2012. február 11., szombat

XIV.

Október 4. Kedd
Juj, nagyon elfelejtettem a NAPLÓM. :(
Sajna nem történt semmi lényeges esemény szeptember 2. felében, és az edzéseken annyira kifáradtam, hogy el is felejtettem, hogy egyáltalán valamikor írtam naplót.
Dominikával természetesen még mindig nem vagyunk barátnők, de ez nem újdonság. Hajt Ádámra, de fiú mindig lekoptatja. Ádámék nem jöttek még vacsorára, pedig már 3 hete volt, hogy Ádám megjelent nálunk. :(
Ha már Ádámnál tartunk, bejelölt fészen, de nem írtam neki még egyszer sem. Nem merek.
Ma kicsit hideg volt. Világoskék csőfarmert vettem fel, a fehér Converse cipőmmel, amibe belefűztem a pink fűzőt, és felvettem egy pink pólót, meg arra a pink-fekete puma pulcsim. Gyalog mentem suliba, és útközben Rebi is hozzám csapódott. Előbb odaértünk, mint a fiúk, így most mi vártunk rájuk a buszmegállóban. Figyeltem a diáksereget, ahogy csoportokba verődnek egy-egy helyen a suli előtt. Minden kis csoportnak megvan a saját helye.
Közben a fiúk is megjöttek, ezért elindultunk befelé.  A büfében nem volt hosszú a sor, így a fiúk és Rebi beálltak, én meg elindultam felfelé. Az osztályban lepakoltam, beültem a helyemre, bedugtam a fülesem és nekiálltam olvasni az új könyvemet. Az ördög csókja. Elég ijesztő az eleje. De nem baj. Csak olvastam, olvastam és közben Hillsong-ot hallgattam. Néhány száma nagyon illett a könyvhöz. Rebi a szívbajt hozta rám, mikor levágódott a mellém. Nem is hallottam hogy közeledett. Letettem a könyvet, és mind a ketten hátrafordultunk az ikrekhez.
- Hallottátok, hogy ma nem jön Dominika suliba?- kérdezte Matyi vigyorogva.
- Nem jön? –kérdeztem megkönnyebbülve.
- Nem, elvileg beteg, de szerintem csak azért nem jön, mert a bájgúnár folyton lekoptatja – mondta Dávid vigyorogva, amire én is elmosolyodtam.
- Tegnap még nem volt semmi baja – mondta Rebi-, úgyhogy gyanítom, hogy tényleg Ádám lehet a háttérben.
- Lehetséges –mondtam elgondolkozva.
„Elmélyült” beszélgetésünket az szakította meg, hogy Horváth László tanár úr becsapta maga mögött az ajtót. Kezdődhetett egy unalmas matek. Majdnem bealudtam. Olyan unalmas volt. Ezt követte egy még unalmasabb rajz. Ebben az órában is csak az a jó, hogy Gerhard Csaba tanár úr megengedi, hogy rajz közben mp3-mat használjunk. Szerinte a zene hatással van a kreativitásra. Lehet benne valami. Csendéletet kellett rajzolnunk. Lehetett színessel, de grafikát is készíteni. Én grafikát rajzoltam. Jobban szeretem, mint a színes. Jobban lehet vele árnyékolni, és jobban kihozza a forma térbeli alakját. 5-öst kaptam. Németen Nagyné Eszter tanárnő azt adta házinak, hogy mindenki írja le a családfáját, és egy rövid jellemzést magáról, amit következő órán el kell mondani az osztálynak. Jegyet ad majd rá. Jajj. Aztán jöhetett a dupla tesi.
- Takács Aliz –szólt a tanárnő.
- Itt vagyok tanárnő – mondtam.
- Csütörtökön edzés. Ne felejtsd el.
- Nem felejtem el.
Megfordult, és elindult a tesi terem felé. Ez azt jelentette, hogy kezdődik az óra. Talajtorna. Fú, de nem szeretem. Dupla tesi végén megint odajött hozzám.
- Aliz, azt elfelejtettem mondani, hogy ne lepődj majd meg se csütörtökön, se pedig pénteken- kezdte-. A focicsapat edzője szeretné megnézni a próbát, és hozza magával a csapatot is.
- Mármint az egész csapatot? –kerekedett el a szemem.
- Igen, és a próba végén véleményt mondanak majd.
- Értem tanárnő –mondtam, de az államat a padlóról kellett felkapargatnom.
- Viszont látásra – köszönt el, és kiviharzott az öltözőből.
Tátott szájjal és hitetlenkedve néztem utána. Jöhetett a töri óra. Igazából nem nagyon figyeltem. Leveleztem órán. Az ikrekkel, Levivel, meg Rebivel. Persze ami fontos dolog volt, abból jegyzeteltem, de el kellett mesélnem, hogy mi volt az öltözőben. Rebivel szünetben is kitárgyaltuk, de valahogy mintha még nem lett volna elég. Levivel megbeszéltem, hogy mivel ma tánc van, eljön elém, és majd akkor megbeszéljük. Szerinte a levelezés nem elég személyes. :)
Az ikrek örültek, hogy örülök ennek, de különösebben nem fűztek hozzá semmit. Így hamar elment az óra. Alig vártam, hogy végre mehessek táncra. A múltkori koreográfián már csak az utolsó simításokat végezzük. Mikor hazaértem, találtam postitet.
„ Lizi, táncos cuccod előkészítettem, és szendvicset is csináltam. Ma elvileg korábban érünk haza, de erre ne vegyél mérget. Az ebéd a hűtőben. Rakott krumpli.
Puszi: Anya”
Gyorsan felmentem. Anya összerakott nekem 2 féle cuccot. Az egyik a salsa szoknyám volt. Nem nagyon értettem, hogy minek rakta el, amikor most retrót tanulunk. De az a cucc is el volt rakva. Fekete-fehér pöttyös, egybe részes szoknya, fekete emeltsarkú cipő.. Szeretem ezt a cuccot.
Lent villám gyorsan ettem a rakott krumpliból, aztán mentem edzésre.  Az öltözőben a lányokkal megbeszéltük, hogy a felállásban kinek mi nem tetszik. Aztán tánc közben néhány cserét hajtottunk végre.    
 Laura és én álltunk elől, a mögöttünk lévő sorban állt Fanni, Eszti és Anna, aztán Erika és Fruzsi és végül Nóri. Laurával táncolt Gábor és Máté, Eszterrel Márk, velem pedig Peti és Áron. Persze a térformák közben vannak cserék, de a kezdő és végpozíció az ez volt. Végre beálltunk, és kezdődött a tánc. A zene átjárta az ereimet, és táncolni kezdtem. Ilyenkor megfeledkezem mindenről. Mintha csak én lennék, és akikkel táncolok. Tánc közben, felnéztem a csarnok lelátójára, és megláttam Levit. Gyorsan intettem neki, nehogy kizökkenjek, és folytattam tovább. A koreográfia nekem nagyon tetszett. Szerintem a többieknek is. Laura és a 2 fiú nagyon jól mutatnak. Laura kb. velem egyforma magas, vékony lány. A haja szőke, elől van pár zöld tincse. Gábornak barna haja van, Máténak pedig fekete. Mind a hárman jó táncosok.
Edzés végén az öltözőben kicsit beszélgettünk, közben bejött Virág, a tanárunk. Kiss Virág. Nagyon jó edző, és sokat segít nekünk. Nem olyan vékony, inkább izmos. Mindig kikéri a véleményünket a koreográfiákkal kapcsolatban. Most is ez történt, de nekem sajna mennem kellett.
- Szia Levi – köszöntem.
- Szia Liz – mosolygott rám.
- Korai voltál, ráértél volna csak edzés végére jönni.
- Tudom, de unatkoztam otthon. Am jók voltatok. Jól mutatsz azzal a 2 gyerekkel. Bár inkább a barna gyereket állítanám melléd, nem a szőkét.
- Köszi – mosolyogtam –, de most mi a baj azzal, ha szőke, akivel táncolok?
- Hát a másik csaj mellett 2 sötét hajú alak van, melletted meg egy sötét, és egy szőke. És te is szőkésbarna vagy, szóval, jobban mutatna melletted a másik gyerek.
- Ja, értem. De Áron, a szőke gyerek jobban táncol, mint Márk. Petivel meg minden táncot együtt táncolunk. Velem egy szinten van tánctudásilag.
- Aha, biztos. Lényeg hogy jól néz ki a tánc. Na, igen, mit mondott neked Szathmáry?
- Hát csütörtökön, lesz ugye tánc a suliban. Aztán a focisták edzője meg akarja nézni a koreográfiánkat, meg az edzéseket. Gondolom, a diákolimpia közrejátszik. Ugye ők is játszanak, nekünk meg táncolni kell majd.
- Lehet. Majd meglátjuk. De ugye tudod, hogy én is megyek – mosolygott rám. Naná, hogy tudom. A suli focicsapatában játszik. 
- Aha – mosolyogtam.
- Meg a bájgúnár is jön –jelentette ki, és már nem mosolygott.
- Azt nem tudtam, de nem érdekel – hazudtam.
- Aha, biztos.
- Képzeld, Rebi is eljön majd megnézni –tereltem el a szót hírtelen.
- Ja, tudom. Mondta.
A hazaút további részében a suliról beszélgettünk, meg, hogy milyen a koreográfia, amit a suliban raktunk össze. Boldogan újságoltam, hogy Tamara, a sulis tánctanár, engem rakott az első sorba. Levi meg se lepődött rajta. Szerinte hülye lett volna, ha nem engem rak oda.
- Bejössz? – kérdeztem mikor hazaértünk.
- Á, nem. Sietek haza. Tanulni kéne holnapra.
- Ó, oké.
- Majd holnap a helyen találkozunk – nevetett fel.
- Jaja – mosolyogtam. A helyen. Az a buszmegálló. Minden bandának megvan a helye. A milyén a buszmegálló. :)
- Na, szia Liz!
- Szia!
Bementem a házba és anya egyből letámadott. Elmeséltem neki mindent. Hogy milyen nyugis napom volt, hogy nem volt Dominika suliban, hogy csütörtökön jönnek a focisták edzésre, meg hogy milyen jó a retró koreográfia. Meséltem azt is, hogy Levi eljött elém edzésre, meg hogy törin sajna nem nagyon tudtam figyelni. Az utóbbinak nem nagyon örült, de van ilyen. :)
Felmentem a szobába, és majdnem ¾ órán keresztül fürödtem. Mikor végeztem, befeküdtem az ágyba, és olvastam a könyvet. Sajna nem bírtam sokáig. Aput se tudtam megvárni, mert olyan fáradt voltam, hogy le kellett tennem a könyvet és aludni.
Mai nap: 10/ 10… Levi eljött elém, és egy csomót beszélgettünk. A tánc nagyon jó volt, és egyszerűen imádom ezt a koreográfiát. A suli rádióban ma Punnany Massif – Élvezd szólt. A refrénje nagyon tetszik :) „Nem kérlek légy enyém örökké, mégis hozzád szól dalom, úgysem élhetünk örökké, egy percig lennék oltalom.” :):)

2012. február 10., péntek

XIII.

Szeptember 14. Szerda
Kéne egy olyan nap az életembe, amelyikben csak annyit mondok, hogy töröl, és már el is felejtette mindenki. Összegzésben a mai napom egy katasztrófa volt.
Már eleve a reggel az ágyamban kellett volna maradnom. Először is, elfeküdtem a hajam. Anya még otthon volt, így végighallgathatta a hiszti rohamom. Aztán SOS-ben kitalált nekem valami frizurát. Tegnap valahogy megéreztem, hogy ez lesz, mert már összepakoltam a táskám, és anyával is előpakoltattam a ruhámat (balerina cipő, szoknya és fehér ing).
Ma anya vitt suliban, és egész úton nyugtatgatott, hogy nem is látszik, hogy elfeküdtem a hajam, se semmi más. Na, jó. Anya hatásosan csinálja, mert kicsit tényleg lenyugodtam. :) Mikor kiszálltam a kocsiból, odasiettem a többiekhez a buszmegállóba.
- Szia Liz – kiabált már messziről Levi. Erre persze a többiek is felém fordultak.
- Szia Liza – mondta Rebi, aki tetőtől talpig végignézte a ruházatom. Persze ma is összebeszéltünk. Farmerszoknya, kék rövid ujjú ing, és balerina cipő. A haja hátra volt fogva, és zöldes színű szemei csak úgy csillogtak.
- Sziasztok – köszöntem. – Hát az ikrek?
- Lógnak – mondta Oli, aki épp Ákos telóját nyomkodta.
- Hé Liz, - nézett fel Ákos – ott a bájgúnár.
- Ki? –néztem hátra, de meg is bántam. Ádám volt ott.
- Tudod, az a gyerek, aki a múltkor odajött – mondta Levi.
- Menjünk be – kérleltem a többieket.
Szerencsére, ilyenkor mindig elindulunk. Mármint akkor, ha szóba hozom. A suli büféjében persze megint hosszú sor volt. Most úgy őszintén, a diákoknak nincs jobb dolga? Csak én vagyok hülye, és hozok magammal kaját? Na, mindegy. Felbaktattunk a lépcsőn. Már a folyosón hallottam Dominika jellegzetes röhögését. Mintha valami ló röhögne.
Elsétáltam mellette, és úgy csináltam, mintha nem is vettem volna észre. Éreztem a szúrós pillantásait a hátamon, mikor a padomhoz fordultam. Evelin még nem volt suliban.
- Na, megjött a topa banda – mondta, mire mind felé fordultunk. –  A két tojást hol hagytátok? Csak nem rátok untak? Bár, nem lenne csoda. Levi, Ákos. Kicsit változtatni kéne a ruházatotokon. Mindig melegítő? Már rég kiment a divatból! –kezdte. – Rebeka, Aliz. Ti is összeszedhetnétek már magatokat. Na meg az a két új lúzer a csapatotokban. Na azok megint csak szépek!
Ha Rebi nem fog le, komolyan mondom, nem tudom mit csináltam volna vele. Nem értettem, mi miatt van annyira elszállva. Ő dumál nekünk a változtatásról? Mindig csőfarmerben van, az inge fazonja is mindig ugyan az, csak a színeket variálja. Ha anya meglátná, totál kibukna. Ha arra büszke, hogy a sok sminkkel az arcán úgy néz ki, mint valami páva, akkor ez a csaj nem normális.
Nem szóltunk neki vissza, mert jelző volt, és elő kellett még készülni órára.
1. óra fizika volt. Kínszenvedés. Az agyam végig kattogott, de nem volt ez másképp törin, magyaron, németen, angolon, éneken sem. Bár az a kornyikálás, amit a fiúk éneken előadtak, szerintem még Zácsik Adrienn tanárnőt is meglepte. Ahogy láttam, neki is nehezen ment, hogy visszatartsa a nevetést. Nagyszünetben lementünk az udvarra, a fa alatt lévő szokásos helyünkre.  Ádámék társasága is kint volt. Hol máshol lennének, ha nem az udvaron? Persze Dominika is ott sürgölődött. Ezen nagyon felhúztam magam.
Hála Istennek, mikor vége volt a sulinak, és hazaértem, se anya se apa nem volt otthon. Ami érdekes, hogy postitet se hagytak. Felrohantam, összepakoltam edzésre a cuccom és lementem ebédelni. Természetesen nem végeztem időben, úgyhogy megint rohanhattam röpire.
Meccset játszottunk, a testvérváros csapatával. Dühből játszottam. Szeretek röpizni. Levezetem a feszültséget, ami valljuk be, ma Dominika miatt elég sok volt. De nyertünk! Ez jó hír, mert a legutóbbi meccsen kikaptunk ellenük. Fejlődünk. :)
Mikor hazaértem, megrohamoztam a kádat. fél órán keresztül fürödtem. Amikor végeztem, felkaptam a Tom and Jerry –s pizsim, és beültem a laptop elé. Fészen egyből rám írtak.
Rebeka üzenete:
Na szia Liz
hogy ment a röpi?
Aliz üzenete:
Szia
hááát vesztettünk.:/
Rebeka üzenete:
na ne hülyíts
Aliz üzenete:
de kajak.
2 ponttal kikaptunk
Rebeka üzenete:
://
az de rossz már…:(
mind1 majd legközelebb
Aliz üzenete:
na igen…
De nehogy el hidd ám!
nyertünk!
2 ponttal.
Rebeka üzenete:nem ér, még át tudsz vágni.
am mizujs?
Ádámmal?
Aliz üzenete:
Semmi…a folyosón észre se vesz, csak nagyritkán.
:(((
és Alex?
Rebeka üzenete:
na ne szomorkodj… nem éri meg
Alex…hát…vele sincs semmi extra
Aliz üzenete:
de nekem megéri.. vagyis megérné.. de ebből nem lesz semmi.://
nyugi, majd lesz valami.
pill…csengetnek, és anyáék még nincsenek itthon.kinyitom az ajtót és jövök
Lerohantam a lépcsőn, és mikor kinyitottam az ajtót, majdnem elsüllyedtem szégyenemben. Ott álltam lefagyva a pizsamámban, fél 8-kor. És ki jött hozzánk? Naná, hogy Ádám.
- Hali –köszönte, miközben elmosolyodott. Gondolom a pizsamámon. De gáz!
- Öööö, szia – köszöntem, és lehajtottam a fejem, hátha nem veszi észre, milyen vörös a fejem.
- Apukád itthon van?
- Nem még dolgozik. Miért?
- Apa küldött, hogy mondjam meg, ezen a héten nem tudunk jönni munkavacsorára, mert lebetegedett. Helyette vagy a jövő héten, vagy az utána következő héten.
- Miért? Úgy volt, hogy most jöttök?
- Aha –nevetett fel-. Nem tudtad?
- Öööö nem. De nekem most fel kell mennem- mondtam elég halkan-.
- Oké, amúgy is mennem kell. Hali!
- Figyi, mond meg Tibinek, hogy jobbulást!
- Megmondom – nevetett fel-. Na, Hali!
- Szia!
Becsuktam az ajtót, de még nem tudtam elindulni. 5 perc múlva azért csak rászedtem magam, hogy el kéne indulni.  Mikor felértem már pityegett a chat.
Rebeka üzenete:
na mivan?
nem is jössz vissza?
hahóóó….élsz még? vagy eljött a világvége?
Aliz üzenete:
nem de hívj fel.
ezt nem tudom leírni
2 perc múlva csörgött a telefonom. Mindent részletesen elmeséltem Rebinek, és megbeszéltük, hogy holnap együtt megyünk suliba, és kitárgyaljuk a dolgokat.
Már annyira fáradt voltam, hogy majdnem összeestem. Így sajnos nem tudtam megvárni, amíg anyáék hazaértek.
Mai nap: 10/ 2… TÖRÖL! TÖRÖL! Ne már, nem működik. De gáz volt! Nem megyek holnap suliba! :(

2012. február 7., kedd

XII.

Szeptember 13. Kedd
A reggelem úgy kezdődött, hogy elfelejtettem milyen nap is van. De aztán rájöttem ez egy szimpla nap lesz, csak ma már lesz tánc is. – Így kezdődött a napom.:D
Iskolába  ma megint apával mentem, mivel  később kellett csak bemennie a munkahelyére. Ahogy kiléptem a sulinál a kocsiból, minden szempár - már ami az udvaron volt - rám szegeződött. A 'banda' már várt rám. Az ikrek tátott szájjal figyeltek. Nem értettem mi bajuk, de aztán rájöttem… A ruházatomon voltak fennakadva. Anyu megint beletrafált. Fehér Converse cipő lila fűzővel, világoskék farmer rövidnadrág - persze szolídan rövid - és a fűzővel megegyező árnyalatú lila topp. A felsőn pedig fekete minta volt – megállapíthatatlan -J. A hajamat anya megcsinálta, ami annyit tesz, hogy kivasalta és feltűzte valamennyire. Szerettem amikor ilyen hajat csinált nekem.
- Gyönyörű vagy Liz – mondta Rebi és megölelt. A többiek pedig mind mondták, hogy milyen jól nézek ki.
- Köszi srácok – éreztem, hogy elpirulok.
Szóval az udvari padokon beszélgettünk és röhögtünk az ikrek hülyeségén, mikor az ajtón kilépett Dominika és Evelin. Dominika sötét haja össze volt kötve, míg Evelin szőkés haját kivasalva viselte most.  Odajött a kis csoportunkhoz, és félrehívott.  Rebi mondta, hogy megvárnak menjek csak.
- Miért mondta Ádám, hogy nem bírsz? Ja bocs, mert én sem bírlak. És még időben szállj le róla, hiszen Ő az enyém lesz. Ugyhogy elfelejtheted őt. Napuszi - és mosolyogva el is távozott. Én pedig visszasétáltam a többiekhez. Felmentünk a termünkbe és előkészültünk matekra, majd megbeszéltük a Dominikával történteket.
- Ne foglalkozz vele, ne is érdekeljen.  Még a gondolataidban se legyen helye, hiszen ennyit sem érdemel meg ez a csaj. – vigasztalt a barátnőm. Végül beláttam, hogy igaza van és épp jókor, mert be is csengettek. Horváth László tanár úr pedig, mint máskor is most is pontosan érkezett.  A hetes jelentése után lapokat adott Bendinek, aki kiosztotta. A tanár pedig kijelentette, hogy ez a felmérés az általános iskolában tanultakból lesz. Szeretem a matekot, de mégis paráztam. A feladatlapot a kezembe véve rájöttem, hogy felesleges. Csengetés előtt 5 perccel már mindenki végzett, kivétel Dominika. A tanár úr úgy gondolta, hogy összeszedi a dolgozatokat. Így ő nem tudta befejezni. Második óra rajz volt, ahol kockát rajzoltunk. Utána következett a német, amin Nagyné Eszter tanárnőnek fogalmazást kellett írnunk magunkról,  a családunkról és a barátainkról. És mindezt 200-250 szóval.. Nagyon nem lett jó.:( Nem volt időm ezen agyalni sokáig, mert jött a kedvenc órám. Ráadásul ma dupla volt belőle. Gyorsan lementünk Rebivel a büfébe, utána pedig az öltözőkbe. Gyors átöltöztünk és be is csengettek.  Mindkét órán röpiztünk. Nagyon jó volt. A törit is túléltem. És vége is volt a napnak. Haza mentem  és összedobtam a táncos cuccot. Ebéd után szóltam anyunak, hogy ma dupla tánc lesz, hiszen nem voltak edzések és ezeket be kellett pótolni. Anyu elvitt a próbaterembe. A többiek már ott voltak. Új koreográfiát találtunk ki, és ezt gyakoroltuk sokáig. Aztán eltelt az idő. Otthon fáradtan dőltem be az ágyba, zuhanyzás után. Hamar elaludtam.
Mai nap: 10/4 – Hiszen nem láttam ma Ádámot, és így alapba nem lenne több 6nál. Meg még írtunk dogákat is, és a tánc is lefárasztott…

2012. január 27., péntek

Már fészen is.*-*

Sziasztok Olvasók!
Ha eddig nem tudtátok volna, a Kedves Naplóm.-nak van facebook oldala is. Ott értesülhettek az új részekről, feltehetitek a kérdéseiteket is.
Nézz be hozzánk:   https://www.facebook.com/pages/Kedves-Napl%C3%B3m/270010046390938
Oda is, és megjegyzésben is várjuk a véleményeiteket.
by: Narancs. ^^

XI.

Szeptember 12. Hétfő
Hát a mai nap unalmas lett volna ha…
Reggel apu nem keltett, úgyhogy még szerencse, hogy szokatlan módon beállítottam az ébresztőórát. 7-kor lent találkoztam anyával.
- Anya, megnézted milyen idő lesz ma?
- Persze, reggel ezzel kezdtem. Esni fog. Már elő is vettem az Adidas esőkabátodat.
- Köszi. Anyu, amíg reggelizek, összeraksz nekem valami ruhát?
- Persze. Milyen szín domináljon?
- Nem is tudom. Talán a kék.
- Rendben. Majd gyere fel a gardróbszobába.
Gyorsan elvettem a konyhapultról a szendvicset, amit anya már megcsinált. Akkor vettem csak észre, hogy ott mellette van még 3 szendvics becsomagolva. A szalvéta KÉK volt. :) 5 perc alatt megreggeliztem. Kettesével szedtem a lépcsőfokokat felfelé. Az emeleti folyosó végén van az én gardróbszobám. Anya már kirakott nekem egy fekete csőfarmert, és a kék Conversemet. Póló viszont még nem volt kirakva. Anya épp egy világoskék „No Limits” feliratos póló, és egy sötétkék „Ezt teszi velem a hétfő!” feliratos póló között vacillált.
- Anya, a világos kéket– mondtam. Ilyen is ritkán fordul elő. Segítettem anyunak dönteni. Mivel divattervező, nem sűrűn szorul a segítségemre.
- Én is az felé hajlottam – mondta.
- Hát mivel a nadrág fekete, a világosabb póló kiegyensújozottabbá teszi.
- Pontosan- mosolygott anya.
Pillanatok alatt felkaptam a pólót. Addig anya keresett nekem egy pulcsit. Kék- fekete Adidas pulcsi. Szereteem.:)
10 perc sem telt el, és már a kocsiban ültem. Kiszálltam a suli előtt, és odamentem a kis csapatunkhoz. Ami nagy csodálkozásomra bővült! Már Olivér és Balázs is ott álltak a fiúkkal és Rebivel.
- Sziasztok –köszöntem.
- Hali – köszöntek az ikrek és Olivér, akik le sem vették a tekintetüket Oli telefonjáról. Valami videót nézhettek, mert nagyon röhögtek.
- Csá – Köszönt egy másik hármas. Ákos, Levi és Balázs. Ők valami gumicukrot majszoltak. Egyből meg is kínáltak, de inkább nem kértem belőle. Ákos és Levi szokásához híven melegítőben. Levin a zöld-fekete melegítője volt. Szőke hajához és zöld szeméhez nagyon jól passzol. Ákos hozzám öltözött. Kék Adidas melegítő. Éljen a KÉK. :) Balázsnak hollófekete haja van, amit felzselézett. A pólója fekete volt, és fehér smiley vigyorgott rajta. Bőszáru farmert és deszkás cipőt viselt. Olin szürke póló volt. Valahogy nem emelte ki majdnem fekete szemeit, és barna haját. Az ikreken pedig ing, testhez simuló pulóver (Matyin szürke, Dávidon fekete), egyenes szárú farmer, és Nike sportcipő.
- Szia Liz – mosolygott rám Rebi. Rajta is csőfarmer volt (pedig még össze se beszéltünk), csak sötétkék, és pink pólót és pink tornacipőt viselt fekete fűzővel.
Bemegyünk? – kérdeztem. Erre természetesen mind megindultunk. A „csapatunk” új tagjai is.
- Rebi – ragadtam meg a karját – Balázs és Oli, hogyhogy velünk vannak most?
- Tegnap este Oli rám írt, hogy nem jöhetne-e oda reggel. Kérdeztem, hogy miért ne jöhetne? Balázs meg azt hiszem Ákossal beszélt. Reggel együtt is jöttek.
- Értem – mondtam, majd a hosszú sorra néztem a büfénél-. Na jó szerintem menjünk fel az osztályba, aztán majd visszajövünk.
- Jó ötlet- mondta Rebi.
Az osztályban csak néhányan voltak (Gábor, Marci, Boti, Tomi az ablakban ácsorogtak, Tibi, Zoli és Peti pedig a tanári asztalnál állomásoztak), de a Dominikát és Evelint sehol se láttam. Lepakoltunk, aztán mentünk a büfébe. Mire leértünk, már jóval kevesebben voltak a sorban. Rebi bevásárolt! 2 sonkás szendvics, 2 Twix , 1 üveg Ice Tea, 1 túrós táska, és ha jól emlékszem, még egy tábla Milka csokit is vett. De megint sietnünk kellet. Hétfő 1. óra tesi Szathmárival. Lelkiekben felkészültem a suli körökre.
De van Isten! Becsengetés előtt eleredt az eső. Így megúsztuk a suli kört. Ráadásul ma röpiztünk. Én voltam a csapatkapitány. A másik meg Dominika (aki óra előtt 2 perccel esett be az öltözőbe. Pedig kezdtem örülni hogy nem jön.:( ). Előnyben voltunk. Dominikának csak a szája nagy. Így persze nyertünk.
- Gratulálok Aliz. Szép játék volt.
- Köszönöm tanárnő, igyekeztem.
- És szabad megkérdeznem, hogy pénteken a röplabdaedzés elnyerte a tetszésed?
- Igen, és péntekenként akkor szeretnék járni. Meg akkor a táncot is szeretném kipróbálni.
- Rendben. A tánc csütörtök délutánonként van. Szeretettel várunk. Viszont látásra.
- Viszont látásra!-mondtam.
 Sietnem kellett, mert a tanárnővel folytatott beszélgetés miatt, kicsit megcsúsztam az idővel. Következő órám föci volt. Bementem az osztályba, a tesicuccot leváltottam a földrajz cuccomra. Le kellett mennem a szakmai előadóba, ami az 1. emeleten volt. Hurrá! Még jelző előtt leértem. Elújságoltam Rebinek, hogy mit beszéltem Szathmáryval, és mire végeztem be is csengettek.
Bérdi Viktor tanár úr nagyon jól elő tudja adni az anyagot. A végén még megszeretem a föcit. Na, jó, azért ne essünk túlzásokba.:)
Míg Bérdi tanár úr nagyon jól előadja az anyagot, Horváth tanár úr matekórája nagyon unalmas volt. Majdnem elaludtam. Ezután jött egy még unalmasabb magyar, amin a mögöttem ülő ikrek egyetlen szórakozása az volt, hogy a székemet rugdalják. Torma Eszter tanárnő kijelentette, hogy jövő hétre hozni kell az Iliászt és az Odüsszeiát. De jó! Plusz könyv. Nem mintha nem lenne elég nehéz a táskám.:(
2 infó volt még hátra, de mivel nagy szünet volt, és az infótermek amúgy is a földszinten vannak, kimentünk az udvarra. a „bandám” és én megálltunk a domb tetején lévő fa alatt lévő padnál. Kétségtelen, hogy amíg ki nem jött a 11-es társaság, addig mi voltunk a leghangosabb banda az udvaron. Aztán mikor kijöttek, én meg sem mertem mozdulni. Ha mertem volna se tudtam volna. Ez amolyan „két legyet egy csapásra” dolog volt, mert, ahogy megláttuk a társaságot Rebivel, ő is és én is ugyan olyan gyorsasággal dermedtünk le. Ott volt az a barna hajú, menő srác, aki Rebinek tetszik. Farmer, deszkás cipő, bő, fekete póló. Ő volt a nagyon laza menősrác. Aztán… aztán… ott volt Ádám is. Egyenes fazonú farmerben, világosKÉK ingben. Szőke haja le volt vasalva, de amolyan „nem törődöm” stílusban. De még csak nem is az sokkolt, hogy összeöltöztünk és hogy milyen helyes, hanem az a sok gyerek, akik ott álltak körülöttük. És a tömegben ott volt Dominika is. Miért kell annak a lánynak mindig mindenhol ott lennie? Kezd elegem lenni belőle.
Ádám megindult felénk. Először azt hittem, hogy csak a szemeteshez megy, de jött tovább és tovább.
- Ez meg ki? –kérdezte Levi és kérdőn körbenézett.
- Nem tudom, még sohasem láttam – mondta Ákos.
- Lehet nem is ide jön – mondta Oli.
- Azt hiszem, 11. s-es a gyerek. A szülei elég gazdagok lehetnek- mondta Balázs.
Én nem fűztem hozzá semmit. A gyomrom émelygett, a szívem a torkomban dobogott, és nem is hallottam mást, csak a fülemben dobogó vér hangját.
- Hali Aliz – köszönt. Én meg azt sem tudtam, hogy hirtelen mit kéne mondanom.
- Szia, Ádám – köszöntem vissza, majd a legjobbnak tűnő dolgot tettem. Lehajtottam a fejem, és a földön lévő köveket rugdostam.
Nem akartam figyelni arra, hogy a többiek mit gondolhatnak most. Főleg nem Dominikára.
- Nem mutatod be a többieket? –kérdezte, mire kizökkentem a gondolataimból.
- De persze. Ő itt mellettem Rebeka, a legjobb barátnőm. Ő ott, aki a pad háttámlájának a jobb szélén ül, ő Levente, ő a legjobb fiú barátom. Mellette ül Ákos. Ő is nagyon jó barátom. Ákos mellett ül Oli. Őt annyira még nem ismerem. Oli mellett áll Balázs. A két tojás ott a padon pedig Matyi és Dávid. Ők is a legjobb barátaim közé tartoznak.
- Aha. Vágom. És az a csaj – mutatott le a diákseregre, Rebi barna hercege körül.
- Melyik?- kérdeztem, pedig pontosan tudtam, hogy Dominikára gondol.
- Ott az ajtónál, az a barna hajú lány. Azt mondta, hogy ismer.
- Ja. Igen. Ő ismer. Ezt úgy képzeld, hogy hatalmas idézőjelbe tettem.
- Nem bírod?
- Nem.
- Mert?
- Te bírnál egy olyan embert, aki ítéletet mond rólad, úgy hogy nem is ismer, és azt akarja neked bemesélni, hogy a barátaid csak a pénzed miatt a barátaid?- csattant fel Levi.
- Ez hogy jött ide? – kérdezte Ádám.
- Úgy, hogy Dominika pont ezt csinálta Lizzel – jelentette ki határozottan Levi.
Én csak néztem a két fiút. Meg sem tudtam szólalni. Nem szorultam védelemre, Levi mégis, mintha meg akart volna óvni valamitől. Ádám hirtelen hozzám fordult.
- Tényleg ezt csinálta?- kérdezte furcsa hangsúllyal. Mintha őt is érintette volna a dolog.
Próbáltam válaszolni, de nem tudtam, úgyhogy csak bólintottam
- Értem. És milyen órátok lesz? –kérdezte Ádám, mintha nem is történt volna semmi.
- Infó, földszint 3. terem – mondta Rebi, mert nekem annyira kavarogtak a fejemben a gondoltatok.
-Ok. Akkor majd még találkozunk. Helósztok! Aliz, fel a fejjel- mondta bátorítóan.
Hallottuk a jelzőt és besiettünk. Ádámot láttam a teremnél, ahol mi leszünk infón, de ahogy meglátott el is ment. Most miért csinálja ezt?
- Hú!- kiáltott fel Dominika – képzeljétek, a suli egyik legmenőbb srácával lógtam. Vagyis 2 legmenőbb srácával. Alex és Ádám olyan helyesek!
Mikor ezt meghallottam, alig bírtam ki, hogy ne sírjam el magam. Vajon kéne neki Ádám? Az az Ádám, aki nekem is kell? Nem tudom. De a dupla infóra nem is tudtam figyelni. De ki az az Alex? Csak nem? Az a barna hajú gyerek. Aki Rebinek tetszik? Na, szép.
Mikor kicsengettek, felmentem az osztályba, és összeszedtem minden cuccom. Bevártam Rebit, aki láthatóan nem tudta mi a bajom, és elköszöntünk a többiektől. Dominikára rá se néztem. Nem is tudja, hogy okozhat nekem fájdalmat, és mégis sikerül neki.
- Tudom, hogy hívják a barna herceged – mondtam mosolyra húzva a számat.
- Igen? – csillant fel a szeme hírtelen.
- Hát a keresztneve Alex. A vezetéknevét még nem tudom.
- Alex. Alex- ismételgette.
- Most egész úton ezt fogod kántálni?- kérdeztem hitetlenkedve.
- Ezt tenném, ha nem lenne semmi bajod. Na, mond.
- Csak Dominika. Nagyszünetben lent volt. És… és Ádám közelében mászkált, óra előtt pedig szó szerint azt mondta, hogy „Alex és Ádám olyan helyesek!”- panaszkodtam. Őt is érintette, mert a mondatban az Alex név is szerepelt-. Ha összejön vele, én nem tudom, mit csinálok.
- Nyugalom Liz. Ami még nem történt meg, az miatt kár előre bánkódni. Addig még tudsz tenni azért, hogy ne történjen meg - jelentette ki – és amúgy is. A szünetben odajött hozzánk.
- Igen, de akkor is Dominikáról volt szó. Az a csaj azt mondta neki, hogy ismer. Amilyen alattomos, lehet, hogy mond neki majd valamit rólam, aztán meg cseszhetem.
- Annyi esze biztos van Ádámnak, hogy rájöjjön, hogy Dominika hazudik!
- Hát remélem.
Közben megérkeztünk a házunkhoz. Rebinek nem lett volna muszáj eljönnie. 2 utcával lejjebb lakik.
- Szeretnél bejönni?- kérdeztem. Megrázta a fejét.
- Nem sietek. Na, szia! És ne szomorkodj!
- Rendben – mondtam, bár egyértelműen hazudtam.
- De komolyan mondom!
Elnevettem magam, és bementem a házba. Ma nem volt postit, úgyhogy anya még itthon volt.
- Szia Anyu! – kiabáltam.
- Szia Liza!
- Mit csinálsz?
- Gardróbszoba.
Gondolhattam volna. Anya a szabad idejében is a ruhák között csatangol. Azt hiszem, ma megy valahova. Valami céges vacsi. Mikor kijött, elállt a lélegzetem. Anyán volt egy nagyon világoskék ing, egy tüll szoknya (kék), és az inghez illő tűsarkú.
- Hú – ez volt az egyetlen dolog, ami kijött a számon. Nem tudtam levenni a szemem anyuról. Hosszú, vékony lábaihoz nagyon ment a tüll szoknya, és az ing még jobban kiemelte vékony alakját. Kék szeméhez is nagyon passzolt minden egyes ruhadarab.
- Rossz? –kérdezte anya ijedten.
- Nem, dehogy is! Ez… nagyon jó – mondtam, még mindig ámulva anyun.
- Rendben. Gyere, elviszlek edzésre.
- Pillanat. Lehozom a cuccom.
2 perc múlva már a kocsiban ültem. Köszönhetően anyunak, aki már rég összekészített nekem mindent.
Edzésen dühből játszottam. A játékom durva volt, de nem voltam szabálytalan. Imádok röpizni. levezetem a feszültséget. A többi lány az egyesületben, nagyon jól érezte magát. Mindig is távol tartottam magam tőlük. De most ők is észrevették, hogy valami bajom van. Egy semmivel elintéztem. Nem is kérdezősködtek sokat.
Hazaérve beálltam a kádba, és lezuhanyoztam. Nagyon jól esett. Közben apa is megjött. Mikor végeztem, lefutottam hozzá, nyomtam egy puszit az arcára, de rohantam is fel. Sok volt a házim.
Apa rendelt pizzát, úgyhogy megvolt a vacsi. 8 körül mikor anya hazaért, apa ámulattal nézte.
- Nóri?- kérdezte, mintha nem is anya lenne.
- Mi az? Nem tetszik, Máté – mondta anya.
- Dehogyis nem. Nagyon csinos vagy – majd megcsókolta anyát. Furcsa. Eddig nem is figyeltem, hogy milyen jól néznek ki együtt. Apa magas, izmos (jót tesz neki a kondi) és nagyon fiatalos. Fekete hajával és barna szemével pontosan anya ellentéte. Anya is magas, de apánál pár centivel alacsonyabb. Szőkésbarna haja és kék szeme pedig apa szerint olyan, mintha angyal lenne. Úgy néznek ki, mintha nem is a harmincas, hanem a húszas éveik elején járnának.
- Én felmegyek, mert elfáradtam az edzésen.
- Rendben – mondta anya -, pihenj csak.
- Jó éjt –mondta apa.
- Nektek is.
Mikor már az ágyamban feküdtem, eszembe jutott Ádám. A kék szemei, szőke haja. Ő is olyan mint egy angyal. Bezzeg Dominika. Sötét hajával és sötét szemeivel inkább az ördögre hasonlít.
Eszembe jutott anya és apa. Annyira jó volt látni őket. Boldogok. És szeretik egymást. Vajon én is leszek annyira szerelmes mint ők? Vagy már az vagyok? Most egyáltalán mi van? Nem értem Ádámot. Mit akar tőlem? Miért ment el az infó terem elől, mikor meglátott?
Ilyen és ehhez hasonló kérdések keringtek a fejemben egész este.:(
Mai nap: 10/4… Nem ér. Azt hittem, ma jó napom lesz. Erre tessék! :( Á, kezd elegem lenni. Még csak netezni sincs kedvem. De pöppet javít a kedvemen, hogy Ádámmal összeöltöztünk. :) Na meg az is, hogy megtudtam, hogy hívják Rebi barna hercegét. :))
 

Olvasók figyelem! :)

Sziasztok Olvasók!
Ha elolvastátok az újabb fejezeteket, kérlek titeket, hogy a véleményeiteket írjátok le. Jól jönne, ha tudnánk, hogy min kellene változtatni. Előre is köszönöm  / Narancs.^^/

X.

Szeptember 11. Vasárnap
 Hát a tegnapom csak egy picit volt eseménydús. Futkostam egész nap.
Reggel elmentem anyával, mert épp egy divatbemutató ruhadarabjait állították össze. Onnan anya átvitt apához, a Nők Lapja szerkesztőségébe, ahol összefutottam Tibivel is. Kérdezte, hogy elfáradtam-e tegnap, meg hogy jól éreztem- e magam. Hát, ha tudná az igazságot.:)
 Apáék éppen a címlapot beszélték meg, úgyhogy nem is zavartam. Kimentem a recepcióhoz, és telefonáltam. Rebinek. Sajnos pénteken kicsit hanyagoltam, de úgy gondoltam, hogy ha van kedve átjöhetne délután. A telefon kicsengett, de nem vette fel.
Apa egy óra körül jött ki.
- Figyelj Liza, ha szeretnél haza mehetsz ám, mert még sok dolgom van. Tibi elvállalta, hogy megbeszéli a feliratokat a többiekkel, de a címlap többi része még mindig az én nyakamon van. És látom, hogy unatkozol.
- Nem, dehogy. Nem unatkozom – és gyorsan odafordultam az egyik régebbi címlap képéhez, hogy apa ne jöjjön rá, hogy kamuzok.
- Na, igen, persze. Itt a kulcs. Menj haza – mosolygott rám.
- Oké. Mikor jössz?
- Szerintem majd 4 körül.
- Még 3 óra?- néztem tágra nyílt szemekkel.
- Van ilyen – mondta mosolyogva.
- Oké. Akkor majd otthon. Szia – nyomtam egy puszit az arcára, és már mentem is.
Haza fele sétálás közben, egyszer csak megcsörrent a mobilom. Rebi volt az.
- Szia – szóltam bele.
- Szia, miért kerestél?- kérdezte.
- Figyelj, 10 perc és hazaérek. Gyere fel MSN-re. Nagyon sok mindent kell mesélnem.
- MSN nem jó. Apu letörölte. Fész?
- Oké, akkor 10 perc múlva legyél chat-en.
- Ok. Szia – köszönt el.
5 perc alatt otthon voltam. A pulcsimat felakasztottam az ajtó mellett lévő fogasra, és bementem a nappalinkba. Leültem apa gépe elé, hogy ne kelljen felmennem az enyémért, és a telefonbeszélgetés után 10 perccel már fent is voltam fészen.
Rebeka üzenete:
Na szia
Mizujs?
Liza üzenete:
Sziaa :)
Hááááát….el sem tudod képzelni hol voltam tegnap.
Rebeka üzenete:
Ha nem mondod el tényleg nem fog menni.xDD
Liza üzenete:
Na jó.
Tudod van az a srác a suliban
Rebeka üzenete:
A szőke vagy a barna?
Liza üzenete:
Ki kell hogy ábrándítsalak… a szőke :)
Rebeka üzenete:
Naa neeee…
Náluk voltál? oO
Liza üzenete:  
Ahaaam…
Éééés tudom hogy hívják!!!!! :D
Rebeka üzenete:
???
Liza üzenete:
Megyesi Ádám ♥
Rebeka üzenete:
Ahaaa
szóval Ádám…
na akkor suliba majd mész Ádizni?
Liza üzenete:
Mit csinálni?? oO
Ádizni?? :O
xDD
Rebeka üzenete:
Hát most nem?
Már ismered…
nyugodtan odamehetsz majd hozzá a suliban.
Liza üzenete:
aha peeersze
mert szerinted csak úgy odamegyek aztán jópofizok nem?? :O xDD
majd ha piros hó esik.
Rebeka üzenete:
Így is beájulsz tőle mi?
Liza üzenete:
Csak annyira mint te a barna hercegtől :$ :DD
Rebeka üzenete:
Naaa
az nem volt vicces -.-” xDD
Liza üzenete:
Nem jössz át?? oO :)
Rebeka üzenete:
dehogynem.:)
rohanok…
Liza üzenete:
gyorsabban nem megy??
inkább repülj… xDD
Rebeka üzenete:
okééé szállok.:DD
15 perc alatt itt volt. Mielőtt beengedtem volna, megnéztem magam a tükörben. Hogy minek?? Azt nem tudom. :)
Vagy 20-szor átbeszéltük, hogy mi történt péntek este. Közben megjött anya, úgyhogy a nappaliból felköltöztünk a szobámba. Kivételesen rend volt.:)) Fél óra múlva apa is megjött, mi meg még mindig beszélgettünk. Vagyis inkább viselkedéselemzést végeztünk. De nem sokra jutottunk.
Rebi 6-ig nálunk volt, aztán mennie kellett, mert vendégek mentek hozzájuk 7-re, és haza kellett sietnie.
Anya kitalálta, hogy a szombat az ezentúl salátás nap lesz, úgyhogy minden szombaton a hónap hátralévő részében salátát fogunk enni. Vacsinál megpróbáltam óvatosan érdeklődni afelől, hogy a Megyesi család mikor jön hozzánk vacsorára, de apa nem tudta megmondani. A feje még mindig tele volt a címlappal kapcsolatos gondolatokkal. Szegény. Túlhajszolja magát.
Este olvastam, végre kiolvastam a Büszkeség és balítéletet, és hamar be is aludtam.
Ma telócsörgésre ébredtem. Először azt hittem, hogy ébresztő, de amikor egy perc után sem hagyta abba meg kellett néznem. Levi hívott.
- Szia Levi! Te normális vagy? Hajnalok hajnalán felhívsz?- kezdtem a mondandóm. De nem tudtam befejezni.
- Hajnalok hajnalán? 11 óra van. De ha neked ez a hajnalok hajnala, akkor irigyellek. Én már 7 órától fent vagyok- röhögött, de leragadtam annál, hogy 11 óra van.
- Mennyi? 11?
- Aha.
- Na, igen, mit szeretnél?
- Délután megyünk görkorizni. Nem jössz?
- Hánykor?
-3 körül.
- Oké, mehetek, de most le kell tennem. Össze kéne magam szedni.
- Oks, akkor 3-kor megyünk érted.
- Szia
És letettem. Célba vettem a fürdőt. Gyors zuhany (most tényleg gyors volt), aztán reggeli. Felmentem fészre, és megkerestem Ádámot. Azt hiszem, meg is találtam. Minden esetre még nem jelöltem be. Rebi viszont már igen. Na ezt majd megkérdezem tőle holnap.
3-ra itt voltak értem a fiúk, de Rebi nem jött. A vendégeik náluk maradtak tegnap este. Minden esetre jól elszórakoztunk. Hamar elment az idő. 5-kor haza mentem, nekiálltam a házinak. Este 9 körül elmentem fürdeni. Most meg megyek aludni.
Hétvége: 10/10… ma elaludtam. Nem kicsit, nagyon! Nem baj, mindennel kész vagyok, és még Rebivel is beszéltem telefonon. Szegény kipurcant a látogatóktól.:(  

IX.

Szeptember 9. Péntek
Á, tegnap aput nagyon, de nagyon félreértettem. Ha egy valami kimarad a napomból, akkor most ez lenne életem legjobb napja.
Reggel apu vitt suliba. A többiek már ott vártak a buszmegállóban.
- Szia Lizi!– köszönte Rebi.
- Aztaa – szólt Ákos.
- Mi van?- kérdeztem furcsán. Tényleg nem értettem. Egészen a válaszig.
- Az a ti kocsitok? – kérdezte a Lamborghini Aventador után nézve.
- Ja, hát ő, aha – fogtam meg zavartan egy tincsem, amit tekergetni kezdtem.
- Jól megy – röhögött Levi.
- Figyelj Liz, apád nem akar nekem is venni egy ilyet? – kérdezte Dávid, mire mindenkiből kitört a röhögés.
- Majd megkérdezem –mondtam-. De mehetünk be?
- Persze. Igazából már csak rád vártunk- jelentette ki Matyi.
Elindultunk befele, én pedig folyamatosan figyeltem, arra ügyelve, hogy nehogy egy hely kimaradjon, amit nem nézek meg. Természetesen nem a suli szépsége babonázott meg. A szőke, kék szemű magas srácot kerestem. De sajna nem láttam sehol. Az osztályban már ott volt a másik két lány is. Dominika és Evelin. Mintha össze lennének nőve. Nem valami szimpatikusak.
- Na, megjöttek ezek is – mondta Dominika elég hallhatóan, mire Evelin kelletlenül felnevetett.
Éreztem, hogy egyre mérgesebb vagyok. Nem tudom, hogy mit képzelnek magukról. Talán, hogy az övüké az egész osztály? Vagy netán az iskola? Dominika kb. velem egyforma magasságú lehet, a haja nagyon sötét barna, amiben világos melír csíkok vannak. Evelinnek világosbarna a haja, kicsit alacsonyabb nálunk, és úgy nevet, mintha valami ló lenne. Szó szerint nyerít. :)
Hát ez elvette a kedvem az egész aznapi sulitól. Gyors lepakoltuk a cuccunkat az osztályba, és már rohanhattunk is dupla tesire.
Szathmáry ma sem kímélt minket. A bemelegítés 10 iskolakör volt.  Teljesen kifulladtam. Utána nyújtás, felülés(erősítés gyanánt), majd nekiálltunk gerendázni. Óra után az öltözőben nem akartam semmi féle összetűzést a másik két lánnyal, de ez nem sikerült.
- Szerinted bejövök Ákosnak? – kérdezte Evelin Dominikát.
- Ugyan Evi, ne pazarold ilyenekre az idődet. Idiótákkal nem éri meg foglalkozni- mondta Dominika. Na, ezen nagyon felhúztam magam.
- Dominika fogd be. Ákos nem idióta. Ahogy te mondtad- kezdtem, de közbevágott.
- Nem? És akkor mégis miért lóg veled? Ha normális lenne, nem keresné a társaságod- mondta, és szavai fájdalmasan hatoltak a gondolataimba.
- Nem is ismersz. Külső alapján ítélsz meg- csattantam fel dühből-.  Állj le!
- Nekem ez bőven elég. De, várjál csak. Már értem miért lógnak mind veled- mondta, és kis hatásszünetet tartva folytatta-. Ha méregdrága kocsival hozna reggelente az apám suliba, biztos velem is haverkodnának- mondta gúnyosan, egem pedig szíven ütöttek a szavai. Felkaptam a cuccaim, és kirohantam az öltözőből. Pont ezt nem akartam. Hogy azért barátkozzanak velem, mert gazdagnak mondható vagyok. Most meg azt vágja a fejemhez, hogy a legjobb barátaim csak azért barátkoznak velem, mert apám ilyen kocsival járkál a városban?
- Hé, Liz, állj meg- szólt utánam egy ismerős hang. Levi volt az.
- Mi az?- kérdeztem, és majdnem elsírtam magam.
- Mi a baj?
- Semmi- mondtam, de ahogy Levire néztem, alig jött ki hang a számon.
- Aha, persze. Én meg a római pápa vagyok nem? – kérdezte, mire ösztönösen felnevettem.
- Jó na, Dominika olyan dolgot vágott a fejemhez, amiről semmi sejtése sincs, de viszont én nagyon félek ettől a dologtól- mondtam, mire Levi kérdőn nézett rám, úgyhogy folytattam-. Nagy vonalakban azt mondta, hogy csak azért barátkoztok velem, mert apámék gazdagok. És év eleje óta ettől rettegek.
- Ugyan már Liz, ez baromság. Év elején azt sem tudtuk, hogy ki vagy, mégis barátkoztunk veled- mondta. Közben megjelentek Ákosék is, de Levi nem is foglalkozott velük-. Voltunk nálatok, és annyira szolid a házatok, hogy egészen máig abból sem jöttem rá, hogy sok pénzetek van. Tegnap is simán kifizettem volna a mozijegyedet.
Erre elnevettem magam, majd Dávid kérdő pillantásokkal nézve ránk, megkérdezte:
- Most mi van? Ti veszekedtek?
- Nem dehogy- mondtam.
- Liz azt hiszi, hogy mi csak azért barátkozunk vele, mert sok pénzük van – jelentette ki Levi.
- Ezt meg honnan a francból szedted? – kérdezték az ikrek.
- Dominika vágta a fejemhez.
- Az? És te adsz a szavára? Nem veszed észre, hogy milyen féltékeny rád? – tette fel a kérdéseit Ákos.
- Jó, nem adok a szavára. Csak fejbe vágott az érzés, hogy mi van, ha igaza van?
- De nincs igaza. És ezzel le is zártuk a témát. Többet ilyen meg ne forduljon a fejedben!- mondta Matyi.
- Oké, de menjünk órára – vágtam ki magam a beszélgetés alól, és el is indultunk.
A nap hátralévő része borzalmas volt. Matek, magyar, német és angol. Egy csomó házit kaptunk. Aztán 6. óra után rohantam haza. Anya megint hagyott egy postitet.
„Lizi, ma nem volt időm főzni. Csinálj magadnak szendvicset! Edzésre a cuccod a szobában összekészítve, és az esti ruhádat is előkészítettem. Apád megy érted az edzésre! Puszi: Anya”
Hát jó. Gyorsan elkészítettem magamnak 2 szendvicset, majd rohantam fel a szobába a cuccomért, és már mentem is. Az egyik szendvicset megettem út közben. Kár volt. Edzés közben fájni kezdett a hasam, úgyhogy edzés vége előtt 10 perccel le kellett ülnöm.
Apa szokásosan pontos volt, úgyhogy nem kellett várnom. Útközben elmondtam neki mindent. Hogy mit mondott Dominika és, hogy a fiúk, hogy reagáltak erre. Apa szerint a fiúk nem hazudnak, Dominikával meg ne is foglalkozzak, mert nincs értelme ilyeneken törnöm a fejem. Oké. Mondani könnyű.
Mikor hazaértem, gyorsan felfutottam az emeleten lévő fürdőszobába. Beálltam a sarokkádamba, és zuhanyozni kezdtem. Gyorsan akartam végezni, de a barna és vajszínű csempét nézve elbambultam. Úgyhogy nem ment olyan gyorsan, mint ahogy azt terveztem. Kb. 30 percig álltam a kádban, és folyattam magamra a szinte forró vizet. Jól esett. És addig is kizártam mindent a fejemből. Mikor észbe kaptam, befejeztem a fürdést, és átsiettem a szobámba. Anya kirakta nekem a csőfarmerem, a pink kockás rövid ujjú ingem, és a „balerina” cipőmet. Felkaptam a ruháimat és lefutottam.
- Már épp szólni akartam, hogy nem ártana indulni – kezdte apu-. Indulhatunk?
- Persze - mondtam.
Kimentem az ajtón, beszálltam a kocsiba. Útközben beugrottunk anyáért, akin egy drapp nadrágkosztüm volt. Elegáns. Anyának nagyon jól állt.  Aztán megérkeztünk. Azt hittem, hogy valami kis családi házba megyünk. Erre, jóformán egy villával néztem farkasszemet. A ház 2 szintes volt, falai a szürke 2 árnyalatában pompáztak,az ablakok körül sötétebb szürke volt, mint a falak többi része. A kapucsengő is újabb típusú. Becsengettünk, majd pár másodperccel később már nyílt is az elektromos kerítés, és beléptünk az eszméletlenül nagy udvarra. Tele volt bokrokkal az ösvény, amelyen eljutottunk a bejárati ajtóig. Az ajtóban egy férfi és egy nő állt. A férfi talán 45 éves lehetett, a nő pedig pár évvel fiatalabb. Apa és a férfi kezet fogtak, majd apa bemutatott minket és bementünk a házba.
- Tibi, hol van a fiad? – kérdezte apa. Jaj ne. Kezdődik. Mindjárt leszalad a lépcsőn egy 5 éves kisfiú, aztán a nyakamon lóg majd egész este. 
- Szerintem még a fürdőben. Nem igen szereti az ilyen vacsorákat. Enikő, légy szíves menj fel, és szólj rá, hogy jöjjön.
- Nem sürgős – szólaltam meg, és éreztem, hogy apát kicsit kellemetlen helyzetbe hoztam.
- Hogy megy az iskola Aliz? – kérdezte Tibi, aki a bemutatkozásnál közölte, hogy ne magázzam őket.
- Ne hívd Aliznak, nem szereti – mondta anya.
- Akkor hogy becézhetlek? – fordult hozzám Tibi.
- Hát, a barátaim Lizinek vagy Liznek, anyáék pedig Lizának hívnak – feleltem. Majd kiválassza azt, amelyiket szimpatikusnak tartja. 
- Á, Ádám! Végre levánszorogtál- Mondta Tibi, és átnézett a vállam felett-. Épp ideje volt már, hogy le gyere. Gyere, mutatkozz be a vendégeinknek.
Nagy levegőt vettem, hogy felkészüljek az először zavart kisgyerek tekintetére. Aztán megfordultam. És…és… és az a  akire azt hittem hogy kisgyerek, a legkevésbé sem volt kicsi. A gyomrom a torkomba ugrott. Hirtelen köpni nyelni nem tudtam, és a szék támláját kezdtem figyelni. Szóval Ádám. Ádámnak hívják azt a fiút, akit már évnyitón észrevettem, akinek majdnem nekimentem a folyosón, és akivel tegnap a moziban összefutottam.
Odasétált apához, erélyesen kezet ráztak, és apa szemében láttam az elégedettséget. Pár lépést arrébb lépett, hogy anyával is kezet tudjon fogni. Anya tetőtől talpig végignézte a ruháját (egyenes fazonú farmer, szürke, eredetileg hosszú ujjú ing, aminek az ujja fel volt hajtva, és egy lekerekített orrú szteppcipőre hasonlító cipő), majd kezet ráztak. A szőke srác rám nézett, azokkal a kék szemekkel, és úgy éreztem megállt a világ. Elvesztem abban a szempárban. Elindult felém. Vajon megismert? Hát, hamar megkaptam a választ.
- Hali – köszönt,és mikor nem szólaltam meg folytatta-. Te vagy az a 9.s-es lány a suliból ugye?
- Szia – mondtam zavartan, és a fejem olyan vörös lehetett, mint a rózsa-. Te meg az a srác akinek majdnem nekimentem ugye? – kérdeztem, mintha már nem emlékeznék rá pontosan. Pedig ha tudná, hányszor eszembe jutott.
- Megyesi Ádám vagyok – nyújtotta a kezét felém.
- Én meg Takács Aliz – nyújtottam én is a kezem, majd kezet ráztunk. Hú, ahogy megfogta a kezem, azt hittem nem is a földön, hanem a felhők között vagyok.
- Ti ismeritek egymást? – kérdezte Enikő, Ádám anyukája.
- Igen, Aliz szerdán, a folyosón majdnem nekem szaladt. A mellettük lévő teremben volt matekom. – mondta, én pedig egyre jobban égtem.
- Értem – mondta Enikő-, akkor üljünk le vacsorázni.
 Az asztalfőnél Tibi ült, jobb oldalon mellette Enikő, Enikő mellett pedig Ádám. Tibi bal oldalán ült apa, mellette (Ádámmal szemben) én, mellettem pedig anya. A leves már tálalva volt, úgyhogy mertünk. Hamar elfogyott ( kukorica krémleves), és Enikő hozta a második fogást. Csirke comb, csirkemell, köretnek pedig rizs és hasáb burgonya, savanyúságnak pedig krumpli saláta, és paradicsomsaláta. Tiszta terülj, terülj asztalkám. Ehhez már azért kellett egy kis idő. Én nem ettem sokat, mert már elmúlt 6. Ezt az egy dolgot betartom, és csak akkor eszek 6 után, ha nagyon muszáj.
Na és akkor jött a desszert. Dobos torta. Á, ezt nem hiszem el. A kedvenc sütim. 1 szeletet ettem. Többet már nem tudtam lenyomni a torkomon. Ha muszáj lett volna, akkor sem.
- Na, kifogott rajtad? – kérdezte Ádám.
 Felnéztem, de nem tudtam válaszolni. Anya rám nézett, és mosolyogni kezdett. Na több se kellett. Ha addig nem voltam elég piros, most még anya is… Á,ez de nem fer. Égő vörös arccal ülni Ádámmal szemben? Inkább lehajtottam a fejem. Anyáék felálltak, és átmentek a nappaliba. Gondolkoztam rajta, hogy nekem is mennem kéne, de Ádám nem állt fel, úgyhogy még én is maradtam.
- Milyen órátok volt, szerda 1. órában? – kérdezte. Gyorsan körbenéztem, hátha nem nekem szól, de mivel nem volt ott senki más, válaszolnom kellett.
- Fizika. Miért?
- Csak mert elég hangosak voltatok, és áthallatszott a szomszéd terembe.
- Ja, hát, osztályt dekoráltunk. Az egész fizika elment vele. De amúgy nem sajnálom. A fizikát nagyon nem szeretem.
- Ki az ofőd?
- Fodor Lívia. Angol tanár. Ismered?
- Aha. Ő az angol tanárom.
- Kajak? De durva. Nekem Csóbor Anett. Amúgy neked ki az ofőd?
- Jurácsik Győző. Fizika tanár.
- Tudom. Minket is ő tanít.
- Ja, szóval azért sétált arra. Nem értettem mit keres ott. Azt hittem megint minket akar csekkolni. Mániája, hogy jön utánunk.
Elbeszélgettünk egy ideig a suliról, aztán apu kiabált ki a nappaliból, ahol ők beszélgettek.
- Nem akartok ide jönni? Csak mert egy órája elkülönültetek.
- De apu, máris megyünk – mondtam zavartan, és gyorsan felálltam a székről. Ádám tök lazán felállt, és átsétált a nappaliba, én meg mellette mentem. De nem mondhatni, hogy laza lettem volna. Zavarban voltam. Nagyon. Mikor leültünk, folytatódott a beszélgetés, aminek a központjába mi kerültünk.
- Szóval egy suliba jártok – mondta Tibi.
- Igen apa, de erre már előbb is rájöhettél – jelentette ki Ádám. Kicsit flegma volt. De az apja poénra vette.
- Még nem is ismertem Lizát, már tudtam, hogy egy suliba jártok – mondta. Valahogy sejtettem.
- Én mondtam Lizának, hogy nagyon jól ellesznek Ádámmal – jelentette ki apa, mire szúrós tekintettel ránéztem. Ha tudná, hogy először nem is sejtettem kiről van szó. Ha sejtené, milyen mérges voltam, hogy el kell jönnöm a vacsorára. Jobb ha nem tudja.
Még talán egy órát maradtunk, és fél kilenc környékén már otthon is voltunk.
- Na, Liza, megbántad, hogy el kellett jönnöd? – kérdezte anya.
- Hát – kezdtem zavartan–, nem mondanám.
- Miért nem mondtad, hogy ismeritek egymást? – ezt a kérdést már apa tette fel.
- Miért nem mondtad, hogy hozzájuk megyünk? – kérdeztem vissza hitetlenül. Miért mondtam volna? Nem kérdezte. Szerintem, ha mondtam volna se tudta volna ki az.
- Egyébként – folytattam – mondhattad volna, hogy nem valami 5 éves kisgyerekről beszélsz.
- Miért? Talán máshogy öltöztél volna fel?- kérdezte apa mosollyal a száján. Na ott megint elvörösödhettem.
- Nem, csak…csak… akkor máshogy készültem volna – feleltem kínosan-. Felmehetek a szobámba?
- Persze, menj csak – mondta anya, mielőtt apa bármit is mondhatott volna.
- Oké, sziasztok. Jó éjszakát!
- Neked is Liza – mondta anya.
Felbaktattam a lépcsőn, majd amikor beértem a szobámba magamra csuktam az ajtót. Felvettem a Tatty macis pizsamám, és befeküdtem az ágyba. A laptop az ágy mellett volt, de valahogy nem volt kedvem netezni. Csak elindítottam a zenét (Don Omar – Taboo), és gondolkodtam. Sokáig. Nagyon sokáig. Az egész vacsorát lejátszottam magamban. Még egyszer. Kétszer… na, jó. Sokszor.
Mai napom: 10/10* ha nem vesztem volna össze Dominikával lehetne 5 csillag is. De így csak 1 csillagos. Nem baj. Ádám♥      

2012. január 26., csütörtök

Entschuldigung bitte.;$$

Sajnálom csajok...:S
Nem akarok magyarázkodni, csak annyit, hogy elromlott a laptopom és nem tudtam felrakni a részt, mert minden ott volt lementve.://[Eperke. vtam]
De Narancs megírta.;) Köszii. (LL)
És már fel is került az oldalra.;)
Ígérem nem hanyagollak titeket többet.((=
Csóóók.(KK) (Ł)

VIII.

Szeptember 8. Csütörtök
Hát ez a mai nap… Húú… Egyszerűen felejthetetlenre sikerült. A reggelem nem volt olyan izgalmas, csak a szokásos. De ma egyedül mentem suliba. Vagyis félig egyedül. Útközben szokás szerint csatlakozott hozzám Rebi. Ma szoknyás napunk volt. J Én az oliva zöld hagymaszoknyámat vettem fel fehér inggel és egy „balerina” cipővel, ő pedig A vonalú farmerszoknyát, és egy kék kockás rövid ujjú inget vett fel szintén „balerina” cipővel. A suli előtti buszmegállóban találkoztunk a fiúkkal. - Sziasztok! –köszöntük szinte egyszerre a fiúknak. Ákos és Dávid valami meccsről dumáltak, Levi és Matyi pedig Levi iPhone-ját nézegette. - Sziasztok!- köszönték ők is majdnem egyszerre. - Jé, ti összebeszéltetek? – kérdezte Ákos elkerekedett szemekkel. - Nem, véletlenül jöttünk szoknyában mind a ketten- mondtam cinikusan -. Mehetünk? Ez volt a végszó. Elindultunk befelé. A büfében ma nem volt olyan hosszan kígyózó sor mint tegnap, ezért gyorsan be is álltunk. 5 perc múlva már hangosan röhögve mentünk fel a lépcsőn. Énekkel kezdtünk. Unalmas volt. Bár Dávidékkal folyamatosan röhögtünk valamin. Zácsik Adrienn tanárnőnek enyhén tájszólása volt. Szerintem erdélyi származású lehet. A dupla mássalhangzókat mindig megnyomta. A fiúk szakadtak a röhögéstől. Aztán jött a kibírhatatlan része a napnak. Magyar, matek, kémia és biosz. Valahogy úgy érzem ez a nap nem lesz a kedvencem. Az órákat még csak túléltem valahogy, de 4. szünetben majdnem megismétlődött a tegnapi nap. Csak a szerepek cserélődött fel. Rebivel lementünk az udvarra, hogy kicsit körbenézzünk. Az udvar elég nagy volt, ahogy kijöttünk az ajtón, egy dombon kellett felmenni a legelső padhoz. Ahogy mentünk felfele, azt vettem észre, hogy Rebi megállt, és nem akart tovább jönni. Furcsán néztem rá, de semmire sem akart reagálni, csak állt és nézett fel a domb tetejére. Gondoltam megnézem, hogy mi az, amitől ennyire lefagyott. A dombtetőn állt egy srác. Nem láttam rendesen, mert a szemembe sütött a nap, de az alakjából ítélve az a fiú lehetett, aki ott volt az avatón, és Rebinek nagyon tetszett. - Rebi, nyugi! Gondolj az én égésemre tegnap – nevettem el magam. Rebi még mindig nem reagált, csak lehajtotta a fejét. Láthatóan zavarban volt. A srác elindult lefelé a dombon, és amikor elhaladt mellettünk köszönt, de már ment is tovább. - Elment – szólaltam meg végül, mire Rebi felkapta a fejét. Addig észre sem vettem milyen piros az arca. Rám nézett, én pedig látva mennyire zavartan pislog, elmosolyodtam. - Jól hallottam? – kezdte, mikor magához tért – Tényleg köszönt? Vajon megismert? - Igen, jól hallottad. Köszönt – mondtam neki bíztatóan megszorítva a kezét-. Biztosan megismert. - De jó. Láttad milyen jól nézett ki? – Kérdezte, mire bólintottam. Oké, biztosan nagyon tetszik neki, de nem az én esetem az a fiú. Felzselézett haj, barna szem, magas és nagymenőnek hiszi magát. Biztosan az is. A ruhái elég menőnek számítanak. Csupa márkás cucc. Meg amikor elment mellettünk egy lánycsorda követte. - Gyere, menjünk be, mert hallottam a jelzőt – mondtam. Suli után a fiúkkal átbeszéltük a délutánt. - Oké, akkor a délután megyünk – kezdte Ákos. - Nem mondod? Mekkora zseni vagy – mondta Dávid röhögve. - Mit nézünk meg? – kérdezte Rebi. - Életrevalók – jelentettem ki, mire a többiek hevesen bólogatni kezdtek. - Oké, és az miről szól? - Majd megmutatom nálunk. Levi, akkor hányra jöttök? – kérdeztem. - Fél 5-re ott vagyok nálatok – mondta. - Mi is arra megyünk – jelentették ki az ikrek és Ákos is bólogatott. - Oké, akkor, sziasztok! – köszöntünk el tőlük. Hazafelé átbeszéltük, hogy mi is történt lent az udvaron. Bár már 100-szor átbeszéltük, de nem baj. Otthon 1. dolgom az volt, hogy bementem a konyhába. Anyáék szokása hogy postitekken üzengetnek nekem. Ma is találtam a hűtőn. „Kaja a hűtőben! Paprikás krumpli. Rendesen egyél belőle. Puszi : Anya!” - Szereted a paprikás krumplit? – kérdeztem Rebit.
- Aha. Anya is sokszor csinál. - Oké. Akkor melegítek neked is egy tányérral. - Mikor mutatod meg azt a filmet? - Most is megmutathatom. Beraktam melegíteni a kaját, és beültünk apa gépe elé. Rebinek nagyon tetszett az előzetes, majd leültünk ebédelni. Olyan hamar elment az idő. Mire észbe kaptunk, már majdnem ¾ 4 volt. Felmentünk az emeleti fürdőszobába. Megcsináltam a haját, majd ő is az enyémet. - Hallottad? – kérdezte Rebi hirtelen. - Mit? - Csengettek nem? - Nem tudom. Várj lemegyek megnézem. Gyorsan lesiettem, és kinyitottam az ajtót. Az ikrek mosolyogtak rám. Beengedtem őket, és észrevettem, hogy átöltöztek. Mindkettőjükön farmer volt. Dávidon szürke, Matyin pedig barna rövid ujjú ing. Kifejezetten helyesek. - Pillanat, mindjárt jövünk. Csak még nem vagyunk teljesen készen. Ha jönnek Ákosék, akkor légy szíves nyissátok ki az ajtót – mondtam, majd gyorsan felfutottam. 5 perc múlva jöttünk le. Már Ákos és Levi is itt voltak. Ákos nem öltözött át. Maradt farmerben és sötétkék pólóban. Levin viszont nem az a melegítő volt amiben suliba jött. Sötét szürke farmer, és fehér rövid ujjú ing volt rajta. Szőke haja és zöld szeme csak úgy virított. J Kicsit furán éreztem magam, de ahogy észrevettem Rebi is. A fiúk végigfutatták rajtunk a szemüket, és éreztem, hogy kicsit pirulok. Ugyan az volt rajta mint délelőtt, és nem értettem, hogy ha akkor nem szenteltek ennek akkor figyelmet, akkor most miért méregettek. - Indulhatunk? – kérdeztem kissé zavartan. A többiek bólogattak. A moziig helyi járattal mentünk. Egész úton, az ikreken röhögtünk. A tanárokat (főként az énektanárt) utánozták. Az többi utas is röhögött, bár kaptunk néhány szúrós tekintet is. A moziban megvettük a jegyeket, és már indultunk volna befele, mikor hirtelen ráfagyott a mosoly az arcomra. Megpillantottam valakit akit nagyon nem kellett volna. Ott állt, ott ált Ő. Fekete farmerben, zöld pólóban fekete deszkás cipőben, amiben neon zöld fűző rikított. A barátai körbeállták. Valamin röhögtek, aztán… aztán a fiú hátrafordult, majd intett nekem. Rebi észrevette és elkapta a karom. A gyomrom émelyegni kezdett, és lett vagy 200 a vérnyomásom, a pulzusomról nem is beszélve. Visszafogtam magam, és egy szolid mosolyt villantottam felé. - Liza, jól vagy? – kérdezte Levi, aki el sem tudta képzelni, hogy mi történhetett velem. - Tényleg, furán nézel ki – mondta Ákos. - Nem semmi bajom, csak kicsit szédültem – feleltem gyorsan. - Nem akarsz leülni? – kérdezte Matyi. - Nem, menjünk be – jelentettem ki. - Ahogy gondolod – mondta Dávid, és megfordult. Rebire néztem, aki nem tudta visszafogni magát, és folyamatosan mosolygott. Bent megkerestük a helyünk, és leültünk. Kattogott az agyam. Mindenféle gondolat cikázott a fejemben. A tegnapi történések, ez a mai, sőt még az évnyitó is eszembe jutott. A filmre egyáltalán nem tudtam figyelni. Elmerültem a gondolataim tengerében. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy megyünk haza. Beinvitáltam a többieket a házba, de már mindenki sietett haza. Őszintén szólva, örültem neki, hogy nem jöttek be. Nem lett volna elég türelmem ahhoz, hogy jó pofizzak velük. A barátaim, de nem tudtam volna kellőképp rájuk figyelni. Túl sok gondolatom volt. Bent a házban apa rám ijesztett. - Szia Liz – köszönt hirtelen, amivel kizökkentett a gondolataimból és összerezzentem. - Jaj, szia, Apa. A frászt hozod rám. - Nocsak, nocsak. Nem tiszta a lelkiismereted? – kérdezte nevetve. - De, tudtommal tiszta. Csak gondolkodtam. - Értem. Milyen volt a film? - Jó, a többiek is nagyon élvezték. Miért? - Csak úgy kérdeztem. Figyelj Liz, emlékszel, hogy mondtam, hogy a héten megyünk vacsorára? Nos, holnap
megyünk. - Persze Apu. De muszáj elmennem? - Igen Liz, muszáj. Az egész családnak mennie kell. A Megyesi családhoz megyünk. - Kikhez? – kérdeztem elkerekedett szemekkel. Még sohasem hallottam róluk. - Megyesiék. Nem nagycsalád. Van egy fiúk. Szerintem jól ki fogtok jönni. Jaj ne. Ha apa szerint jól ki fogok jönni azzal a gyerekkel, akkor tuti hogy valami 6-7 éves kissrác lehet. Majd az este folyamán tuti az agyamra megy. - Aha, értem. Biztos jól elleszünk. Felmehetek a szobámba? - Persze. Felmentem, megírtam az írásbeli házit magyarból, mert az lesz holnap, de az angol szavak átnézéséhez már nem volt energiám. Sőt eszem se maradt hozzá. Mindenféle gondolatok mászkáltak a fejemben. Elmentem fürdeni. Közben anya is hazaért, és felkiabált, hogy menjek le vacsizni. Vacsora (ma csak pirítós, mert anya későn ért haza) közben megbeszéltük, hogy holnap hányra kell mennünk. Egy normál péntekbe nem tudnám bele illeszteni a vacsit, mert a teljes délutánomat lefoglalja a tánc, és a röplabdaedzés. De mivel a tánctanárom beteg lett (és ezt anyáék is pontosan tudják), holnapra beszélték meg a vacsorát. - De anya, had ne kelljen, elmennem. Így is zsúfolt lesz a napom. Hazaesek a suliból, megyek edzésre, onnan is hazaesek, gyors fürdés meg ruhakeresgélés, aztán hulla fáradtan még menjek jó pofizni? – kérdeztem kissé fáradt hangon. Ez a mai nap is kicsit kifárasztott. - Liza – kezdte – mindenképpen el kell jönnöd. Ez az egész család számára fontos. Új ismeretségek, új barátok. - Jó – mondtam kicsit sértődött hangon – akkor elmegyek. Felmehetek aludni? - 8 órakor? – kérdezte apa furcsán méregetve. - Fáradt vagyok – mondtam. - Jó menj csak – bólintott anya megértően. - Köszönöm. Jóéjszakát. Felmentem és beugrottam az ágyamba. Aztán eszembe jutott, hogy még naplót is kell írnom. Leültem az asztalhoz, rendeztem a mai nap eseményeit, és most itt ülök és írok. Rémesem fáradtan. Mai nap: hát egy erős 9… ha anyáék engedték volna, hogy ne kelljen elmennem holnap, akkor meg lenne a 10-es….de így, még a „szőke hercegemet” leszámítva sincs meg a max. Nincs kedvem a holnapi naphoz. Nem lehet egy olyan nap amit el lehet pörgetni?? :(