt Ádám is. Egyenes fazonú farmerben, világosKÉK ingben. Szőke haja le volt vasalva, de amolyan „nem törődöm” stílusban. De még csak nem is az sokkolt, hogy összeöltöztünk és hogy milyen helyes, hanem az a sok gyerek, akik ott álltak körülöttük. És a tömegben ott volt Dominika is. Miért kell annak a lánynak mindig mindenhol ott lennie? Kezd elegem lenni belőle.
Ádám megindult felénk. Először azt hittem, hogy csak a szemeteshez megy, de jött tovább és tovább.
- Ez meg ki? –kérdezte Levi és kérdőn körbenézett.
- Nem tudom, még sohasem láttam – mondta Ákos.
- Lehet nem is ide jön – mondta Oli.
- Azt hiszem, 11. s-es a gyerek. A szülei elég gazdagok lehetnek- mondta Balázs.
Én nem fűztem hozzá semmit. A gyomrom émelygett, a szívem a torkomban dobogott, és nem is hallottam mást, csak a fülemben dobogó vér hangját.
- Hali Aliz – köszönt. Én meg azt sem tudtam, hogy hirtelen mit kéne mondanom.
- Szia, Ádám – köszöntem vissza, majd a legjobbnak tűnő dolgot tettem. Lehajtottam a fejem, és a földön lévő köveket rugdostam.
Nem akartam figyelni arra, hogy a többiek mit gondolhatnak most. Főleg nem Dominikára.
- Nem mutatod be a többieket? –kérdezte, mire kizökkentem a gondolataimból.
- De persze. Ő itt mellettem Rebeka, a legjobb barátnőm. Ő ott, aki a pad háttámlájának a jobb szélén ül, ő Levente, ő a legjobb fiú barátom. Mellette ül Ákos. Ő is nagyon jó barátom. Ákos mellett ül Oli. Őt annyira még nem ismerem. Oli mellett áll Balázs. A két tojás ott a padon pedig Matyi és Dávid. Ők is a legjobb barátaim közé tartoznak.
- Aha. Vágom. És az a csaj – mutatott le a diákseregre, Rebi barna hercege körül.
- Melyik?- kérdeztem, pedig pontosan tudtam, hogy Dominikára gondol.
- Ott az ajtónál, az a barna hajú lány. Azt mondta, hogy ismer.
- Ja. Igen. Ő ismer. Ezt úgy képzeld, hogy hatalmas idézőjelbe tettem.
- Nem bírod?
- Nem.
- Mert?
- Te bírnál egy olyan embert, aki ítéletet mond rólad, úgy hogy nem is ismer, és azt akarja neked bemesélni, hogy a barátaid csak a pénzed miatt a barátaid?- csattant fel Levi.
- Ez hogy jött ide? – kérdezte Ádám.
- Úgy, hogy Dominika pont ezt csinálta Lizzel – jelentette ki határozottan Levi.
Én csak néztem a két fiút. Meg sem tudtam szólalni. Nem szorultam védelemre, Levi mégis, mintha meg akart volna óvni valamitől. Ádám hirtelen hozzám fordult.
- Tényleg ezt csinálta?- kérdezte furcsa hangsúllyal. Mintha őt is érintette volna a dolog.
Próbáltam válaszolni, de nem tudtam, úgyhogy csak bólintottam
- Értem. És milyen órátok lesz? –kérdezte Ádám, mintha nem is történt volna semmi.
- Infó, földszint 3. terem – mondta Rebi, mert nekem annyira kavarogtak a fejemben a gondoltatok.
-Ok. Akkor majd még találkozunk. Helósztok! Aliz, fel a fejjel- mondta bátorítóan.
Hallottuk a jelzőt és besiettünk. Ádámot láttam a teremnél, ahol mi leszünk infón, de ahogy meglátott el is ment. Most miért csinálja ezt?
- Hú!- kiáltott fel Dominika – képzeljétek, a suli egyik legmenőbb srácával lógtam. Vagyis 2 legmenőbb srácával. Alex és Ádám olyan helyesek!
Mikor ezt meghallottam, alig bírtam ki, hogy ne sírjam el magam. Vajon kéne neki Ádám? Az az Ádám, aki nekem is kell? Nem tudom. De a dupla infóra nem is tudtam figyelni. De ki az az Alex? Csak nem? Az a barna hajú gyerek. Aki Rebinek tetszik? Na, szép.
Mikor kicsengettek, felmentem az osztályba, és összeszedtem minden cuccom. Bevártam Rebit, aki láthatóan nem tudta mi a bajom, és elköszöntünk a többiektől. Dominikára rá se néztem. Nem is tudja, hogy okozhat nekem fájdalmat, és mégis sikerül neki.
- Tudom, hogy hívják a barna herceged – mondtam mosolyra húzva a számat.
- Igen? – csillant fel a szeme hírtelen.
- Hát a keresztneve Alex. A vezetéknevét még nem tudom.
- Alex. Alex- ismételgette.
- Most egész úton ezt fogod kántálni?- kérdeztem hitetlenkedve.
- Ezt tenném, ha nem lenne semmi bajod. Na, mond.
- Csak Dominika. Nagyszünetben lent volt. És… és Ádám közelében mászkált, óra előtt pedig szó szerint azt mondta, hogy „Alex és Ádám olyan helyesek!”- panaszkodtam. Őt is érintette, mert a mondatban az Alex név is szerepelt-. Ha összejön vele, én nem tudom, mit csinálok.
- Nyugalom Liz. Ami még nem történt meg, az miatt kár előre bánkódni. Addig még tudsz tenni azért, hogy ne történjen meg - jelentette ki – és amúgy is. A szünetben odajött hozzánk.
- Igen, de akkor is Dominikáról volt szó. Az a csaj azt mondta neki, hogy ismer. Amilyen alattomos, lehet, hogy mond neki majd valamit rólam, aztán meg cseszhetem.
- Annyi esze biztos van Ádámnak, hogy rájöjjön, hogy Dominika hazudik!
- Hát remélem.
Közben megérkeztünk a házunkhoz. Rebinek nem lett volna muszáj eljönnie. 2 utcával lejjebb lakik.
- Szeretnél bejönni?- kérdeztem. Megrázta a fejét.
- Nem sietek. Na, szia! És ne szomorkodj!
- Rendben – mondtam, bár egyértelműen hazudtam.
- De komolyan mondom!
Elnevettem magam, és bementem a házba. Ma nem volt postit, úgyhogy anya még itthon volt.
- Szia Anyu! – kiabáltam.
- Szia Liza!
- Mit csinálsz?
- Gardróbszoba.
Gondolhattam volna. Anya a szabad idejében is a ruhák között csatangol. Azt hiszem, ma megy valahova. Valami céges vacsi. Mikor kijött, elállt a lélegzetem. Anyán volt egy nagyon világoskék ing, egy tüll szoknya (kék), és az inghez illő tűsarkú.
- Hú – ez volt az egyetlen dolog, ami kijött a számon. Nem tudtam levenni a szemem anyuról. Hosszú, vékony lábaihoz nagyon ment a tüll szoknya, és az ing még jobban kiemelte vékony alakját. Kék szeméhez is nagyon passzolt minden egyes ruhadarab.
- Rossz? –kérdezte anya ijedten.
- Nem, dehogy is! Ez… nagyon jó – mondtam, még mindig ámulva anyun.
- Rendben. Gyere, elviszlek edzésre.
- Pillanat. Lehozom a cuccom.
2 perc múlva már a kocsiban ültem. Köszönhetően anyunak, aki már rég összekészített nekem mindent.
Edzésen dühből játszottam. A játékom durva volt, de nem voltam szabálytalan. Imádok röpizni. levezetem a feszültséget. A többi lány az egyesületben, nagyon jól érezte magát. Mindig is távol tartottam magam tőlük. De most ők is észrevették, hogy valami bajom van. Egy semmivel elintéztem. Nem is kérdezősködtek sokat.
Hazaérve beálltam a kádba, és lezuhanyoztam. Nagyon jól esett. Közben apa is megjött. Mikor végeztem, lefutottam hozzá, nyomtam egy puszit az arcára, de rohantam is fel. Sok volt a házim.
Apa rendelt pizzát, úgyhogy megvolt a vacsi. 8 körül mikor anya hazaért, apa ámulattal nézte.
- Nóri?- kérdezte, mintha nem is anya lenne.
- Mi az? Nem tetszik, Máté – mondta anya.
- Dehogyis nem. Nagyon csinos vagy – majd megcsókolta anyát. Furcsa. Eddig nem is figyeltem, hogy milyen jól néznek ki együtt. Apa magas, izmos (jót tesz neki a kondi) és nagyon fiatalos. Fekete hajával és barna szemével pontosan anya ellentéte. Anya is magas, de apánál pár centivel alacsonyabb. Szőkésbarna haja és kék szeme pedig apa szerint olyan, mintha angyal lenne. Úgy néznek ki, mintha nem is a harmincas, hanem a húszas éveik elején járnának.
- Én felmegyek, mert elfáradtam az edzésen.
- Rendben – mondta anya -, pihenj csak.
- Jó éjt –mondta apa.
- Nektek is.
Mikor már az ágyamban feküdtem, eszembe jutott Ádám. A kék szemei, szőke haja. Ő is olyan mint egy angyal. Bezzeg Dominika. Sötét hajával és sötét szemeivel inkább az ördögre hasonlít.
Eszembe jutott anya és apa. Annyira jó volt látni őket. Boldogok. És szeretik egymást. Vajon én is leszek annyira szerelmes mint ők? Vagy már az vagyok? Most egyáltalán mi van? Nem értem Ádámot. Mit akar tőlem? Miért ment el az infó terem elől, mikor meglátott?
Ilyen és ehhez hasonló kérdések keringtek a fejemben egész este.:(
Mai nap: 10/4… Nem ér. Azt hittem, ma jó napom lesz. Erre tessék! :( Á, kezd elegem lenni. Még csak netezni sincs kedvem. De pöppet javít a kedvemen, hogy Ádámmal összeöltöztünk. :) Na meg az is, hogy megtudtam, hogy hívják Rebi barna hercegét. :))