XIV.

Október 4. Kedd
Juj, nagyon elfelejtettem a NAPLÓM. :(
Sajna nem történt semmi lényeges esemény szeptember 2. felében, és az edzéseken annyira kifáradtam, hogy el is felejtettem, hogy egyáltalán valamikor írtam naplót.
Dominikával természetesen még mindig nem vagyunk barátnők, de ez nem újdonság. Hajt Ádámra, de fiú mindig lekoptatja. Ádámék nem jöttek még vacsorára, pedig már 3 hete volt, hogy Ádám megjelent nálunk. :(
Ha már Ádámnál tartunk, bejelölt fészen, de nem írtam neki még egyszer sem. Nem merek.
Ma kicsit hideg volt. Világoskék csőfarmert vettem fel, a fehér Converse cipőmmel, amibe belefűztem a pink fűzőt, és felvettem egy pink pólót, meg arra a pink-fekete puma pulcsim. Gyalog mentem suliba, és útközben Rebi is hozzám csapódott. Előbb odaértünk, mint a fiúk, így most mi vártunk rájuk a buszmegállóban. Figyeltem a diáksereget, ahogy csoportokba verődnek egy-egy helyen a suli előtt. Minden kis csoportnak megvan a saját helye.
Közben a fiúk is megjöttek, ezért elindultunk befelé.  A büfében nem volt hosszú a sor, így a fiúk és Rebi beálltak, én meg elindultam felfelé. Az osztályban lepakoltam, beültem a helyemre, bedugtam a fülesem és nekiálltam olvasni az új könyvemet. Az ördög csókja. Elég ijesztő az eleje. De nem baj. Csak olvastam, olvastam és közben Hillsong-ot hallgattam. Néhány száma nagyon illett a könyvhöz. Rebi a szívbajt hozta rám, mikor levágódott a mellém. Nem is hallottam hogy közeledett. Letettem a könyvet, és mind a ketten hátrafordultunk az ikrekhez.
- Hallottátok, hogy ma nem jön Dominika suliba?- kérdezte Matyi vigyorogva.
- Nem jön? –kérdeztem megkönnyebbülve.
- Nem, elvileg beteg, de szerintem csak azért nem jön, mert a bájgúnár folyton lekoptatja – mondta Dávid vigyorogva, amire én is elmosolyodtam.
- Tegnap még nem volt semmi baja – mondta Rebi-, úgyhogy gyanítom, hogy tényleg Ádám lehet a háttérben.
- Lehetséges –mondtam elgondolkozva.
„Elmélyült” beszélgetésünket az szakította meg, hogy Horváth László tanár úr becsapta maga mögött az ajtót. Kezdődhetett egy unalmas matek. Majdnem bealudtam. Olyan unalmas volt. Ezt követte egy még unalmasabb rajz. Ebben az órában is csak az a jó, hogy Gerhard Csaba tanár úr megengedi, hogy rajz közben mp3-mat használjunk. Szerinte a zene hatással van a kreativitásra. Lehet benne valami. Csendéletet kellett rajzolnunk. Lehetett színessel, de grafikát is készíteni. Én grafikát rajzoltam. Jobban szeretem, mint a színes. Jobban lehet vele árnyékolni, és jobban kihozza a forma térbeli alakját. 5-öst kaptam. Németen Nagyné Eszter tanárnő azt adta házinak, hogy mindenki írja le a családfáját, és egy rövid jellemzést magáról, amit következő órán el kell mondani az osztálynak. Jegyet ad majd rá. Jajj. Aztán jöhetett a dupla tesi.
- Takács Aliz –szólt a tanárnő.
- Itt vagyok tanárnő – mondtam.
- Csütörtökön edzés. Ne felejtsd el.
- Nem felejtem el.
Megfordult, és elindult a tesi terem felé. Ez azt jelentette, hogy kezdődik az óra. Talajtorna. Fú, de nem szeretem. Dupla tesi végén megint odajött hozzám.
- Aliz, azt elfelejtettem mondani, hogy ne lepődj majd meg se csütörtökön, se pedig pénteken- kezdte-. A focicsapat edzője szeretné megnézni a próbát, és hozza magával a csapatot is.
- Mármint az egész csapatot? –kerekedett el a szemem.
- Igen, és a próba végén véleményt mondanak majd.
- Értem tanárnő –mondtam, de az államat a padlóról kellett felkapargatnom.
- Viszont látásra – köszönt el, és kiviharzott az öltözőből.
Tátott szájjal és hitetlenkedve néztem utána. Jöhetett a töri óra. Igazából nem nagyon figyeltem. Leveleztem órán. Az ikrekkel, Levivel, meg Rebivel. Persze ami fontos dolog volt, abból jegyzeteltem, de el kellett mesélnem, hogy mi volt az öltözőben. Rebivel szünetben is kitárgyaltuk, de valahogy mintha még nem lett volna elég. Levivel megbeszéltem, hogy mivel ma tánc van, eljön elém, és majd akkor megbeszéljük. Szerinte a levelezés nem elég személyes. :)
Az ikrek örültek, hogy örülök ennek, de különösebben nem fűztek hozzá semmit. Így hamar elment az óra. Alig vártam, hogy végre mehessek táncra. A múltkori koreográfián már csak az utolsó simításokat végezzük. Mikor hazaértem, találtam postitet.
„ Lizi, táncos cuccod előkészítettem, és szendvicset is csináltam. Ma elvileg korábban érünk haza, de erre ne vegyél mérget. Az ebéd a hűtőben. Rakott krumpli.
Puszi: Anya”
Gyorsan felmentem. Anya összerakott nekem 2 féle cuccot. Az egyik a salsa szoknyám volt. Nem nagyon értettem, hogy minek rakta el, amikor most retrót tanulunk. De az a cucc is el volt rakva. Fekete-fehér pöttyös, egybe részes szoknya, fekete emeltsarkú cipő.. Szeretem ezt a cuccot.
Lent villám gyorsan ettem a rakott krumpliból, aztán mentem edzésre.  Az öltözőben a lányokkal megbeszéltük, hogy a felállásban kinek mi nem tetszik. Aztán tánc közben néhány cserét hajtottunk végre.    
 Laura és én álltunk elől, a mögöttünk lévő sorban állt Fanni, Eszti és Anna, aztán Erika és Fruzsi és végül Nóri. Laurával táncolt Gábor és Máté, Eszterrel Márk, velem pedig Peti és Áron. Persze a térformák közben vannak cserék, de a kezdő és végpozíció az ez volt. Végre beálltunk, és kezdődött a tánc. A zene átjárta az ereimet, és táncolni kezdtem. Ilyenkor megfeledkezem mindenről. Mintha csak én lennék, és akikkel táncolok. Tánc közben, felnéztem a csarnok lelátójára, és megláttam Levit. Gyorsan intettem neki, nehogy kizökkenjek, és folytattam tovább. A koreográfia nekem nagyon tetszett. Szerintem a többieknek is. Laura és a 2 fiú nagyon jól mutatnak. Laura kb. velem egyforma magas, vékony lány. A haja szőke, elől van pár zöld tincse. Gábornak barna haja van, Máténak pedig fekete. Mind a hárman jó táncosok.
Edzés végén az öltözőben kicsit beszélgettünk, közben bejött Virág, a tanárunk. Kiss Virág. Nagyon jó edző, és sokat segít nekünk. Nem olyan vékony, inkább izmos. Mindig kikéri a véleményünket a koreográfiákkal kapcsolatban. Most is ez történt, de nekem sajna mennem kellett.
- Szia Levi – köszöntem.
- Szia Liz – mosolygott rám.
- Korai voltál, ráértél volna csak edzés végére jönni.
- Tudom, de unatkoztam otthon. Am jók voltatok. Jól mutatsz azzal a 2 gyerekkel. Bár inkább a barna gyereket állítanám melléd, nem a szőkét.
- Köszi – mosolyogtam –, de most mi a baj azzal, ha szőke, akivel táncolok?
- Hát a másik csaj mellett 2 sötét hajú alak van, melletted meg egy sötét, és egy szőke. És te is szőkésbarna vagy, szóval, jobban mutatna melletted a másik gyerek.
- Ja, értem. De Áron, a szőke gyerek jobban táncol, mint Márk. Petivel meg minden táncot együtt táncolunk. Velem egy szinten van tánctudásilag.
- Aha, biztos. Lényeg hogy jól néz ki a tánc. Na, igen, mit mondott neked Szathmáry?
- Hát csütörtökön, lesz ugye tánc a suliban. Aztán a focisták edzője meg akarja nézni a koreográfiánkat, meg az edzéseket. Gondolom, a diákolimpia közrejátszik. Ugye ők is játszanak, nekünk meg táncolni kell majd.
- Lehet. Majd meglátjuk. De ugye tudod, hogy én is megyek – mosolygott rám. Naná, hogy tudom. A suli focicsapatában játszik. 
- Aha – mosolyogtam.
- Meg a bájgúnár is jön –jelentette ki, és már nem mosolygott.
- Azt nem tudtam, de nem érdekel – hazudtam.
- Aha, biztos.
- Képzeld, Rebi is eljön majd megnézni –tereltem el a szót hírtelen.
- Ja, tudom. Mondta.
A hazaút további részében a suliról beszélgettünk, meg, hogy milyen a koreográfia, amit a suliban raktunk össze. Boldogan újságoltam, hogy Tamara, a sulis tánctanár, engem rakott az első sorba. Levi meg se lepődött rajta. Szerinte hülye lett volna, ha nem engem rak oda.
- Bejössz? – kérdeztem mikor hazaértünk.
- Á, nem. Sietek haza. Tanulni kéne holnapra.
- Ó, oké.
- Majd holnap a helyen találkozunk – nevetett fel.
- Jaja – mosolyogtam. A helyen. Az a buszmegálló. Minden bandának megvan a helye. A milyén a buszmegálló. :)
- Na, szia Liz!
- Szia!
Bementem a házba és anya egyből letámadott. Elmeséltem neki mindent. Hogy milyen nyugis napom volt, hogy nem volt Dominika suliban, hogy csütörtökön jönnek a focisták edzésre, meg hogy milyen jó a retró koreográfia. Meséltem azt is, hogy Levi eljött elém edzésre, meg hogy törin sajna nem nagyon tudtam figyelni. Az utóbbinak nem nagyon örült, de van ilyen. :)
Felmentem a szobába, és majdnem ¾ órán keresztül fürödtem. Mikor végeztem, befeküdtem az ágyba, és olvastam a könyvet. Sajna nem bírtam sokáig. Aput se tudtam megvárni, mert olyan fáradt voltam, hogy le kellett tennem a könyvet és aludni.
Mai nap: 10/ 10… Levi eljött elém, és egy csomót beszélgettünk. A tánc nagyon jó volt, és egyszerűen imádom ezt a koreográfiát. A suli rádióban ma Punnany Massif – Élvezd szólt. A refrénje nagyon tetszik :) „Nem kérlek légy enyém örökké, mégis hozzád szól dalom, úgysem élhetünk örökké, egy percig lennék oltalom.” :):)