V.

Szeptember 5. Hétfő

Hivatalosan is az első tanítási nap volt. Reggel már korán felkeltem. Gyorsan bepakoltam a táskámba a felszerelést és indultam az iskolába. Egyből a lányöltöző felé vettem az irányt, hiszen tesi az első órám. Eddig szerettem, most már nem biztos. Anyu szerint keményebb, mint régen volt. És igaza lett. Óra végére nagyon kifáradtam. Rengeteget futottunk, a tanárnő büntetést csináltatott azzal, aki nem azt csinálta amit ő mondott. Óra végén bejött velünk az öltözőbe és megkérdezte, hogy ki az aki az iskolai röplabda csapat tagja szeretne lenni. Feltettem a kezemet.

- Sportolsz még mást is? – kérdezte tőlem Szathmáry Edina tanárnő.

- Versenyszerűen táncolok – adtam az értelmes választ.

- Mióta? És a röplabdát mióta űzöd?

- A röplabdát 8 évesen kezdtem, míg a táncot 5 évesen, de akkor még csak hobby volt. Negyedikes voltam, mikor az országos bajnokságon részt is vehettem. – feleltem büszkén.

- Gratulálok, az iskolának van egy tánccsapata is, bár ők a fiúk focimeccsén táncolnak. De nem, mint az őrült libák csak szolídan. Péntek délután 2re gyere el a megbeszélésre. Edzés időpontot csak akkor tudunk majd mondani. További szép napot!

- Rendben, köszönöm a lehetőséget. Viszontlátásra. – ezzel a tanárnő ki is ment az öltözőből.

Rebivel megbeszéltük, hogy ő is eljön táncolni. Táncolt 3 évig, de abbahagyta, mert nem szerette a közösséget. De most újrakezdené.

Második óránk föci volt. A tanár nagyon kedves és nagyon szimpatikusnak tűnt. Fiatal volt, sötétbarna hajjal és kék szemekkel. Anyukámnak is ilyen szeme van. Végigbeszélgettük az órát.

Harmadik óra matek volt. A tanár úr nem volt szimpatikus, de mivel szeretem a matekot ezért nem valószínű, hogy nagy gondjaim lennének vele. Ismételtünk órán.

A következő óra magyar volt. Végigbeszélgettük. A tanárnő elmesélte az életét, mit szeret és mit nem. Nekünk is pár mondatban el kellett mondanunk.

Következett két infó. Ezek az utolsó órák voltak. A tanár azt mondta, hogy mivel ez az első óránk ezért az első órán szabad foglalkozás másodikon pedig csak félig kell ott lenni és mehetünk haza. Mivel előbb hazaértem, mint terveztem és mondtam a szüleimnek, ezért felhívtam anyát, hogy már otthon vagyok. Azt mondta rendeljek pizzááát. Természetesen éltem a lehetőséggel. Még volt időm fél négyig, ezért úgy gondoltam elsétálok a közeli parkba. Nagyon szép hely. Szeretek ott lenni, megnyugtat. Mikor hazaértem már csak 10 percem volt elkészülni, ezért csak gyorsan beledobáltam a válltáskámba a felszerelésem és indultam is. Még szerencse, hogy nincs messze az a középiskola, ahová járunk edzeni a csajokkal. Éppen időben értem be. Jól elfáradtunk az edzésen. 2 hónap múlva megyünk az országos bajnokságra, amire már tavaly óta készülünk. Előtte mindig csak harmadikok voltunk. Most nagyobb az esélyünk a győzelemre. Miután hazaértem már 7 óra volt. Felvettem a laptopom és bebújtam az ágyba. Felléptem a közösségi oldalra és láttam, hogy sok ember jelölt be. Az osztálytársaim, sőt még felsőbb éves diákok is. Azt sem tudtam kik ők vagy mi, ezért nem jelöltem még vissza. Majd később. Megfigyelem őket a héten és visszajelölök aki szimpatikus – gondoltam magamban. Még egy ideig interneteztem, beszélgettem Rebivel.
Most pedig lefekszem. Jóéjt.:))

Mai napom: Egy 8-as.. mert elfáradtam azért. De jó volt összességében. /Remélem holnap találkozok azzal a helyes fiúval is./