VII.

Szeptember 7. Szerda

Hát a mai napom is esemény dús volt. De nem baj, szeretem az ilyen napokat.
Reggel apa felébresztett fél hétkor, amikor elment. Akkor felkeltem és nekiálltam készülődni. 7-kor mikor anya felkelt ő is benézett. Akkor még mindig a lila alapon fekete pöttyös pizsamám volt rajtam.
- Látom ma felébresztett apád.
- Igen, ma fel. Nem készítenél össze nekem mára valami ruhakombinációt?
- De, ha nagyon szeretnéd.
- Légyszi. De negyedre jön Dávid és Matyi, és megyünk a suliba.
Gyorsan lefutottam. A táskámat ledobtam a nappaliban, majd gyorsan mentem és megreggeliztem. Mihelyst végeztem a reggelimmel, rohantam fel öltözni. Anya kirakott nekem egy sötétbarna farmert, egy pink felsőt, és a pink Converse cipőmet. Már csak a cipőt kellett felvennem, mikor megszólalt a csengő. Elképesztő gyorsasággal rohantam le a lépcsőn. Csoda hogy nem estem orra.
A nappaliban ott álltak már a fiúk. Anyával beszélgettek. Felkaptam a táskám, és a szatyrot, amiben benne voltak a poszterek, amiket az ofő a kör e-mailben kért.
Útközben szemügyre vettem a fiúkat. Már eljutottam addig, hogy sejtésem van arról, melyik-melyik lehet. Mind a ketten sötétbarna hajúak és kék szeműek. De más színű ruhákat hordanak. Ma például Matyin fekete nadrág, piros póló és piros Nike cipő volt, míg Dávidon sötétkék farmer, kék póló és szintén Nike cipő, csak fekete. Útközben hozzánk csapódott Rebi is. Ő szokásos módon elegáns volt. Félhosszú, szőkésbarna haja nagyon tépett, ami kócos hatást keltett, de ez jól is áll neki. Fehér passzos pólót viselt, amire rávett egy farmer mellényt.
Hát így sétáltunk négyen a suliig. A sulival szemben van egy buszmegálló. Levi és Ákos már ott vártak minket. Mind a ketten melegítőben. Ákos fekete- fehér, míg Levi zöld-fekete Adidas melegítőt viselt. Levinek a melegítő kiemelte zöld szemeit.
6-an mentünk be a suliba. A portások kedvesen köszöntek, mi pedig beálltunk a büfénél kígyózó sorba. 5 percig bírtuk, de mivel nem jutottunk sokkal előbbre, ezért inkább felmentünk az osztályba.
Letettük a cuccainkat, majd a tanári asztalra kirakosgattuk a posztereket. Hoztunk minden félét. Rebi kézi csapatokról, Levi és Ákos focicsapatokról, az ikrek és én röplabdásokról, plusz én még táncosokról is hoztam posztereket. Közben megjöttek a többiek is. Ők is odahozták a posztereiket, de ők sajna nem maradtak ott velünk. Jelzőcsengő előtt bejött az osztályfőnök, és örömmel nyugtázta, hogy ennyi posztert hoztunk.
- Mi az 1. órátok?- kérdezte.
- Fizika-hallatszott a válasz, bár nem tudom ki mondta.
- Rendben van- mondta-. Szólok a fizika tanárotoknak, hogy ezt az órát dekorálásra használhassátok fel. Következő szünetben is benézek hozzátok. Viszont látásara.
Olyan gyorsan el is tűnt, mint amilyen gyorsan megjelent.
- Liza, lejössz velem a büfébe?- kérdezte Rebi.
- Persze, de szerinted nincsenek már olyan sokan?
- Nem tudom, de kezdek éhes lenni, és nem raktam el magamnak reggelit. 
- Jól van, menjünk. De várj egy percet. Hozom a könyvem.
Odasiettem a padomhoz, és előszedtem a táskámból a Büszkeség és balítéletet. Mire megfordultam Rebi már az ajtóban toporzékolt. Tényleg nagyon éhes lehetett. Ahogy kiértünk a folyosóra, nagyon meglepődtünk, mert tele volt gyerekkel. Alig tudtunk eljutni a lépcsőig. Kettesével szedtük a lépcsőket, nehogy csengessenek, mire leérünk.  Mire a büféhez értünk, már tényleg nem volt nagy sor. Közben megszólalt a jelző. Végre   a sor elejére kerültünk. Pár perc múlva már felfele is kettesével szedtük a lépcsőt. Vesztemre. A folyosóra kanyarodva, majdnem nekiszaladtam valakinek. Fel sem mertem nézni, annyira szégyelltem magam. Aztán mikor mégiscsak rászántam magam, hogy felnézzek, egyszerre mintha émelyegni kezdett volna a gyomrom. Az…az a srác volt az, akinek majdnem nekimentem, akit évelején láttam. Belenéztem eszméletlenül szép kék szemébe. Hirtelen nem éreztem a lábam. Még jó, hogy Rebi ott állt mellettem.
- Bocsi, nem akartam. Bocsi –mondogattam lányos zavaromban.
- Se gáz. – mondta mosolyra húzva a száját.- Legközelebb figyelj kicsit jobban.
- Rendben. Legközelebb majd nem sietek annyira- mosolyodtam el.
- 9-be jársz?- kérdezte.
„ Úr Isten! Engem kérdez! Ezt el sem hiszem!”- gondoltam magamban. Hirtelen köpni, nyelni nem tudtam. Aztán valahogy mégis csak válaszoltam.
- Igen, 9.s - feleltem, de olyan halkan, hogy azt hittem meg sem hallotta.
Már válaszra nyitotta a száját, de váratlanul megszólalt a csengő, és Rebi elindult az osztály felé.
- Még egyszer bocsi- mondtam eléggé erőtlenül.
A srác csak mosolygott, én meg azt sem tudtam lány vagyok-e vagy fiú. Na, jó ez hülyén jön le. Tudom, hogy lány vagyok, de akkor is.
Fizikán ugye dekoráltunk. Nem lett valami nagy cucc. Majd még úgyis javítgatunk rajta. Az ablakok között lévő hungarocell-táblákra rakosgattuk fel a posztereket. Amiket vittem mindet kiraktuk. Ennek nagyon örültem.
Igazából a többi órán semmi különös nem történt. Bár ha jobban belegondolok, a 6. óra az borzalmas volt. Ugyanis a 6. óra ének volt. Mindenki énekelt. Hát, inkább nem részletezném.
Hazafelé most az egész banda együtt volt. Ugyanis mindenki jött hozzánk. Mikor hazaértünk, nem volt otthon senki. Az ajtó mellett lévő fogashoz mindenki letette a táskáját, és besétáltunk a konyhába. Az asztalon találtam egy cetlit, amin ez állt:
„ Liza,
A tánctanárod délelőtt felhívott, és közölte, hogy holnap nem lesz tánc, mivel orvoshoz kell mennie. Sajnálatos módon elkapott egy nagyon ronda vírust, és arra kért téged, hogy értesítsd erről a többieket is. Az ebéded a hűtőben van. Nem tudom mennyire fog ízleni, mert sárgaborsó főzelék, de mindenképpen egyél belőle!
                                                            Puszi: Anya”
- Liza, nem jössz?- kérdezték a többiek, akik időközben már leültek a nappaliban.
- De, persze. Egy pillanat.
- Na akkor melyik nap?- kérdezte Levi.
- Péntek? – vágta rá Ákos.
- Nem jó, röpi edzés van. De ha más időpont nem jó akkor edzés után is elmehetünk- mondtam.
- Oké akkor van még a holnap vagy a ma- jelentette ki Dávid.
- Ma nem jó te agyas. Ma nekünk edzés van- vágta rá Matyi.
- A ma nekem sem jó, nekem is edzés van- mondta Rebi.
- Nekem se –mondtam-. Legyen holnap. Úgyis elmarad a tánc, mert a tanárom lebetegedett.
 Kis idő múlva először Levi szólalt meg hogy neki a csütörtök jó, majd jóformán „nekem is jó lavinát” indított el.
- Hát akkor ezt megbeszéltük – mondta Ákos.
- Meg. De nekünk menni kell, mert edzés lesz délután- mondták az ikrek.
-  Oké. Szerintem mi is megyünk- mondta Levi, és Ákosra nézett.
- Igen már nem ártana. Nem szóltam muternak, hogy eljövök – mondta Ákos.
- Hát, hogy őszinte legyek, nekem sem ártana készülődnöm, mert délután edzésem van- mondtam.
„Érzékeny” búcsút vettünk, majd gyorsan felfutottam a szobába, és összeraktam az edzésen szükséges holmikat. Mire ezzel végeztem, már mehettem is edzésre.
Baráti meccset játszottunk, a szomszéd város csapatával, amit meg is nyertünk.  Mikor jöttem ki az öltözőből, nagyon megijedtem. Levi megijesztett.
- Szia Levi- köszöntem-. Mit keresel itt?
- Szia Liza. Csak erre jártam. Gondoltam benézek. Jók voltatok.
- Köszi. Örülök, hogy jöttél. Legalább nem kell egyedül hazasétálnom.
- Igazából, volt hátsószándékom is. Nálatok hagytam a pulcsim.
Elnevettem magam, amin Levi is elkezdett szakadni. Elindultunk. Útközben nagyon sokat nevettem, mert Levi egy csomó poént mondott. Otthon gyorsan kihoztam neki a pulcsiját, és már el is ment haza. Kicsit sajnáltam, mert apa még nem ért haza, és egyedül voltam. Megettem az ebédem, amire addig nem volt idő.
- Liza itthon vagy?- hallatszott a kérdés az ajtóból.
- Szia Apa! De jó hogy megjöttél.
- Liza, tudom, hogy nem szereted amikor vacsorára kell menni, de a közeljövőben megint munkatársi vacsorára kell mennünk.
- Jaj, ne már. Megint?
- Igen. De még nem tudom melyik nap. Valószínűleg a jövő héten valamelyik nap.
- Oké, majd keresek valami szép ruhát.
Felmentem a szobába, előszedtem egy új törölközőt (nem rég kaptam, lila és fehérrel bele van hímezve, hogy a „Legjobb táncosnak!”), és elmentem fürdeni. Mikor végeztem, előszedtem a laptopot, felmentem közösségire, ahol Ákos  egyből rám is írt.
Ákos üzenete:
Szia Liz :DD
Aliz üzenete:
Szia.
Csak nem te is itt hagytál valamit?
Ákos üzenete:
Hááát de. xD
amikor előszedtem az órarendem , kirántottam a német cuccom.
Aliz üzenete:
Kajak?? o.O
xDD
Ez a mai nap…. hallatlan.:DD
Ákos üzenete:
mert? mi volt ma?
megtámadott egy hörcsög?
Aliz üzenete:
Mi??
Hörcsög?? hülye vagy….xDD
Levi a pulcsiját hagyta itt…
Ákos üzenete:
az szééép xD
majd meggratulálom…
Aliz üzenete:
Ok.:))
De most megyek.;P
Jó8
A választ meg sem vártam, és leléptem. És ennyi volt a mai napom.:))
Mai nap: 9-10… Áááááá az a srác elképesztő…Levi is elképesztő…képes volt eljönni a pulcsija miatt…. :)

Olvasóók.;)(L)

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánunk Minden Olvasónknak.♥ !! :)

http://www.youtube.com/watch?v=72OCaiHFSGw&feature=related

Részt még ma kaptok.;)

Puszi: Narancs.;)) és Eperkee.^^

VI.

Szeptember 6. Kedd
Általánosban utáltam suliba járni, de most valahogy minden más. Na, hogy érthető legyen, leírom mi volt ma.
Reggel elaludtam. Nem úgy, hogy el is késsek, de jóval kevesebb időm maradt pakolászni, mint amennyi szokott lenni. Ezért nagyon ki voltam akadva, amit szegény anyu érzékelt is. Csak ő volt otthon, mert apunak korán reggel megbeszélésre kellett mennie. Mikor lementem, anya már lent volt a konyhában.
- Anyu, miért nem keltettél fel? Most késésben vagyok –szólaltam meg kissé hisztis hangon.
- Azt hittem apád felébresztett mikor elment. És ahogy látom már készen vagy. Ha szeretnéd elvihetlek a suliba.
- De nem vagyok kész! Nem találtam meg a Nike pulcsim. És azt akartam felvenni.
- A pirosat? - erre bólintottam, majd anya folytatta. – Az a szennyesben van. Tegnap abban mentél edzésre. Nem emlékszel?
- Tényleg.
Sértődötten felfutottam a szobámba. Anya elkezdett mondani valamit egy másik pulcsimról, de akkor valahogy nem tudott érdekelni. Mikor beértem a szobámba, bevágtam magam mögött az ajtót, és kisebb hiszti rohamot kaptam, mikor eszembe jutott, hogy teljesen átöltözök. Villám gyorsan átvettem a ruháimat. Mikor végeztem, olyan gyorsan futottam le a lépcsőn, amilyen gyorsan csak tudtam, hogy anya vigyen végre a suliba, mielőtt elkésem. Anya gyorsan végignézte, hogy mit vettem fel, és amikor látta, hogy nem topán öltöztem fel (szürke Converse lila fűzővel, farmer, lila póló és összekötöttem a hajam), már indulhattunk is.
Még jelző csengő előtt beértem a suliba. Futottam fel a másodikra. Benyitottam az osztályba, ahol a szívbajt hozták rám.
- Liza- ordította jó hangosan Matyi és Dávid.
- Sziasztok!- köszöntem vissza nekik.
Rebi felállt és beengedett a helyemre, ahol gyorsan előszedtem a matekcuccom.  Hátrafordultam az ikerpárhoz, akik az előbb megijesztettek (de csak egy picit ám), és elkezdtünk beszélgetni. Őket már a Mazsola- napokon nagyon megkedveltem. Majd amikor a többiek is látták, hogy beszélgetünk, jó páran odajöttek még. Furcsa volt, hogy ennyi osztálytársam ott van körülöttem. Arról beszélgettünk, hogy ki milyen sportot űz, és hogy miért pont azt a sportot. Megtudtam, hogy Dani, Olivér, Matyi, Dávid és Robi is röplabdázik. Ákos, Balázs, Levente focizik, Tamás és Bendegúz kosarazik (de erre a magasságukból anélkül is rá jöttem, hogy megmondták volna). Közben be- be szállingózott a többi osztálytárs is. Ők már nem jöttek oda. Pedig mi olyan jót beszélgettünk. Annyira belemerültünk, hogy meg sem hallottuk a becsengetést, pedig az elég hangos, mert a csengő pont a termünk ajtaja felett van.
Horváth László tanár úr még ma is laza órát tartott. Hozott játékokat. Különböző számolásos feladatok, és a végén egy évszámnak kellett kijönni. 4 ember volt egy csapatban. Természetesen Rebivel, Matyival és Dáviddal voltam. Igazából a játék az volt, hogy a kérdésekre számokkal kellett válaszolni, majd a számokkal a megfelelő műveletet el kellett végezni. Már csak arra emlékszem, hogy a végeredmény 1984 lett. A feladattal mi végeztünk elsőre. Így, mikor a tanár leellenőrizte és jónak találta feltett egy kérdést. Méghozzá, hogy milyen mű jut eszünkbe erről a dátumról. Dominika egyből jelentkezett, de a tanár elcsitította. Nekünk kellett megmondani a választ.
- Orwel 1984- mondtam a választ. Oké, hogy a költészethez nem értek, de olvasni szeretek.
- Ügyes. – mondta a tanár- Csütörtökön van legközelebb óránk?
- Igen, 3. órában- mondta az 1. padban ülő Evelin.
- Rendben van, akkor az a csapat, amelyik 1. helyen végzett a játékban, kaphat tőlem 4 db tábla csokit.
A mi csapatunkból hallani lehetett a „ De jó má’ ”, „Ez az!”, „Királyok vagyunk” szöveget, míg a többiektől „Ugye adtok majd nekünk is?” dumát.
Hát ezzel el is ment a matek. Következő két órában (rajz és német) semmi sem történt. Mivel még egyik óránk sem volt eddig, ezért csak bemutatkoztunk. Aztán dupla tesi Szathmáry tanárnővel. Erősítő gyakorlatokkal foglalkoztunk. Természetesen ma is óra végén futtatott minket. Nagyon élvezi ezt.
Utolsó óránk töri volt. Horváth Mónika tanárnő nagyon rendesnek tűnik. Bár törin is csak bemutatkoztunk.
Na de a szünetek. Hát azok fenomenálisak voltak. Levente, Ákos, Matyi, Dávid, Rebi és én. Végig hülyültük az összes szünetet. Nagyon jól összekovácsolódtunk. Na igen. Ezért írtam az első pár mondatot.
Matyi és Dávid jöttek velem hazafelé, mert arra laknak, mint én.  Rebinek még a suliban kellett maradni, én meg sajna nem tudtam megvárni, mert táncra kellett sietnem. Hazafelé megbeszéltük a fiúkkal, hogy egyik nap majd 6-an elmegyünk moziba. Kíváncsi leszek, hogy apáék elengednek-e. Nagyon hamar hazaértünk.
Anya otthon volt, és ebédre somlóit csinált. A nappaliban ledobtam a táskám, és mentem a konyhába. Anyu kirakta elém a somlóit, amit gyorsan meg is ettem.
- Anya, el tudsz vinni majd táncra?
- Persze Liza. Hányra kell menned?
- Köszi. Fél 5-re. Még van idő.
Felkaptam a nappaliból a táskám, és felmentem a szobámba. Fú de nagy kupit hagytam reggel. Még szerencse hogy anya nem ment be. Tehát gyors rendrakás. Mikor végeztem előszedtem a laptopom, és felléptem közösségire. Visszajelöltem pár felsőbb évest, akiket ma láttam a folyosón.  Levi rám írt.
Levente üzenete:
Szia Liz.:)
Aliz üzenete:
 Szia Levi :D
Levente üzenete:
Figyelj azt írta Matyi, hogy megyünk valamelyik nap moziba. Komoly vagy poén??
Aliz üzenete:
Igen, tényleg ezt beszéltük, de jó hogy rám írtál, mert anyut meg kell kérdeznem, hogy elenged-e.
Levente üzenete:
Na látod tudtam én, hogy rád kell írnom. xDDD
Aliz üzenete:
Na pill. megkérdezem anyut.^^
Levente üzenete:
Ok. :DD
Gyorsan lefutottam a nappaliba, ahol anyu épp egy újságot lapozgatott.
- Anyu, kérdezhetnék valamit?
- Persze, mond csak.
- Az van, hogy tudod vannak a barátaim a suliban. És szeretnénk elmenni a héten valamelyik nap moziba. Elmehetek?
- Kik mennek? –kérdezte anya egy picit másabb hangon.
- Hát Rebi, Matyi, Dávid, Levi, meg Ákos. – feleltem kicsit félve.
- Rendben van. Elmehetsz.
- Köszi, anyu. – mondtam, majd egy jó nagy puszit nyomtam anyu arcára és futottam fel. Írtam Levinek.
Aliz üzenete:
Vagyok. Anya elengedett. De mennem kell mert nemsokára táncom lesz.
Levente üzenete:
Oké
 Örülök.
Jó edzést. Helló.:DD
Aliz Üzenete:
Szia.:DD
Kikapcsoltam a gépet, összeszedtem a cuccomat, és mentem le a lépcsőn. Anya már kijárt a kocsival a garázsból és indultunk is.
Táncon új koreográfiát kezdtünk tanulni. De valahogy hamar vége lett. Fáradtan estem haza. Elmentem fürdeni, és most írok. De nagyon fáradt vagyok, úgyhogy szerintem lemegyek enni, és lefekszem.
Mai nap: egyértelműen 10… Anya megengedte, hogy moziba menjek…ez az.:)

V.

Szeptember 5. Hétfő

Hivatalosan is az első tanítási nap volt. Reggel már korán felkeltem. Gyorsan bepakoltam a táskámba a felszerelést és indultam az iskolába. Egyből a lányöltöző felé vettem az irányt, hiszen tesi az első órám. Eddig szerettem, most már nem biztos. Anyu szerint keményebb, mint régen volt. És igaza lett. Óra végére nagyon kifáradtam. Rengeteget futottunk, a tanárnő büntetést csináltatott azzal, aki nem azt csinálta amit ő mondott. Óra végén bejött velünk az öltözőbe és megkérdezte, hogy ki az aki az iskolai röplabda csapat tagja szeretne lenni. Feltettem a kezemet.

- Sportolsz még mást is? – kérdezte tőlem Szathmáry Edina tanárnő.

- Versenyszerűen táncolok – adtam az értelmes választ.

- Mióta? És a röplabdát mióta űzöd?

- A röplabdát 8 évesen kezdtem, míg a táncot 5 évesen, de akkor még csak hobby volt. Negyedikes voltam, mikor az országos bajnokságon részt is vehettem. – feleltem büszkén.

- Gratulálok, az iskolának van egy tánccsapata is, bár ők a fiúk focimeccsén táncolnak. De nem, mint az őrült libák csak szolídan. Péntek délután 2re gyere el a megbeszélésre. Edzés időpontot csak akkor tudunk majd mondani. További szép napot!

- Rendben, köszönöm a lehetőséget. Viszontlátásra. – ezzel a tanárnő ki is ment az öltözőből.

Rebivel megbeszéltük, hogy ő is eljön táncolni. Táncolt 3 évig, de abbahagyta, mert nem szerette a közösséget. De most újrakezdené.

Második óránk föci volt. A tanár nagyon kedves és nagyon szimpatikusnak tűnt. Fiatal volt, sötétbarna hajjal és kék szemekkel. Anyukámnak is ilyen szeme van. Végigbeszélgettük az órát.

Harmadik óra matek volt. A tanár úr nem volt szimpatikus, de mivel szeretem a matekot ezért nem valószínű, hogy nagy gondjaim lennének vele. Ismételtünk órán.

A következő óra magyar volt. Végigbeszélgettük. A tanárnő elmesélte az életét, mit szeret és mit nem. Nekünk is pár mondatban el kellett mondanunk.

Következett két infó. Ezek az utolsó órák voltak. A tanár azt mondta, hogy mivel ez az első óránk ezért az első órán szabad foglalkozás másodikon pedig csak félig kell ott lenni és mehetünk haza. Mivel előbb hazaértem, mint terveztem és mondtam a szüleimnek, ezért felhívtam anyát, hogy már otthon vagyok. Azt mondta rendeljek pizzááát. Természetesen éltem a lehetőséggel. Még volt időm fél négyig, ezért úgy gondoltam elsétálok a közeli parkba. Nagyon szép hely. Szeretek ott lenni, megnyugtat. Mikor hazaértem már csak 10 percem volt elkészülni, ezért csak gyorsan beledobáltam a válltáskámba a felszerelésem és indultam is. Még szerencse, hogy nincs messze az a középiskola, ahová járunk edzeni a csajokkal. Éppen időben értem be. Jól elfáradtunk az edzésen. 2 hónap múlva megyünk az országos bajnokságra, amire már tavaly óta készülünk. Előtte mindig csak harmadikok voltunk. Most nagyobb az esélyünk a győzelemre. Miután hazaértem már 7 óra volt. Felvettem a laptopom és bebújtam az ágyba. Felléptem a közösségi oldalra és láttam, hogy sok ember jelölt be. Az osztálytársaim, sőt még felsőbb éves diákok is. Azt sem tudtam kik ők vagy mi, ezért nem jelöltem még vissza. Majd később. Megfigyelem őket a héten és visszajelölök aki szimpatikus – gondoltam magamban. Még egy ideig interneteztem, beszélgettem Rebivel.
Most pedig lefekszem. Jóéjt.:))

Mai napom: Egy 8-as.. mert elfáradtam azért. De jó volt összességében. /Remélem holnap találkozok azzal a helyes fiúval is./

IV.

Szeptember 4.

A mai napom egy átlagos semmilyen nap volt. Délelőtt aludtam, elvégre éjjel értünk haza a Mazsola-napokról, amiről éjjel már írtam is a naplóba. Az ebédünk nem volt valami nagy cucc, mert csak pizza volt, amit anyuval ketten dobtunk össze. Úgy gondoltuk nem kell nagy ebéd, hiszen a vacsora úgyis meleg lesz, mert jönnek apu munkatársai amolyan „ismerjük meg jobban egymást, és egymás családját” program keretében vacsizni. Aztán eszembe jutott a délután folyamán, hogy össze kéne pakolni hétfőre, hiszen biztos tanulunk már valamit, ha nem is sokat de legalább ismétlünk. Előszedegettem a régi füzeteimet, jegyzeteimet a hétfői órákra. Majd átnézegettem. Ezek után a táskába is bepakoltam, azt a pénzt is elraktam amit anya az új diákigazolványomra és az ellenőrzőre rakott az íróasztalomra.
- Gyere csak – kiabáltam ki,mikor hallottam a kopogást.
- Liza – jött be apu a szobámba – nem sütnél valami finomat a vacsi mellé?
- Mit szeretnél?
- Hát valami muffinra gondoltam, mivel azt úgyis olyan jól csinálsz. Vagy van valami amit ki szeretnél próbálni, mert azt most megteheted.?
- Ha már itt tartunk van, ilyen csoki darabos keksz. Tudod, olyasmit lehet kapni a boltban is. Megnézem a receptet és lemegyek veszek hozzávalókat. Köszi a lehetőséget. – mosolyogtam rá.
- Neked bármikor kicsim, de hagylak is készülődj. – ment ki apu, és közben a kezembe nyomta a pénzt, amin vásárolhatok.
Gyorsan megnéztem a receptet, és mivel alig volt hozzávaló itthon el is ugrottam a boltba. Megvettem mindent és neki is láttam a sütésnek, ami egész jól alakult. Anya is megjött közben a fodrásztól és szólt, hogy vegyem ki a sütit, mert a végén még odaég. Éppen időben vettem ki, nagyon gusztusos volt. És finom is.
7 óra felé megjöttek apu munkatársai is. Nekiláttunk a vacsorának, majd miután végeztünk jöttek a szokásos mondatok, kérdések: Milyen a suli? Már megint nőttél?. Mekkora vagy? Szép vagy. Tetszik valaki az osztályból? Vagy az iskolából? stb..:D Egy szomorú és kérlelő pillantást vetettem apu felé, aki megengedte, hogy felmenjek a szobámba, de előtte még megkínáltam a vendégeket a süteménnyel. Ízlett nekik.
Most meg itt ülök és írom a naplót.(:

Mai napom értékelése:
5/3 … Csak egy átlagos nap, de azért a sütinek örülök.:)

III.

Szeptember 2-3. Szombat( azaz, harmadika:D)
Hát ezen is túl vagyok. Vége van a Mazsola-napoknak. Életem eddigi legnagyobb élménye volt. És szereztem egy új barátot.
Pénteken reggel a suliba kellett menni. Vittem magammal minden olyan holmit, amiről úgy gondoltam hogy kelleni fog majd. Anyu minden napra összeállította nekem hogy mit vegyek fel úgy, hogy kényelmes is legyen, de azért nem legyek a többiekhez képest topa. Hogy nézne már ki, hogy divattervező anyával topább vagyok mint a többiek?? Na szóval mindennel felszerelkezve beértem a suliba, ahol a többiek már az osztályban gyülekeztek. Körbenéztem, és megakadt a szemem azon a padon, ahol csütörtökön még csak én ültem. Most azonban volt ott valaki. Egy barnás hajú lány, akit eddig még sohasem láttam. Eszembe jutott, hogy az ofő mondta, hogy van egy lány aki csak ma fog megérkezni.  Így hát elindultam (kis félelemmel) a padhoz. Amikor odaértem köszöntem neki, mire ő beljebb húzta a széket, hogy be tudjak menni a másik székhez. Nagyon kedves mit ne mondjak. Se szia, se valami egyéb köszönési mód.
Amikor Fodor Lívia (az osztályfőnök) belépett a terembe, mindenki arra nézett. A tanárnő elmondta, hogy mielőtt még elindulnánk Balatonfüredre (ahol a Mazsola-napokat tartjuk), még itt a suliban is vár ránk egy feladat.
- Először is kell 5 ember a feladathoz. –mondta a tanárnő- A feladat, hogy egy osztály indulót kell írnotok.
Mihelyst meghallottam a feladatot, lapítani kezdtem. A költészet ugyanis nem az erősségem. A mellettem ülő lány azonban egyből jelentkezett, és még rajta kívül hárman ugyanígy reagáltak.
- Rendben van, kérlek mondjátok a neveiteket. - mondta az ofő.
- Farkas Rebeka- szólalt meg a mellettem ülő lány.
„Jól van- gondoltam magamban- legalább már azt tudom,hogy hogy hívják.”
- Hársfalvi Mátyás- szólalt meg az egyik fiú mögöttem. Hátra fordultam, és észre vettem, hogy olyan mintha két tojást látnék magam előtt. Durva, hogy már tegnapis találkoztunk de fel sem tűnt, hogy ikrek. Mondjuk tegnap hátra sem fordultam, így egyszerre nem is láthattam őket.
- Hársfalvi Dávid- szólalt meg a másik fiú is.
- Sánta Levente- kiáltotta el magát egy srác. De olyan hangon, hogy mindenki szakadt a röhögéstől.
- Rendben van- mondta az ofő-, de ez még csak 4 ember. - majd elővette a névsort és vizsgálni kezdte.
Magamban imádkoztam, hogy ne engem találjon meg a névsorban. Körbefordultam, és azt láttam, hogy még jó páran ugyanazzal a gyomorgörccsel ülnek a helyükön.
- Mivel csak egy lány van, ezért még egy lányt választottam- kezdte, mire rengeteg „húúú ezt megúsztam” sóhaj hangzott el-, Takács Aliz. Aliz itt vagy?
- Itt vagyok tanárnő. - jelentkeztem, de mikor leírta a nevem a fejem lehajtottam az asztalra  és azon gondolkoztam, hogy lehetek ilyen szerencsétlen. Még nem is ismer, de már kipécézett magának.
Utólag nem is volt olyan rossz, hogy a tanár elküldött osztályindulót írni. Ez alatt a kis idő alatt sikerült rájönnöm, hogy ez a 4 év nem olyan lesz mint az előző évek.:))  És megváltozott a véleményem a padtársamról is, sokkal kedvesebb és közvetlenebb volt, mint reggel.
- Liz, bocsi a reggeliért, csak szomorú voltam, de ezt majd megbeszéljük még most menjünk és fejezzük be az indulót. – mosolygott rám Rebi. Közben még megbeszéltük, hogy majd este kitárgyaljuk ezt.
Az osztályban találkoztunk a többiekkel, akik addigra már az iskolai csapatversenyen részt vettek és elsők lettek. Nem hiába sportosztály.
Balatonfüredig nagyon jól telt az út, a vonaton remek volt a hangulat. Megismertünk pár végzőst is. Mivel mi Rebivel ketten ültünk, szóltak, hogy üljünk oda hozzájuk. Rebinek tetszett a fiú és ezért odaültünk. Szóval izgalmasan telt az egész út.
Vonatról leszállva kezdődött a Mazsola-napok. Mivel egyedül kellett eljutni bizonyos pontokra, hogy megkapjuk a faházunk kulcsát. Érdekes volt. Ezzel elment az egész napunk. Közben mindenféle bugyuta feladatokat kaptunk, és sokat nevettünk.. volt hogy már sírtam a nevetéstől. Jobban megismertük egymást is.
Az éjszakát Rebivel beszélgetéssel töltöttük, alig aludtunk 1 órát. Ez a 8 órai kelésnél meg is látszott rajtunk. A napi feladatokra már nem is nagyon tudok mit írni. Sok feladat volt. Megesett, hogy végig nevettünk, majd szinte visszafojtott lélegzettel csináltuk a kapott kérdőívet vagy ügyességi akadályt. Az osztály megismerkedett. Este anyu jött értem az iskolához, és mint kiderült Rebi anyukájával. Mivel ők a szembe szomszédaink. Nagyon örültem neki, anyukáink is jó barátnők lettek. Miután hazaértünk Rebiékhez átmentünk még. Ott vacsoráztunk majd Rebivel még laptopoztunk.

Értékelés:
10/9 … Mivel voltak félelmek is..:D De azt leszámítva nagyon jó élmény volt.:)

Sorry.:$$

Sziasztok.. bocsi, hogy csak most jelentkezünk több mint egy hónap óta..:S

Egy, nem volt ihletünk.. és nem tudtuk, hogy folytassuk..:/ De már folytatjuk..;)
Személy szerint én nem tudom mikor lesz folytatás.... és nem tudom mikor tudom felrakni az új részt [Eperke. voltam]

Kettő, ritkán voltunk gép előtt..:S

..

De most majd megpróbálunk gyakrabban hozni részt;)

Most egy kis előzetest tudok csak adni a Mazsola-napokból.. mert nincs készen még.:/

Bocsiii.:$$

Jha és lécci komizzatok, nagyon örülnénk neki.. mert azért tudjátok nem kis fáradtság, mikor éjjel ezzel foglalkozol és írsz és írsz..:)