XXI.

Október 13. Csütörtök

Végre! Ma végre sütött a nap! Ahogy reggel kinéztem az ablakon, a kedvem is jó lett. Mikor fent végeztem mindennel, lementem a konyhába, ahol apa ügyködött valamin.
- Szia, Apu! Mit csinálsz? – kérdeztem mosolyogva.
- Jó reggelt! – mosolygott rám. – Rántottát! Neked is csináltam.
- Van benne hagyma? – kérdeztem.
- Van. Teszel ki tányért?
- Aha.
Kipakoltam a tányérokat és leültem. Apa öltönyben, és anya farmer anyagú kötényben „főzőcskézett”. Fura. A konyhánk 3 fala vajszínű, a 4. pedig barna. A konyhaszekrényünk fából van, van egy beépített mosogatógépünk is. Az étkezőasztalunk esőcsepp alakú és szükséges esetben 10-en is elférünk körülötte. A tányér alátétek kör alakúak, van 5 db vajszínű és 5 db barna. A barna színű falon van 3 ugyan ilyen, esőcsepp alakú tükör is.
Apa kirakta az asztalra a serpenyőben lévő rántottát. Gyorsan raktam belőle magamnak. Mikor végeztem elmentem a lenti fürdőbe, mert fogat kellett mosnom. Ugye a házban van a felső és az alsó szint. Nem sok különbség van a kettő között. Az alsó szint a bejárati ajtótól kezdődik. Ahogy belépünk, egy szűkfolyosón találjuk magunkat. A baloldalon van a fogas és egy komód. A jobb oldali falon pedig a nappalit megnyitó boltívig egy egész alakos tükör. A boltívvel szemben, a boltív feléig könyöklő van, majd utána nincs ajtó, hanem egyből a konyha nyílik. A bejárati ajtóval szemben van a lépcső, ami felvisz az emeletre, ami teljes mértékig az enyém. A lépcső mellett van talán egy 1m-es folyosó, ami egy tág helyre vezet. ott van 5 ajtó. Az egyik anyáék hálószobájának ajtaja, ami mellette van anyuék gardrób szobája, az mellett a fürdőszobájuk, aztán apa dolgozószobája, az mellett pedig anya dolgozószobája. A szűk folyosóval együtt az a tág hely, mind citromsárga. De nem az a nagyon vakító sárga, hanem egy elég szolid sárga. Nekem tetszik. :)
A lenti fürdő majdnem ugyan olyan, mint az enyém ott fent. Vajszínű és vörös csempe, sarokkád, hosszú fürdőszoba szekrény, 2 csappal, 2 tükörrel és a kettő között szekrény résszel, aminek 2 része van. Az egyikben anya parfümjei, körömlakkjai, sminkcuccai vannak, a másikban pedig apa hajzseléje, borotva habja, kölnije és egyéb ilyen cuccai.  Az alsó fiókokban vannak a fésűk, a tartalék fogkefék és fogkrémek, a hajszárító, hajvasaló. Anya hajgumijai az ő csapjának a szélén vannak. A használatos fogkefék és a fogkrém a két csapot összekötő részen vannak. Apa fogkeféje zöld, anyáé lila az enyém meg kék és rózsaszín.
Egyszer csak megszólalt a csengő. Apa ajtót nyitott és beengedte a vendégeket. Tudtam, hogy kik azok. Rebi és Levi.  Tegnap mondták, hogy eljönnek reggel. Természetesen apu beterelte őket a nappaliba.
A nappalink ugyan olyan színű, mint a folyosó, de a falon hungarocell csíkok vannak, amik barnára vannak festve. De nem sok van belőlük. Igazából 3masával vannak feltéve a falra, és minden fal közepénél van egy ilyen hármas. A nappaliban parketta van. A szoba egyik végében van egy sötétbarna kanapé, aminek csak a kerete barna, a matrac és a párnák fehérek. Ugyan ilyen fotelekkel, és a kerethez illő asztallal. Az egyik rövid falon végig egy polcsor van, amiben benne van a tv, ami a méretét illetően majdnem akkora, mint egy plazma tv.
Hát itt álltak a barátaim, amikor megláttam őket. Rebinek adtam 3 puszit, Levinek meg a nyakába ugrottam. Aztán elindultunk.
Sulival szemben lévő buszmegállóban természetesen ott állt a „banda”. Az ikrek (Matyi és Dávid), Ákos, Olivér, Dani és Zoli. Odamentünk. Beszélgettünk egy darabig, aztán bementünk. Rebiék megálltak a büfében én pedig felmentem.
Angol, magyar, matek, kémia és biosz. Ebből a biosz az annyira unalmas volt, hogy majdnem bealudtam. Kémián kísérleteztünk, matekon feleltünk a táblánál, magyaron filmet néztünk ( 300-t), Angolon meg tovább mentünk az anyaggal, de az nem volt unalmas.
Suli után (szokásomhoz híven) siettem haza, otthon kapkodtam, és rohantam vissza a suliba táncra.
táncon a This Girl-t táncoltuk. Elvileg ezt fogjuk táncolni meccseken. Tánc végén beszéltünk Tamarával, mert a hátul álló lányoknak annyira nem kedvezett a felállás (szerintük).
Amikor kiléptem a suliból megcsapott az őszi illat. Az égen voltak felhők, és már lassan sötétedett. Sétáltam haza, és megláttam egy srácot. Magas volt és szőke. Hirtelen azt hittem, hogy Ádám az.
Aztán megfordult, és nem ő volt.
Egész hazavezető úton gondolkoztam. „Dominika vajon járni akar Ádámmal? Eléggé úgy tűnik.”- ilyen gondolatok jártak a fejemben.
Amikor hazaértem anya és apa is otthon volt. Felmentem a lépcsőn. A fenti folyosó falai is olyan folyosókon is vannak hungarocell csíkok. Csak itt pirosak. Az emeleten úgy csináltam meg, hogy egy-egy ilyen piros csíkra képeket raktam fel. Görögország, Olaszország (Verona, Velence), Izrael, Spanyol ország és egyéb helyek, ahol már jártam. Ezeket a képeket úgy raktam fel, hogy vékony köteleket összeerősítettem (2 függőleges a 2 szélén, és hozzákötöttem hármat vízszintesen), és ezekhez csipeszeket varrtam. Ezekkel a csipeszekkel fogattam meg a képeket. A folyosóról 3 ajtó nyílik. Az egyik a szobámé, a mellette lévő a fürdőmé, és a szobám ajtajával szemben pedig a gardrób szobám.
Beléptem a szobámba. Az ajtó pont a rövid fal mellett van. A fal mentén vannak a könyves polcaim. Meg a sarokban egy fotel. A hosszú falon van az íróasztalom. Az asztal mellett van egy kuka. Az asztallal szemben van az ágyam, amin tornyosulnak a plüsseim. A falam egyébként narancssárga. Leültem az asztalhoz és elővettem a gépem. Nekiálltam Wildlife Parkozni. Ezzel elment az idő. Elmentem fürdeni.
Mint már írtam a fürdőm olyan, mint a lenti. Nálam is van fürdőszobaszekrény és nálam is 2 csap van. Sarok kádam is van, de az kicsit kisebb, mint a lentiben, de nekem bőven megfelel. A csempe is ugyan olyan.
Gyorsan végeztem. Lementem anyáékhoz vacsizni. Beszélgettünk egy kicsit, aztán felmentem.
Mai nap: 10/7 : Nem volt valami nagy cucc, unatkoztam órán, táncon semmi extra.:)

XX,

Október 12. Szerda

Az eső ma is esett. De ma vittem esernyőt. Mindenesetre a reggelem nem volt valami gyors. Mintha az egész lassított felvétel lett volna. Pedig én mindent olyan gyorsnak éreztem.  Ehhez képest, megnéztem az órát hét órakor. Elmentem fogat mosni, felöltözni és megint megnéztem az órát. 7:10. „Hát ezt nem hiszem el!”- gondoltam magamban.
7:30-kor csengettek. Mielőtt még anya (ma ő volt otthon) kiabálhatott volna, én már a cipőmet húztam. A fél lábamon volt csak cipő, mikor ajtót nyitottam.
- Szia! – köszöntem Rebinek, aki az ajtóban ácsorgott. Szőkésbarna haja nem fénylett, mert borús volt. Össze volt fogva, egy szürke hajgumival, frufruja le volt vasalva. Kék egyenes szárú farmert, szürke, bő fazonú pólóval vett fel.
- Szia! –köszöntem vissza – Gyere be.
- Oké – mondta mosolyogva és elindult befelé.
Egyből bement a konyhába.
- Csókolom – köszönt anyunak mosolyogva.
- Szia Rebi – mondta anya – Csomagoljak neked is szendvicset?
- Nem kell köszönöm – mosolygott.
- Anya, elviszel minket? – kérdeztem.
- 2 perc és indulhatunk.
2 perc… Na, hát az volt vagy 5. Mikor beszálltunk a kocsiba, anya megszólalt.
- Kinek öltöztetek ki lányok?
Na, ezt nem értettem. Nem is voltunk kiöltözve. Csőfarmerben voltam, amihez felvettem egy barna tunikát, aminek a derekán volt egy kötő ugyan abból az anyagból. Rebivel csak egymásra néztünk, és mintha mi sem történt volna, beszélgettünk tovább.
Tudtam, hogy valamit Alexről akar valamit mesélni. De SZABÁLY, hogy anyák és apák előtt ilyen dolgokat nem vitatunk meg. Mikor kiszálltunk, a kocsiból, a többiek kint voltak a buszmegállóban. Mi csak köszöntünk nekik, és már mentünk is be a suliba. Felbaktattunk a másodikra, bebattyogtunk az osztályba, ledobtuk a cuccunk, és mivel Rebi (szokásához híven) nem hozott kaját, lesétáltunk a büfébe.
- Képzeld, megint beszéltem Alexszel – jelentette ki mosolyogva.
- Na, de jó! És?
- Hát, semmi különös. Filmek, zenék. Meg ilyesmik.
- Ti legalább beszéltek – mondtam kissé szomorkásan.
- Na, mi történt? – kerekedett el a szeme.
- Ja, semmi. És pont ez a baj.
- De írj rá!
- De pont ez az! Mindig én írok rá. Ő soha sem keres, sohasem ír.
- Hát próbálkozz.
- De nem akarok futni utána.
Hírtelen megláttam Evelint a folyosón. Citromsárga pólóban, fekete farmerben és Converse cipőben járta a folyosót. Még talán soha sem köszönt. Ja, de. Amikor Dominika nem volt suliban. Rebi megbökte az oldalam, mire feleszméltem. Gyorsan utána kiáltottam egy „Szia!”-t, hogy ne gondolja azt, hogy bunkó vagyok. De ez tényleg meglepett.
Az osztályba érve, már ott voltak a fiúk is. Az ikrek ma totálisan ugyan úgy öltöztek fel. Azaz, valamire készültek. Mind a ketten szürke (apró) kockás ing, fekete egyenes fazonú nadrág. Már ismerem őket annyira, hogy meg tudom őket különböztetni, de mások szerintem még nem.
Ákosnak szokásához híven melegítős napja volt. Kék- fehér LEGEA melegítő. Levin szürke, kapucnis pulcsi (aminek a csuklyáján is végig megy a zipzár), és fekete egyenes fazonú farmer volt. A haját összekócolta a kinti szél. Vagy ő? Mindegy. Szőke és kócos. :)
Dominika sehol!
Míg be nem csengettek, addig ott hülyültünk. Az Dávid, Matyi és Ákos az ikrek padján, Rebi, Levi és én pedig a mi padunkon ültünk.
Becsengetés után pár perccel Jurácsik Győző becsapta maga után az ajtót. Pár perccel a tanár után, (szókatlanul rendezetlen hajjal) Dominika is megérkezett.
Jurácsik ránézett, és kihúzta a hiányzók közül.
- Na, mi az Nika? Elkéstél? Micsoda hanyagság ez a részedről! – mondta Ákos és Levivel pacsizott.
- Mit mondtál? – kerekedett el Dominika szeme, és a feje egyre vörösebb lett.
- Hát, tudod. DomiNIKA! De hallod, legközelebb nézz tükörbe, olyan a fejed, mint egy madárfészek. Már majdnem megijedtem tőled! – mondta röhögve Ákos.
Dominika feje egyre vörösebb lett. A hátam mögül hallottam, ahogy az ikrek egyre hangosabban röhögnek, és már én se bírtam tovább. Mindenki röhögött. Erre persze Dominika is felfigyelt és káromkodott egy nagyot.
- Dominika, nyugodj meg – mondta a tanár. –Szépen tedd le a táskád, és ha már ilyen szépen beszélsz az órámon, akkor gyere szépen a táblához!
Dominika lesápadt.
- De hát – kezdte a mondatot, de a tanár közbeszólt.
- Nincs de hát. Eredetileg nem téged akartalak feleltetni. De mivel megtiszteltél a kifejezetten szép beszédeddel, a feleleteddel is megtisztelhetsz!
Dominika feje már nem sápadt, hanem vörös volt. Idegesen vánszorgott a táblához, és a feleletére kapott egy hármast.
Fizika után töri jött. Ez unalmas volt. Óra elején Dominika ott állt a tanári asztalnál, és a tanárnak magyarázott, aki erre a fejét csóválta. Szerintem azt akarta elintézni, hogy Ákost feleltessék. De nem jött be, az óra pedig unalmasan telt.
Jött egy még unalmasabb magyar Torma Eszterrel és az Odüsszeia-val.
Magyar után egy német. Nagyné Eszterrel. Na bumm. Kiosztották a már tök régen megírt dogáinkat a családról. Ötös lett.
Nagyszünetben Rebivel sétáltunk. Végig kellett mennünk az összes folyosón. Természetesen Alexet kerestük. Szóval csak „sétáltunk”. Semmi hátsószándék! :)
Mikor a lenti folyosón sétálgattunk, Rebi megtorpant.
- Hol van? – kérdeztem.
- Ott, a tesiterem felé.
- Ja, már látom. De, várj! Erre jön.
- Tudom – mondta, és kezdett pánikba esni.
- Nézd, ott egy pad. Üljünk le – megfogtam a kezét, és odarántottam.
Alex egyre közelebb ért, Rebi pedig egyre kevesebbszer mert felnézni.
- Sziasztok – állt meg előttünk Alex.
- Szia – köszöntem mosolyogva.
- Ő, szia – mondta Rebi, de fel sem nézett.
- Leviék? – kérdezte Alex.
- A teremben – mondtam, mikor láttam, hogy Rebi nem nagyon fog megszólalni.
- Ja, kösz. Sziasztok – köszönt el Alex.
Mikor a lépcsőhöz ért, Rebi felnézett. Mosolygott. Elnéztem jobbra, a tesiterem felé. Én meg Ádámot láttam meg. Fantasztikus! Mikor meglátott intett és elindult felénk.
- Hali! – köszönt, mikor odaért hozzánk.
- Szia – köszöntem.
- Szia – köszönt Rebi is.
- Mi újság? – kérdezte hozzám fordulva.
- Semmi különös. Ofőd megszívatta Dominikát – mosolyogtam.
- Ja, tudom.
Itt elakadt a lélegzetem. Tudja! Ő tudja! Ezt nem hiszem el. Az a csaj! Hirtelen elkaptam a tekintetem. Nem akartam ránézni. Látni se akartam! Olyan mérges voltam.
- Amúgy – folytatta Ádám – nem láttátok Alexet?
- De igen, most ment fel Leviékhez – válaszolt neki Rebi.
- Kösz. És ők hol vannak?
- Terem – nyögtem ki.
- Oké. Ti nem?
- Mi? –nézett rá Rebi.
- Igen, ti – mondta mosolyogva.
- Mármint, hogy megyünk-e? – kérdezte Rebi.
Ádám bólintott.
- Mennünk kéne – mondta Rebi, felállt és engem is felrántott.
Így elindultunk. Hárman. Az osztályba is együtt mentünk be. Mindenki ott volt. Alex is. Ahogy beléptünk, éreztem, hogy Dominika meg tudna ölni. Hát én is így voltam vele. Mi az, hogy Ádámon lóg?
Csengetéskor Ádámék kimentek. Vagyis mentek volna, de Dominika akcióba lépett. Megragadta Ádám pulcsiját a csuklója felett, mire Ádám megállt.
- Holnap akkor elmegyünk moziba? – kérdezte Dominika. Én meg megsemmisültem. Hova? Mikor? Kivel akar moziba menni? Rebi rám nézett. A szememből valamiféle kétségbeesést olvashatott ki. Mert azt tátogta, hogy nyugi.
- Hát, ok – mondta Ádám.
A fejemet a padra hajtottam. Ezt nem hiszem el. Még mindig nem. Angolon nem is tudtam figyelni. Azon voltam, hogy el ne sírjam magam. Angol után az ének is így telt.
Otthon dühöngtem, röpin úgyszintén. Szathmáry meg is jegyezte, hogy máskor nem szoktam ilyen durván játszani. De nem voltam szabálytalan. Csak a szokottnál is erősebbet ütöttem. Kosárérintésnél még nem, de aztán alkar érintésnél és szervánál nagyon belejöttem.
Otthon is tomboltam. Lefürödtem, és leültem. Maxon szólt a zene, és sírni próbáltam.
- Liza! – kiabált anya. Nem nagyon figyeltem rá. Aztán még hangosabban kiabált.
- Tessék?
- Először is, nem szeretnéd lehalkítani a zenét? – kérdezte.
- Hát, nem nagyon –mondtam.
- Másodszor, itt van Rebi.
- Most?
- Igen most.
- Megyek!
És rohantam le a lépcsőn. Majdnem orra estem, de nem nagyon érdekelt.
- Szia! Hát te? – kérdeztem.
- Szia! Hát, csak láttam, hogy hogyan jöttél el a suliból. És gondoltam beugrok.
- De jó, de nem kellett volna.
- Dehogy nem, és nézd mit hoztam – mondta, és kinyitotta a kis táskáját.
- Sims?
- Az ám – mosolygott.
- Anya, felmentünk a szobába – mondtam.
- Várjatok! – szólt anya. – Rebi maradsz vacsorára?
- Még nem tudom – mondta mosolyogva.
- Rendben, akkor felhívom anyukádat, hogy majd vacsi után haza viszlek.
- Köszönöm szépen – mondta Rebi és elindultunk fel.
A szobában bekapcsoltuk a gépem, és elindítottuk a játékot. Legközelebb akkor figyeltünk fel, amikor anya kiabált, hogy kész a vacsi. Tejbedara.
Vacsi közben nem nagyon beszélgettünk. Csak anya kérdéseire válaszolgattunk.
Mikor befejeztük, anya hazavitte Rebit, én meg nekiálltam a mosogatásnak.
Mai nap 10/2: Egyedül azért lett 2 pont, mert Rebi átjött. Képeket nézegettünk, kipingáltuk NIKA képét, beszélgettünk, csináltunk egy Simon Dominika simet, akit kínozni fogok! Na, jó, nem. De tuti hogy nem leszek vele túl kedves!
De ezt akkor sem hiszem el! Moziba? Ők? Ketten? Ádám? Dominika? Nem lehet igaz! Na, megint kéne az a TÖRÖL! De még mindig nem működik. :(

XIX.

Október 11. Kedd

Reggel olyan fáradt voltam, hogy nem tudtam egyszerre felkelni. Volt vagy 7 óra is, mire végre kikeltem az ágyból. A táskapakolással már nem ment az időm (tegnap valamiért elpakoltam), a ruhát meg anya már kikészítette. Kék-fekete Converse, szürke hosszú nadrág, szürke pulcsi és sötétkék felső. Mikor felöltöztem, elhúztam a sötétítő függönyt és rájöttem, hogy miért volt ilyen rossz a reggel. Az ég szürke, az aszfalt vizes. Esett. Hurrá!
- Liza - kiabált apu lentről."Aha, szóval ő van itthon"- gondoltam.
- Itt vagyok fent - kiabáltam, miközben nekiálltam fogat mosni.
- Itt van az egyik osztálytársad, úgyhogy siess!
"Te jó ég! Ki lehet az? Rebi? De hát vele nem is beszéltünk meg semmit." - ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal kezdtem el kapkodni.
Ahogy futottam le a lépcsőn, megláttam egy ismerős táskát, ledobva a fogas elé. Aztán leértem, és Levi nyakába ugrottam.
- Szia Levi! - mondtam vigyorogva, mikor elengedtem. - Hát te?
- Szia Liz! Nem tudom, csak gondoltam benézek.
- Megvársz? Mert akkor sietek - mondtam halálosan komolyan.
- Nem Liz, nem várlak meg - mondta színlelt komolysággal, de aztán elmosolyodott és folytatta. - Csak gondoltam benézek, megnézem hol tartasz, és még véletlenül se várlak meg, hanem megyek tovább.
Na itt már nem csak mosolyogtunk, hanem szakadtunk a röhögéstől.
5 perc múlva már az utcán sétáltunk és röpke negyed óra alatt a "törzshelyünkön" voltunk. Mi voltunk az elsők. Aztán Ákos is megérkezett farmerben és 3/4-es ingben. A pulcsi meg a kezében.
- Csáó! - köszönt.
- Szia! - köszöntem mosolyogva. - Te nem fázol?
- Nem - jelentette ki, és közben kezet fogott Levivel. - Kell a pulcsim?
- Á, dehogy - mondtam.
- De komoly. Szólj ha kell - erősködött.
- Sziasztok! - hallatszott egy köszönés a hátunk mögül, mire megfordultunk.
- Szia Rebi! - köszöntem. - Mizujs?
- Semmi extra.
- Van kajád? - kérdezte Rebitől Ákos.
- Te jól vagy? - nézett rá Levi.
- Aha, mert?
- Rebinek? Kajája? Ráadásul otthonról hozott kaja? - röhögött Levi.
- Ja, leesett! - jelentette ki Ákos.
- Hát elég sokáig tartott - mondta Levi, és megint szakadtunk a röhögéstől.
- Hé, kinél van esernyő? - kérdeztem, mikor már egy kicsit lenyugodtunk.
- Nálam van, miért? - kérdezte Rebi, és közben felém mutatta a lila esernyőjét.
Felmutattam az égre, és mindenki értette, hogy mit akarok mondani.
- De hát Olivér, Dani és Zoli még nincs is itt - mondta Rebi.
- Még az ikrek se jöttek meg - szögezte le Ákos.
- Az lehet, de ha itt maradunk, annak nem lesz jó vége - jelentettem ki.
- És ha bemegyünk a fedett rész alá? - kérdezte Levi.
- Menjünk, de ha elered az eső, nem érünk át szárazon - húztam el a szám.
- Na mi az Liz? - röhögött Ákos -Cukorból vagy?
- Eddig nem tudtad? - mondtam vigyorogva - Akkor majd következő életemben, mikor megismerlek ezzel fogom kezdeni.
- Tudtam ám! - röhögött.
Abban a pillanatban eleredt az eső. De nem csak szimplán csöpögött. Úgy esett, mintha dézsából öntötték volna. Az Olivér, Dani, Zoli féle hármas idők közben megérkezett. ESERNYŐVEL! Miközben ők sztorizgattak, én az érkező diákokat figyeltem. Jóformán mindenki autóval jött, és a lehető legközelebb álltak meg a kocsival, ahonnan futásnak eredtek.
- Na jó, én bemegyek - mondta Rebi.
- Most miért? - kérdezte Olivér.
- Mert mindjárt jelző, és még kaját is kell vennem a büfében.
Jelző és a büfé kombinációját hallva Oli futásnak eredt. Vicces volt nézni, ahogy egy "ropi" így fut a kaja miatt. Nem gondoltam volna róla.
- Én is megyek - mondtam, mikor ők már beértek az ajtón.
- Na ne már! Mindenki bemegy? - fejezte ki nemtetszését Ákos.
- Kivel van első óránk? - fordult hozzám Levi.
- Horváth László - mondtam.
- Az meg ki?
- A matektanár - nevettem el magam. Már több mint egy hónapja járunk suliba, de még mindig nem tudják, hogy ki kicsoda?
- Ja, ok! És volt házi?
- Mikor nincs?
- Hát akkor én is megyek - fordult a többiekhez Levi.
- Hova? - kérdezte Ákos.
- Be! Házit kell írnom - mondta Levi, és kisétált az útra.
Elkezdtem futni, és amikor Levi mellé értem, megrántottam a pulcsiját. Ezután már ketten futottunk. Mikor beértünk az ajtón ránéztem, és elnevettem magam.
Becsengetéskor mindenki a helyén volt. Vagyis, majdnem mindenki. Ákos, Zoli, Dani és az ikrek még sehol. Rebivel azért imádkoztunk, hogy a tanár késsen, de hiába. Szokásához híven pontos volt.
- Jó reggel - mondta, mikor becsapta maga mögött az ajtót.
- Jó reggelt Tanát Úr - mondtuk kórusba.
- Hiányzók?
- Hársfalvi Dávid, Hársfalvi Mátyás, Hombolygó Ákos, Varga Zoltán és Zsigovits Dániel - sorolta Dominika.
- Ákos sincs itt? - kérdezte szomorkodva Evelin.( Tetszik neki Ákos. Emiatt volt is vitánk Dominikával)
- Aliz talpnyalói hiányoznak -kezdte gúnyos mosollyal Dominika. - Jaj, várjunk csak! Nem az összes!
- Dominika! - csattantam fel - Hagy már abba!
- Fáj az igazság? - kérdezte.
- Nem, nekem az fáj, hogy ennyire szúrja a szemed, hogy vannak barátaim - mondtam.
- Á, szóval te barátnak hívod azokat, akik a pénzed miatt lógnak veled? Jó tudni.
Szomorúan Levire néztem, aki épp mondani akart valamit, mikor a tanár közbeszólt.
- Na, most már aztán elég legyen! - csapta a naplót az asztalra - Ha jól tudom, órán vagyunk, és nem holmi valóságshow-ban. A mai anyagunk ... - és megkezdődött az óra.
A fiúk az óra közepén estek be. Meglepő módon nem cseszték le őket, pedig mindenki arra számított, hogy nagyon kikapnak majd. A tanár csak annyit mondott, hogy üljenek a helyükre, vegyék elő a füzetet, írják amit diktál, meg pótoljanak következő órára, mert ha nem lesz meg nekik, akkor egyest fognak kapni.
Az órák egyébként viszonylag unalmasak voltak. Legalábbis nekem.
Szünetekben a rossz idő miatt nem mentünk le, hanem a padokon ülve diskuráltunk.
- El kéne menni valahova délután. Nem? - kérdezte Zoli. Furcsa, hogy már ők is velünk vannak. Az amúgy sem egyhangú társaságunkat még jobban kiszínezik. Zoli kicsit testesebb, és a stílusa egyszerűen meghatározhatatlan. Olivér magas, vékony egy igazi "ropi" és általában sportos. Dani meg mindig elegáns. Lehet, hogy azt hiszi, hogy ezek a ruhák megnyújtják. ( Na, jó. Ez elég gonosz gondolat tőlem) :) Hát ő egy picit alacsony.
- Okés, felőlem mehetünk - mondta Rebi.
- Ok - mondta Ákos.
- Én nem tudok menni - szólaltam meg, mikor Zoli rám nézett.
- Aj, ne már! - nézett rám Rebi.
- Táncom lesz - húztam el a szám.
- Hát oké. Többiek? - kérdezgette tovább Zoli a többieket.
Hát ezzel elment a szünet, meg hát... az órák is. :)
Suli után szokás szerint őrült tempóval rohantam haza. (Feleslegesen) Otthon találtam postitet,
" Szia Liza!
Nem kell sietned! Virág hívott, hogy a héten nem lesz tánc, mert külföldre utazik. Az ebéded a hűtőben van. Töltött paprikát csináltam. A krumpli a legfelső polcon.
Puszi : Anya."
Mikor elolvastam a "héten nem lesz tánc" részt, azon kezdtem el agyalni, hogy felhívjam a többieket, vagy ne.
A nemnél maradtam. Felmentem a szobámba, és nekiálltam a leckémnek.
- Szia Liza! - kiabált anya lentről.
- Szia Anya!
- Milyen volt a napod?
- Őszintén? UNALMAS!
- Mert?
- A többiek elmentek valahova délután, nekem meg már nem volt képem felhívni őket, mikor olvastam az üzeneted. Úgyhogy, én itthon voltam egész délután. És leckét csináltam.
- Na, és végeztél már?
- Persze. Egy ideje már csak firkálgatok.
- Na, akkor egy film?
- Oké. Ötlet?
- Nekem nincs. Mond meg te. De valami olyat nézzünk, amit apáddal nem nagyon tudnánk.
- 50 első randi?
- Romantikus vígjáték? Jó. Nézzük azt!
- Van pattogatott kukorica?
- Ha bekapcsolod a DVD-t akkor megcsinálom.
10 perc múlva már a kanapén ültünk, és néztük az 50 első randit.
Mai nap: 10/ 7: Anya megmentette a napom. Egyébként meg, ilyen unalmas délutánom se nagyon volt. Viszont remélem Levi nem készül semmire Dominika visszaszívatása érdekében. Ma nagyon fura volt. Mondjuk nem mondom, hogy nem röhögtem volna, ha ma mondjuk leöntik kakaóval Nikát(ahogy Levi hívja. Ötletes nem? :) ) Biztos nyafogott volna egy sort a lila virágos inge, meg a fekete csőgatyája miatt. Gonosz vagyok. Tudom, de úgysem csinálnám meg vele.