XVIII.

Október 10. Hétfő
Na, a mai nap a csütörtökhöz és a péntekhez képest elég unalmas volt.
  Reggel nagyon nem bírtam magammal. Túl korán ébredtem fel, és csak forgolódtam, meg a hétvégén gondolkoztam.
 Szombat délelőtt Rebi átjött, és elmentünk „shoppingolni”. Még szerencse, hogy se ő, se én nem bírjuk sokáig. Így az egészből az lett, hogy bementünk egy- két üzletbe (láttunk pár jó cuccot, de venni persze nem vettünk semmit) és beültünk egy cukrászdába. Megbeszéltük „az élet nagy dolgait”. Ez nagyjából annyiból állt, hogy elmeséltem a fantasztikus péntekemet, ő pedig beszámolt arról, hogy pénteken délután és egész este csak fészezett, mert Alexszel beszélgettek. A szombat estét olvasással töltöttem. Új kedvencem lett! A lány és a farkas. :) Nagyon jó könyv, alig bírtam letenni.
Vasárnap délelőtt szintén olvastam, délután pedig Rebivel mentünk sétálni. Este anyuval meg apuval filmet néztünk ( Levelek Júliának). Apa annyira nem élvezte. :) Szerinte nagyon nyálas. Anyával abban igazat adtunk neki, hogy a vége tényleg elég csöpögősre sikerült, de nekünk azért tetszett a film.
Ma a suli sem volt valami nagy durranás. Bár ha jobban belegondolok… :)
Ma már sajna Dominika is volt suliban. Pedig kibírtam volna nélküle még egy (esetleg több) hetet.
Nagyszünetben ismerős szám szólt. Blink 182 – Even If She Falls. Ezt már pénteken hallottam. :)
- Hé, Liz! – kiáltott utánam valaki, mikor kinyitottam az udvarra vezető ajtót.
- Hé, Levi – mosolyogtam rá. Egy nyalókát tartott felém. – Ez mi?
- Ő, egy nyalóka? – kérdezte értetlenül.
- És mit kezdjek vele? – kérdeztem, mintha nem tudnám, hogy nekem hozta.
- Vedd el! – adta ki az utasítást.
Mosolyogva elvettem az epres nyalókát, és mielőtt még kimentünk volna az udvarra kibontottam. Nyalókával a szánkban léptünk ki, ahol a szokásos csoportok ácsorogtak.
- Mitek van? – fürkészett minket Ákos, mikor meglátott.
- Szerinted? – röhögött Levi.
- Ú, nekem nem hoztatok? – nézett rám Rebi.
- Rám ne nézz! – tettem fel a kezem, amolyan „én ártatlan vagyok” stílusban – Én is úgy kaptam.
Na, ezen elhülyültünk még egy darabig, aztán megérkezett Ádámék társasága is. Immár Dominikával kiegészülve.
- Na, eddig nem tudtam, hogy mi hiányzik az életemből – húztam el a számat.
- Nyugi Liz! – mondta Rebi – Ne is törődj vele.
- Liz ne csináld már! – mondta Matyi.
A társaság közeledett a miénk felé. Dominika hangja egyre hallhatóbbá vált. Fürkészve néztem Levit.
- Levi – szóltam neki, mert láttam rajta, hogy valamit tervez.
- He? – nézett rám mosolyogva.
- Mit akarsz? – kérdeztem kissé feszengve. Erre még szélesebb vigyor terült el az arcán.
- Semmit – mondta, majd Ákoshoz fordult, akivel pacsizott.
- Aha, semmit mi? – kérdeztem egyre riadtabban. Ekkor már Ákos is hozzám fordult. Hitetlenül rájuk mosolyogtam, egy „tudom, hogy valamire készültök” mosollyal. Nem szólaltam meg többet. Inkább hagytam őket, bár őszintén reméltem, hogy tévedek, és tényleg nem készülnek semmire. A gyanúm azonban beigazolódott a „semmit” illetően.
Mikor mellénk ért a másik társaság, Levi elkiáltotta magát.
- Hé, Dominika! – kiáltotta – Miért van az, hogyha megszólalsz, mindig azt hiszem, hogy valami macska jött nyalizni?
Erre Ádámék röhögni kezdtek, persze a mi csoportunkban lévőkkel együtt. Ahogy Dominikára nézetem, akaratom ellenére elmosolyodtam. A feje először hófehér lett, majd egyre vörösebb.
- Lúzer! – kiáltotta idegesen, majd megragadta a mellette áldogáló Evelin karját, és erőszakosan berángatta az épületbe.
- Köszi! – mosolyogtam Levire.
- Ugyan nincs mit – mondta lazán.
- Csinálhatok olyat, amit eddig még nem? – kérdeztem komolyan.
- Hát… felőlem – nyögte ki.
Kicsit hezitáltam, de aztán… aztán megöleltem. Egyszerűen annyira örültem neki, hogy nem hagyta, hogy Dominika beégessen valamivel, hogy muszáj volt valahogy megköszönnöm. Nem vagyok ölelgetős típus, de valamit mégis tennem kellett. Persze átfutott az agyamon, hogy mit mondanak majd a többiek vagy, hogy ő mit gondol majd. Aztán rájöttem, nincs miért paráznom. Ő Levi! Az egyik legjobb barátom!
Mikor „lerohantam”, először biztosan meglepődött, mert nem csinált semmit. Aztán, mikor az arcomat a piros- fekete Adidas pulcsijába furtam, szerintem leesett neki, hogy megöleltem, és ő is átölelt.  Aztán elengedtem, és Rebire néztem. Ő nem értette félre, úgyhogy szerintem a többiek sem. Visszanéztem Levire.
- Köszönöm! – mondtam neki még egyszer.
- Ugyan semmiség. Utálom azt a csajt – mondta egyszerűen. Nekem ez sokat jelentett.
Suli után szokás szerint rohantam. Most őszintén, én mikor nem rohanok? :)
Edzésen maradtunk az adogatásnál, mert az edző szerint erősen „gyomlálnunk” kell, ha eredményt akarunk elérni. Hát…oké.:)
Otthon gyorsan letusoltam, és megírtam a házikat. Az elmélethez valahogy nem volt energiám.:(
Gondoltam felnézek MSN-re meg fészre. MSN-en Rebi azonnal felhívott (nem videóhívás, mert kamerája nincs, csak mikrofonja), fészen pedig vagy százan rám írtak. Persze egy ember nem. Ádám. Pedig online volt. A kis karika a neve mellett zöld volt. Gondoltam, ráírok.
Aliz üzenete:  Szia Ádám.:)
Ádám üzenete: Szia Liz
Aliz üzenete: Mizujs?
Ádám üzenete: sm.
grat Levinek xxD
Aliz üzenete: mihez? oO
Ádám üzenete: Domihoz! xDD
hehehe….
szakadok!! xDDDDDDDDDDDDDD
Aliz üzenete:  beszólás? xD
Ádám üzenete: Ja
szép volt! xD :DD
Aliz üzenete:  aham… kedves volt tőle.:)
Ádám üzenete:  hát xD
sztem az minden volt csak nem rendes…xDDDDDDDD
Aliz üzenete: nem a beszólás volt a rendes xD
miattam csinálta…:D
Ádám üzenete: miattad? oO
Aliz üzenete: aha
nagyon nem bírom azt a lányt…
Levi meg tudja, és arra játszott hogy „elüldözze”
de ő se bírja… :)
Ádám üzenete: ja
ok.
Aliz üzenete: átküldöd a zenék linkjeit?? :)
Ádám üzenete: Miket? oO
Aliz üzenete: Zene….
link…..
 küldeni…. xDD
Ádám üzenete: amiket pénteken mutattam?
oO
Aliz üzenete:  aham…:)
Ádám üzenete: pill.
Aliz üzenete: Oké…
Ádám üzenete:  itt vannak a linkek…:DD
 a link megnyitásához katt IDE!!!
Aliz üzenete: Oké…köszi.:)
Ádám üzenete: én lépek…
jó8
szép álmokat!
Aliz üzenete: Ó. Oké…
neked is.:)

Persze az egész beszélgetést átküldtem Rebinek. A vonal másik oldalán ujjongott. Nem értem, hogy miért.
Gyorsan megnyitottam a linkeket, és letöltöttem a zenéket. Mondtam Rebinek, hogy megyek, mert fáradt vagyok, és kinyomtam az MSN-t. Fészen is elköszöntem mindenkitől, és leléptem. A számokat felraktam a telómra, majd kikapcsoltam a gépem. Benyomtam a zenéket.
Mai nap: 10/9  Levi nagyon jó barátom, ha nem a LEGJOBB! Ádámot nem értem… de BESZÉLTÜNK!!! <3
Jaj, anyát meg apát ma hanyagoltam.:/