Szeptember 2-3. Szombat( azaz, harmadika:D)
Hát ezen is túl vagyok. Vége van a Mazsola-napoknak. Életem eddigi legnagyobb élménye volt. És szereztem egy új barátot.
Pénteken reggel a suliba kellett menni. Vittem magammal minden olyan holmit, amiről úgy gondoltam hogy kelleni fog majd. Anyu minden napra összeállította nekem hogy mit vegyek fel úgy, hogy kényelmes is legyen, de azért nem legyek a többiekhez képest topa. Hogy nézne már ki, hogy divattervező anyával topább vagyok mint a többiek?? Na szóval mindennel felszerelkezve beértem a suliba, ahol a többiek már az osztályban gyülekeztek. Körbenéztem, és megakadt a szemem azon a padon, ahol csütörtökön még csak én ültem. Most azonban volt ott valaki. Egy barnás hajú lány, akit eddig még sohasem láttam. Eszembe jutott, hogy az ofő mondta, hogy van egy lány aki csak ma fog megérkezni. Így hát elindultam (kis félelemmel) a padhoz. Amikor odaértem köszöntem neki, mire ő beljebb húzta a széket, hogy be tudjak menni a másik székhez. Nagyon kedves mit ne mondjak. Se szia, se valami egyéb köszönési mód.
Amikor Fodor Lívia (az osztályfőnök) belépett a terembe, mindenki arra nézett. A tanárnő elmondta, hogy mielőtt még elindulnánk Balatonfüredre (ahol a Mazsola-napokat tartjuk), még itt a suliban is vár ránk egy feladat.
- Először is kell 5 ember a feladathoz. –mondta a tanárnő- A feladat, hogy egy osztály indulót kell írnotok.
Mihelyst meghallottam a feladatot, lapítani kezdtem. A költészet ugyanis nem az erősségem. A mellettem ülő lány azonban egyből jelentkezett, és még rajta kívül hárman ugyanígy reagáltak.
- Rendben van, kérlek mondjátok a neveiteket. - mondta az ofő.
- Farkas Rebeka- szólalt meg a mellettem ülő lány.
„Jól van- gondoltam magamban- legalább már azt tudom,hogy hogy hívják.”
- Hársfalvi Mátyás- szólalt meg az egyik fiú mögöttem. Hátra fordultam, és észre vettem, hogy olyan mintha két tojást látnék magam előtt. Durva, hogy már tegnapis találkoztunk de fel sem tűnt, hogy ikrek. Mondjuk tegnap hátra sem fordultam, így egyszerre nem is láthattam őket.
- Hársfalvi Dávid- szólalt meg a másik fiú is.
- Sánta Levente- kiáltotta el magát egy srác. De olyan hangon, hogy mindenki szakadt a röhögéstől.
- Rendben van- mondta az ofő-, de ez még csak 4 ember. - majd elővette a névsort és vizsgálni kezdte.
Magamban imádkoztam, hogy ne engem találjon meg a névsorban. Körbefordultam, és azt láttam, hogy még jó páran ugyanazzal a gyomorgörccsel ülnek a helyükön.
- Mivel csak egy lány van, ezért még egy lányt választottam- kezdte, mire rengeteg „húúú ezt megúsztam” sóhaj hangzott el-, Takács Aliz. Aliz itt vagy?
- Itt vagyok tanárnő. - jelentkeztem, de mikor leírta a nevem a fejem lehajtottam az asztalra és azon gondolkoztam, hogy lehetek ilyen szerencsétlen. Még nem is ismer, de már kipécézett magának.
Utólag nem is volt olyan rossz, hogy a tanár elküldött osztályindulót írni. Ez alatt a kis idő alatt sikerült rájönnöm, hogy ez a 4 év nem olyan lesz mint az előző évek.:)) És megváltozott a véleményem a padtársamról is, sokkal kedvesebb és közvetlenebb volt, mint reggel.
- Liz, bocsi a reggeliért, csak szomorú voltam, de ezt majd megbeszéljük még most menjünk és fejezzük be az indulót. – mosolygott rám Rebi. Közben még megbeszéltük, hogy majd este kitárgyaljuk ezt.
Az osztályban találkoztunk a többiekkel, akik addigra már az iskolai csapatversenyen részt vettek és elsők lettek. Nem hiába sportosztály.
Balatonfüredig nagyon jól telt az út, a vonaton remek volt a hangulat. Megismertünk pár végzőst is. Mivel mi Rebivel ketten ültünk, szóltak, hogy üljünk oda hozzájuk. Rebinek tetszett a fiú és ezért odaültünk. Szóval izgalmasan telt az egész út.
Vonatról leszállva kezdődött a Mazsola-napok. Mivel egyedül kellett eljutni bizonyos pontokra, hogy megkapjuk a faházunk kulcsát. Érdekes volt. Ezzel elment az egész napunk. Közben mindenféle bugyuta feladatokat kaptunk, és sokat nevettünk.. volt hogy már sírtam a nevetéstől. Jobban megismertük egymást is.
Az éjszakát Rebivel beszélgetéssel töltöttük, alig aludtunk 1 órát. Ez a 8 órai kelésnél meg is látszott rajtunk. A napi feladatokra már nem is nagyon tudok mit írni. Sok feladat volt. Megesett, hogy végig nevettünk, majd szinte visszafojtott lélegzettel csináltuk a kapott kérdőívet vagy ügyességi akadályt. Az osztály megismerkedett. Este anyu jött értem az iskolához, és mint kiderült Rebi anyukájával. Mivel ők a szembe szomszédaink. Nagyon örültem neki, anyukáink is jó barátnők lettek. Miután hazaértünk Rebiékhez átmentünk még. Ott vacsoráztunk majd Rebivel még laptopoztunk.
Hát ezen is túl vagyok. Vége van a Mazsola-napoknak. Életem eddigi legnagyobb élménye volt. És szereztem egy új barátot.
Pénteken reggel a suliba kellett menni. Vittem magammal minden olyan holmit, amiről úgy gondoltam hogy kelleni fog majd. Anyu minden napra összeállította nekem hogy mit vegyek fel úgy, hogy kényelmes is legyen, de azért nem legyek a többiekhez képest topa. Hogy nézne már ki, hogy divattervező anyával topább vagyok mint a többiek?? Na szóval mindennel felszerelkezve beértem a suliba, ahol a többiek már az osztályban gyülekeztek. Körbenéztem, és megakadt a szemem azon a padon, ahol csütörtökön még csak én ültem. Most azonban volt ott valaki. Egy barnás hajú lány, akit eddig még sohasem láttam. Eszembe jutott, hogy az ofő mondta, hogy van egy lány aki csak ma fog megérkezni. Így hát elindultam (kis félelemmel) a padhoz. Amikor odaértem köszöntem neki, mire ő beljebb húzta a széket, hogy be tudjak menni a másik székhez. Nagyon kedves mit ne mondjak. Se szia, se valami egyéb köszönési mód.
Amikor Fodor Lívia (az osztályfőnök) belépett a terembe, mindenki arra nézett. A tanárnő elmondta, hogy mielőtt még elindulnánk Balatonfüredre (ahol a Mazsola-napokat tartjuk), még itt a suliban is vár ránk egy feladat.
- Először is kell 5 ember a feladathoz. –mondta a tanárnő- A feladat, hogy egy osztály indulót kell írnotok.
Mihelyst meghallottam a feladatot, lapítani kezdtem. A költészet ugyanis nem az erősségem. A mellettem ülő lány azonban egyből jelentkezett, és még rajta kívül hárman ugyanígy reagáltak.
- Rendben van, kérlek mondjátok a neveiteket. - mondta az ofő.
- Farkas Rebeka- szólalt meg a mellettem ülő lány.
„Jól van- gondoltam magamban- legalább már azt tudom,hogy hogy hívják.”
- Hársfalvi Mátyás- szólalt meg az egyik fiú mögöttem. Hátra fordultam, és észre vettem, hogy olyan mintha két tojást látnék magam előtt. Durva, hogy már tegnapis találkoztunk de fel sem tűnt, hogy ikrek. Mondjuk tegnap hátra sem fordultam, így egyszerre nem is láthattam őket.
- Hársfalvi Dávid- szólalt meg a másik fiú is.
- Sánta Levente- kiáltotta el magát egy srác. De olyan hangon, hogy mindenki szakadt a röhögéstől.
- Rendben van- mondta az ofő-, de ez még csak 4 ember. - majd elővette a névsort és vizsgálni kezdte.
Magamban imádkoztam, hogy ne engem találjon meg a névsorban. Körbefordultam, és azt láttam, hogy még jó páran ugyanazzal a gyomorgörccsel ülnek a helyükön.
- Mivel csak egy lány van, ezért még egy lányt választottam- kezdte, mire rengeteg „húúú ezt megúsztam” sóhaj hangzott el-, Takács Aliz. Aliz itt vagy?
- Itt vagyok tanárnő. - jelentkeztem, de mikor leírta a nevem a fejem lehajtottam az asztalra és azon gondolkoztam, hogy lehetek ilyen szerencsétlen. Még nem is ismer, de már kipécézett magának.
Utólag nem is volt olyan rossz, hogy a tanár elküldött osztályindulót írni. Ez alatt a kis idő alatt sikerült rájönnöm, hogy ez a 4 év nem olyan lesz mint az előző évek.:)) És megváltozott a véleményem a padtársamról is, sokkal kedvesebb és közvetlenebb volt, mint reggel.
- Liz, bocsi a reggeliért, csak szomorú voltam, de ezt majd megbeszéljük még most menjünk és fejezzük be az indulót. – mosolygott rám Rebi. Közben még megbeszéltük, hogy majd este kitárgyaljuk ezt.
Az osztályban találkoztunk a többiekkel, akik addigra már az iskolai csapatversenyen részt vettek és elsők lettek. Nem hiába sportosztály.
Balatonfüredig nagyon jól telt az út, a vonaton remek volt a hangulat. Megismertünk pár végzőst is. Mivel mi Rebivel ketten ültünk, szóltak, hogy üljünk oda hozzájuk. Rebinek tetszett a fiú és ezért odaültünk. Szóval izgalmasan telt az egész út.
Vonatról leszállva kezdődött a Mazsola-napok. Mivel egyedül kellett eljutni bizonyos pontokra, hogy megkapjuk a faházunk kulcsát. Érdekes volt. Ezzel elment az egész napunk. Közben mindenféle bugyuta feladatokat kaptunk, és sokat nevettünk.. volt hogy már sírtam a nevetéstől. Jobban megismertük egymást is.
Az éjszakát Rebivel beszélgetéssel töltöttük, alig aludtunk 1 órát. Ez a 8 órai kelésnél meg is látszott rajtunk. A napi feladatokra már nem is nagyon tudok mit írni. Sok feladat volt. Megesett, hogy végig nevettünk, majd szinte visszafojtott lélegzettel csináltuk a kapott kérdőívet vagy ügyességi akadályt. Az osztály megismerkedett. Este anyu jött értem az iskolához, és mint kiderült Rebi anyukájával. Mivel ők a szembe szomszédaink. Nagyon örültem neki, anyukáink is jó barátnők lettek. Miután hazaértünk Rebiékhez átmentünk még. Ott vacsoráztunk majd Rebivel még laptopoztunk.
Értékelés:
10/9 … Mivel voltak félelmek is..:D De azt leszámítva nagyon jó élmény volt.:)
10/9 … Mivel voltak félelmek is..:D De azt leszámítva nagyon jó élmény volt.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése