Szeptember 6. Kedd
Általánosban utáltam suliba járni, de most valahogy minden más. Na, hogy érthető legyen, leírom mi volt ma.
Reggel elaludtam. Nem úgy, hogy el is késsek, de jóval kevesebb időm maradt pakolászni, mint amennyi szokott lenni. Ezért nagyon ki voltam akadva, amit szegény anyu érzékelt is. Csak ő volt otthon, mert apunak korán reggel megbeszélésre kellett mennie. Mikor lementem, anya már lent volt a konyhában.
- Anyu, miért nem keltettél fel? Most késésben vagyok –szólaltam meg kissé hisztis hangon.
- Azt hittem apád felébresztett mikor elment. És ahogy látom már készen vagy. Ha szeretnéd elvihetlek a suliba.
- De nem vagyok kész! Nem találtam meg a Nike pulcsim. És azt akartam felvenni.
- A pirosat? - erre bólintottam, majd anya folytatta. – Az a szennyesben van. Tegnap abban mentél edzésre. Nem emlékszel?
- Tényleg.
Sértődötten felfutottam a szobámba. Anya elkezdett mondani valamit egy másik pulcsimról, de akkor valahogy nem tudott érdekelni. Mikor beértem a szobámba, bevágtam magam mögött az ajtót, és kisebb hiszti rohamot kaptam, mikor eszembe jutott, hogy teljesen átöltözök. Villám gyorsan átvettem a ruháimat. Mikor végeztem, olyan gyorsan futottam le a lépcsőn, amilyen gyorsan csak tudtam, hogy anya vigyen végre a suliba, mielőtt elkésem. Anya gyorsan végignézte, hogy mit vettem fel, és amikor látta, hogy nem topán öltöztem fel (szürke Converse lila fűzővel, farmer, lila póló és összekötöttem a hajam), már indulhattunk is.
Még jelző csengő előtt beértem a suliba. Futottam fel a másodikra. Benyitottam az osztályba, ahol a szívbajt hozták rám.
- Liza- ordította jó hangosan Matyi és Dávid.
- Sziasztok!- köszöntem vissza nekik.
Rebi felállt és beengedett a helyemre, ahol gyorsan előszedtem a matekcuccom. Hátrafordultam az ikerpárhoz, akik az előbb megijesztettek (de csak egy picit ám), és elkezdtünk beszélgetni. Őket már a Mazsola- napokon nagyon megkedveltem. Majd amikor a többiek is látták, hogy beszélgetünk, jó páran odajöttek még. Furcsa volt, hogy ennyi osztálytársam ott van körülöttem. Arról beszélgettünk, hogy ki milyen sportot űz, és hogy miért pont azt a sportot. Megtudtam, hogy Dani, Olivér, Matyi, Dávid és Robi is röplabdázik. Ákos, Balázs, Levente focizik, Tamás és Bendegúz kosarazik (de erre a magasságukból anélkül is rá jöttem, hogy megmondták volna). Közben be- be szállingózott a többi osztálytárs is. Ők már nem jöttek oda. Pedig mi olyan jót beszélgettünk. Annyira belemerültünk, hogy meg sem hallottuk a becsengetést, pedig az elég hangos, mert a csengő pont a termünk ajtaja felett van.
Horváth László tanár úr még ma is laza órát tartott. Hozott játékokat. Különböző számolásos feladatok, és a végén egy évszámnak kellett kijönni. 4 ember volt egy csapatban. Természetesen Rebivel, Matyival és Dáviddal voltam. Igazából a játék az volt, hogy a kérdésekre számokkal kellett válaszolni, majd a számokkal a megfelelő műveletet el kellett végezni. Már csak arra emlékszem, hogy a végeredmény 1984 lett. A feladattal mi végeztünk elsőre. Így, mikor a tanár leellenőrizte és jónak találta feltett egy kérdést. Méghozzá, hogy milyen mű jut eszünkbe erről a dátumról. Dominika egyből jelentkezett, de a tanár elcsitította. Nekünk kellett megmondani a választ.
- Orwel 1984- mondtam a választ. Oké, hogy a költészethez nem értek, de olvasni szeretek.
- Ügyes. – mondta a tanár- Csütörtökön van legközelebb óránk?
- Igen, 3. órában- mondta az 1. padban ülő Evelin.
- Rendben van, akkor az a csapat, amelyik 1. helyen végzett a játékban, kaphat tőlem 4 db tábla csokit.
A mi csapatunkból hallani lehetett a „ De jó má’ ”, „Ez az!”, „Királyok vagyunk” szöveget, míg a többiektől „Ugye adtok majd nekünk is?” dumát.
Hát ezzel el is ment a matek. Következő két órában (rajz és német) semmi sem történt. Mivel még egyik óránk sem volt eddig, ezért csak bemutatkoztunk. Aztán dupla tesi Szathmáry tanárnővel. Erősítő gyakorlatokkal foglalkoztunk. Természetesen ma is óra végén futtatott minket. Nagyon élvezi ezt.
Utolsó óránk töri volt. Horváth Mónika tanárnő nagyon rendesnek tűnik. Bár törin is csak bemutatkoztunk.
Na de a szünetek. Hát azok fenomenálisak voltak. Levente, Ákos, Matyi, Dávid, Rebi és én. Végig hülyültük az összes szünetet. Nagyon jól összekovácsolódtunk. Na igen. Ezért írtam az első pár mondatot.
Matyi és Dávid jöttek velem hazafelé, mert arra laknak, mint én. Rebinek még a suliban kellett maradni, én meg sajna nem tudtam megvárni, mert táncra kellett sietnem. Hazafelé megbeszéltük a fiúkkal, hogy egyik nap majd 6-an elmegyünk moziba. Kíváncsi leszek, hogy apáék elengednek-e. Nagyon hamar hazaértünk.
Anya otthon volt, és ebédre somlóit csinált. A nappaliban ledobtam a táskám, és mentem a konyhába. Anyu kirakta elém a somlóit, amit gyorsan meg is ettem.
- Anya, el tudsz vinni majd táncra?
- Persze Liza. Hányra kell menned?
- Köszi. Fél 5-re. Még van idő.
Felkaptam a nappaliból a táskám, és felmentem a szobámba. Fú de nagy kupit hagytam reggel. Még szerencse hogy anya nem ment be. Tehát gyors rendrakás. Mikor végeztem előszedtem a laptopom, és felléptem közösségire. Visszajelöltem pár felsőbb évest, akiket ma láttam a folyosón. Levi rám írt.
Levente üzenete:
Szia Liz.:)
Aliz üzenete:
Szia Levi :D
Levente üzenete:
Figyelj azt írta Matyi, hogy megyünk valamelyik nap moziba. Komoly vagy poén??
Aliz üzenete:
Igen, tényleg ezt beszéltük, de jó hogy rám írtál, mert anyut meg kell kérdeznem, hogy elenged-e.
Levente üzenete:
Na látod tudtam én, hogy rád kell írnom. xDDD
Aliz üzenete:
Na pill. megkérdezem anyut.^^
Levente üzenete:
Ok. :DD
Gyorsan lefutottam a nappaliba, ahol anyu épp egy újságot lapozgatott.
- Anyu, kérdezhetnék valamit?
- Persze, mond csak.
- Az van, hogy tudod vannak a barátaim a suliban. És szeretnénk elmenni a héten valamelyik nap moziba. Elmehetek?
- Kik mennek? –kérdezte anya egy picit másabb hangon.
- Hát Rebi, Matyi, Dávid, Levi, meg Ákos. – feleltem kicsit félve.
- Rendben van. Elmehetsz.
- Köszi, anyu. – mondtam, majd egy jó nagy puszit nyomtam anyu arcára és futottam fel. Írtam Levinek.
Aliz üzenete:
Vagyok. Anya elengedett. De mennem kell mert nemsokára táncom lesz.
Levente üzenete:
Oké
Örülök.
Jó edzést. Helló.:DD
Aliz Üzenete:
Szia.:DD
Kikapcsoltam a gépet, összeszedtem a cuccomat, és mentem le a lépcsőn. Anya már kijárt a kocsival a garázsból és indultunk is.
Táncon új koreográfiát kezdtünk tanulni. De valahogy hamar vége lett. Fáradtan estem haza. Elmentem fürdeni, és most írok. De nagyon fáradt vagyok, úgyhogy szerintem lemegyek enni, és lefekszem.
Mai nap: egyértelműen 10… Anya megengedte, hogy moziba menjek…ez az.:)
Általánosban utáltam suliba járni, de most valahogy minden más. Na, hogy érthető legyen, leírom mi volt ma.
Reggel elaludtam. Nem úgy, hogy el is késsek, de jóval kevesebb időm maradt pakolászni, mint amennyi szokott lenni. Ezért nagyon ki voltam akadva, amit szegény anyu érzékelt is. Csak ő volt otthon, mert apunak korán reggel megbeszélésre kellett mennie. Mikor lementem, anya már lent volt a konyhában.
- Anyu, miért nem keltettél fel? Most késésben vagyok –szólaltam meg kissé hisztis hangon.
- Azt hittem apád felébresztett mikor elment. És ahogy látom már készen vagy. Ha szeretnéd elvihetlek a suliba.
- De nem vagyok kész! Nem találtam meg a Nike pulcsim. És azt akartam felvenni.
- A pirosat? - erre bólintottam, majd anya folytatta. – Az a szennyesben van. Tegnap abban mentél edzésre. Nem emlékszel?
- Tényleg.
Sértődötten felfutottam a szobámba. Anya elkezdett mondani valamit egy másik pulcsimról, de akkor valahogy nem tudott érdekelni. Mikor beértem a szobámba, bevágtam magam mögött az ajtót, és kisebb hiszti rohamot kaptam, mikor eszembe jutott, hogy teljesen átöltözök. Villám gyorsan átvettem a ruháimat. Mikor végeztem, olyan gyorsan futottam le a lépcsőn, amilyen gyorsan csak tudtam, hogy anya vigyen végre a suliba, mielőtt elkésem. Anya gyorsan végignézte, hogy mit vettem fel, és amikor látta, hogy nem topán öltöztem fel (szürke Converse lila fűzővel, farmer, lila póló és összekötöttem a hajam), már indulhattunk is.
Még jelző csengő előtt beértem a suliba. Futottam fel a másodikra. Benyitottam az osztályba, ahol a szívbajt hozták rám.
- Liza- ordította jó hangosan Matyi és Dávid.
- Sziasztok!- köszöntem vissza nekik.
Rebi felállt és beengedett a helyemre, ahol gyorsan előszedtem a matekcuccom. Hátrafordultam az ikerpárhoz, akik az előbb megijesztettek (de csak egy picit ám), és elkezdtünk beszélgetni. Őket már a Mazsola- napokon nagyon megkedveltem. Majd amikor a többiek is látták, hogy beszélgetünk, jó páran odajöttek még. Furcsa volt, hogy ennyi osztálytársam ott van körülöttem. Arról beszélgettünk, hogy ki milyen sportot űz, és hogy miért pont azt a sportot. Megtudtam, hogy Dani, Olivér, Matyi, Dávid és Robi is röplabdázik. Ákos, Balázs, Levente focizik, Tamás és Bendegúz kosarazik (de erre a magasságukból anélkül is rá jöttem, hogy megmondták volna). Közben be- be szállingózott a többi osztálytárs is. Ők már nem jöttek oda. Pedig mi olyan jót beszélgettünk. Annyira belemerültünk, hogy meg sem hallottuk a becsengetést, pedig az elég hangos, mert a csengő pont a termünk ajtaja felett van.
Horváth László tanár úr még ma is laza órát tartott. Hozott játékokat. Különböző számolásos feladatok, és a végén egy évszámnak kellett kijönni. 4 ember volt egy csapatban. Természetesen Rebivel, Matyival és Dáviddal voltam. Igazából a játék az volt, hogy a kérdésekre számokkal kellett válaszolni, majd a számokkal a megfelelő műveletet el kellett végezni. Már csak arra emlékszem, hogy a végeredmény 1984 lett. A feladattal mi végeztünk elsőre. Így, mikor a tanár leellenőrizte és jónak találta feltett egy kérdést. Méghozzá, hogy milyen mű jut eszünkbe erről a dátumról. Dominika egyből jelentkezett, de a tanár elcsitította. Nekünk kellett megmondani a választ.
- Orwel 1984- mondtam a választ. Oké, hogy a költészethez nem értek, de olvasni szeretek.
- Ügyes. – mondta a tanár- Csütörtökön van legközelebb óránk?
- Igen, 3. órában- mondta az 1. padban ülő Evelin.
- Rendben van, akkor az a csapat, amelyik 1. helyen végzett a játékban, kaphat tőlem 4 db tábla csokit.
A mi csapatunkból hallani lehetett a „ De jó má’ ”, „Ez az!”, „Királyok vagyunk” szöveget, míg a többiektől „Ugye adtok majd nekünk is?” dumát.
Hát ezzel el is ment a matek. Következő két órában (rajz és német) semmi sem történt. Mivel még egyik óránk sem volt eddig, ezért csak bemutatkoztunk. Aztán dupla tesi Szathmáry tanárnővel. Erősítő gyakorlatokkal foglalkoztunk. Természetesen ma is óra végén futtatott minket. Nagyon élvezi ezt.
Utolsó óránk töri volt. Horváth Mónika tanárnő nagyon rendesnek tűnik. Bár törin is csak bemutatkoztunk.
Na de a szünetek. Hát azok fenomenálisak voltak. Levente, Ákos, Matyi, Dávid, Rebi és én. Végig hülyültük az összes szünetet. Nagyon jól összekovácsolódtunk. Na igen. Ezért írtam az első pár mondatot.
Matyi és Dávid jöttek velem hazafelé, mert arra laknak, mint én. Rebinek még a suliban kellett maradni, én meg sajna nem tudtam megvárni, mert táncra kellett sietnem. Hazafelé megbeszéltük a fiúkkal, hogy egyik nap majd 6-an elmegyünk moziba. Kíváncsi leszek, hogy apáék elengednek-e. Nagyon hamar hazaértünk.
Anya otthon volt, és ebédre somlóit csinált. A nappaliban ledobtam a táskám, és mentem a konyhába. Anyu kirakta elém a somlóit, amit gyorsan meg is ettem.
- Anya, el tudsz vinni majd táncra?
- Persze Liza. Hányra kell menned?
- Köszi. Fél 5-re. Még van idő.
Felkaptam a nappaliból a táskám, és felmentem a szobámba. Fú de nagy kupit hagytam reggel. Még szerencse hogy anya nem ment be. Tehát gyors rendrakás. Mikor végeztem előszedtem a laptopom, és felléptem közösségire. Visszajelöltem pár felsőbb évest, akiket ma láttam a folyosón. Levi rám írt.
Levente üzenete:
Szia Liz.:)
Aliz üzenete:
Szia Levi :D
Levente üzenete:
Figyelj azt írta Matyi, hogy megyünk valamelyik nap moziba. Komoly vagy poén??
Aliz üzenete:
Igen, tényleg ezt beszéltük, de jó hogy rám írtál, mert anyut meg kell kérdeznem, hogy elenged-e.
Levente üzenete:
Na látod tudtam én, hogy rád kell írnom. xDDD
Aliz üzenete:
Na pill. megkérdezem anyut.^^
Levente üzenete:
Ok. :DD
Gyorsan lefutottam a nappaliba, ahol anyu épp egy újságot lapozgatott.
- Anyu, kérdezhetnék valamit?
- Persze, mond csak.
- Az van, hogy tudod vannak a barátaim a suliban. És szeretnénk elmenni a héten valamelyik nap moziba. Elmehetek?
- Kik mennek? –kérdezte anya egy picit másabb hangon.
- Hát Rebi, Matyi, Dávid, Levi, meg Ákos. – feleltem kicsit félve.
- Rendben van. Elmehetsz.
- Köszi, anyu. – mondtam, majd egy jó nagy puszit nyomtam anyu arcára és futottam fel. Írtam Levinek.
Aliz üzenete:
Vagyok. Anya elengedett. De mennem kell mert nemsokára táncom lesz.
Levente üzenete:
Oké
Örülök.
Jó edzést. Helló.:DD
Aliz Üzenete:
Szia.:DD
Kikapcsoltam a gépet, összeszedtem a cuccomat, és mentem le a lépcsőn. Anya már kijárt a kocsival a garázsból és indultunk is.
Táncon új koreográfiát kezdtünk tanulni. De valahogy hamar vége lett. Fáradtan estem haza. Elmentem fürdeni, és most írok. De nagyon fáradt vagyok, úgyhogy szerintem lemegyek enni, és lefekszem.
Mai nap: egyértelműen 10… Anya megengedte, hogy moziba menjek…ez az.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése